Még egy kis szürkeség

Az elmúlt napok, hetek időjárása egy képben összefoglalva.

A szekszárdi szőlőhegyeket jártuk az elmúlt napokban. Kilátás a Gurovica-hegyről Szőlőhegy (Szekszárd településrésze) felé.

 

Kerítések kellenek. Főként a vadak ellen. Így is kicsit lehangoló köztük sétálni.

A hatalmas Bodri-birtok  a Faluhely nevezetű részen

Másik nézőpontból.

A Batikereszt-kilátó is idelátszik.

A völgyben az Attila-birtok. Szépen megszaporodtak az igényes borbirtokok a szekszárdi szőlőhegyeken.

De tán elég is ennyi a ködös szekszárdi szőlőhegyekből.

A Gemencben "lakkcípőben"

 

Úgy volt, hogy karácsony előtti bevásárlásra megyek.  A nyomakodó tömeget látva azonban menekülőre fogtam.

Azt gondoltam, hogy az aszfaltozott keselyűsi töltéseken  sétálok csak egy kicsit, hiszen a "City Hunter" márkájú kabátomon és fényképezőgépemen kívül semmi más erdei felszerelés nem volt nálam,  de aztán mégis a sűrűben találtam magam.

Az erdő ilyentájt is kínál egy kis zöldet, a  kőrisek mohás burkolatát.

Itt már a dendromán ösztön is feltámadt bennem. Az a jobboldali kettős eléggé egybe van, és eléggé szélesnek is tűnik. (Frissítés: Ez nem lett listás.)

A fa egyben. Ha impozánsnak nem is mondható, de legalább érdekes.

Ennél a kettős kőrinél már fényképezkedtem is. Frissítés: Ez viszont listás lett.

Ilyenek ezek a kettős kőrisek függőlegesen végigpásztázva.

A minap komolyan elhatároztuk feleségemmel, hogyha visszatér (velünk együtt) a normális élet, akkor beiratkozunk egy gombásztanfolyamra. 

A Keselyűsi-(Ásás)-Duna medrében most akár "lakkcipőben" is lehet sétálni.

Erdei részlet kidőlt fával. Tulajdonképpen egy normális erdei részletnek így kellene kinéznie, de nálunk még egy nemzeti parkban is ritka, hogy mindenfelé hatalmas kidőlt fák hevernek.

Ez valahogy itt maradhatott.

Struktúrák.

Megint egy nagy kettős kőris.

Ez a lábon elhalt tölgy ismert jellegfa a Hosszúvölgyi-nyiladék bejáratánál. Itt ért véget rövid erdei menekülésem.

A Szállás-völgyben

A Szállás-völgy Szekszárd és Szálka közt húzódik, párhuzamosan az Almási-völggyel. A tavasszal jártunk itt először. Most csaknem végigjártuk a völgyet, de nem ezen a héten, mert ezen a héten egy percet sem sütött a Nap. Ezek a felvételek múlt hét vasárnapján készültek. Akkor láttuk utoljára Szekszárdon a Napot. Azóta csak ködös szürkeség megint minden. Már a meteorológusok is megjegyzik, hogy az idei decemberben feltünően alacsony a napsütéses órák száma. 

 

Egerészölyv.

Holló.

A Szállás-völgyben igen sok holló körözött. Ezen a képen 9 db van, de ennél sokkal több volt. A minap olvastam egy gödöllői  vadgazdálkodási professzortól, hogy a hollót lassan már inváziós fajként kezelik. A vadászok persze már lőnék. Télre nagyobb csapatokba verődnek, északabbról jötekkel is kiegészülhetnek.

Kilátás a Strázsa-hegyről a Sárköz felé.

Kis rudli részlete a Stázsa-hegyen.

Kis rudli részlete a Stázsa-hegyen 2.

Még egy kép a Szállás-völgyről.

Faellenőrzés a középtengelici kastélyparkban

Tél van már.

Két éve jártunk itt a tavaknál, amikről előszór 2009-ben írtam.  Feltűnően sok fa bedölt a tavakba.

A tavakban most is magasan áll a víz. Jól látható, hogy az egykori partot védő cölöpsor nem igazán látja el már feladatát.

Két éve ez a nyurga tölgy már 497 cm volt, most elérte  az 500-at. Lábánál hatalmas letört ágak hevernek. Nincs túl jó állapotban. 

Távolabbról nem is gondolná az ember, hogy ilyen széles.

Itt is látjuk a fát, a háttérben. Szerencsére ez nem dölhet be a vízbe.

Bedölt fák.

Az itteni legnagyobb tó partján egy vérbükk és egy tölgy a legfigyelemreméltóbb. A bükk nagy ágai már lepotyogtak. A kettős tölgy viszont szépen gyarapszik. 2009-ben még10 cm-rel le volt maradva a másik tölgyhöz képest, ezt behozva szintén listás lett. 

Akadnak még furcsán növő tölgyek a parkban. 

A kettős tölgy is szép magasan válik szét. 

A mocsári ciprusok is szépen tartják magukat. Érdemes a háttérben megnézni miként dőlnek majd be a vízbe az újabb fák. 

A kerítéssel elekrített részen állt a legnagyobb tölgy. Ennyi maradt belőle. 

A kerítésen átdugva az objektívet fényképezem a tölgy maradványait, mögötte a Csapó-kastélyt, és az azt övező angolpark maradványait. 

Ez a mocsári ciprus régen egy kis szigeten állt. Amikor az 1970-es években a tavakból horgásztavakat alakítottak ki, a vízszintet megemelték. 

Platánok a park elvadult részén. 

 

Depi

Ezeknek a képeknek remélem az lesz a funkciója majd egykor,  hogy arra emlékeztessenek majd , hogy milyen ramaty volt a hangulat 2020. november végén. Több mint egy hete ilyen az idő. 

Ebben a nyirkos, párás, ködös időben az ember növekvő aggódalommal és szorongással rója az egészségügyi kilométereket a szekszárdi dombok közt, menekülve az egész napos bezártság és pszichés nyomás terheitől, csakhogy immunrendszere jó állapotban legyen. Március-áprilisban jobb volt minden. 

Korán sötétedik.  Szürkület lesz, mire elindulunk, mondhatnám, ha nem lenne eleve minden szürke. 

Ezek az abszolút nem  látványos képek a legkeletebbre lévő szekszárdi szőlőkben, a Bodzásban készültek. Az Óriás-hegy, a Húshagyó-domb, a Sötét-völgy felé látunk, persze csak homályosan.

 

Amikor több mint egy hete legutoljára sütött a Nap,  arra lettem figyelmes, hogy darvak hangját hallom.

Kiszaladtam az udvarra, és valóban, magasan Szekszárd felett néhány percig egy csapat keringett.

Szenvedő zoommal. Ritka látvány ez Szekszárd felett.