A szedresi Holt-Sárvíznél

Maruzsa államtitkár úr szerint most rengeteg szabadidőnk lett. Ezek szerint én valamit nagyon rosszul csinálok, de egy hetes képeimet sem tudtam még feltenni, most teszem meg ezt. 

Tavaszi jelek.

A Holt-Sárvíz fekete nyárfakirálya. Nem érdemes próbálkozni a méréssel.

Így néz ki távolabbról.

Tipikus

Gazok 1. (martilapu)

Gazok 2.

Salátaboglárka

Tipikus

Távolról romos füzes.

Barkásodik.

Rét.

Hódrágta fák.

A pákász kunyhó.

A Dalocsa, egy hosszú Duna-fok maradványa

Ma ismét Bogyiszló határába mentem ki, ezúttal fényképezőgép nélkül. A szükséghelyzetben mobillal fényképeztem. Így nem lett a tavak felett köröző réti sas sem megörökítve, a sok-sok hattyú is csak egy távoli fehér pont a képeken.

Dalocsa eredetileg egy középkori  település volt. Érdekes, hogy Mikoviny még 1740-ben is feltünteti, jóval keletebbre a tényleges helyénél. Bogyiszló körül sem így állt a holtág.  A Dalocsa név később  ráragadt egy hosszú dunai fokra.(térkép: hungaricana.hu)

 Az Első Katonai Felmérés térképén (https://mapire.eu/hu/)  látható, hogy a fok, amely sok-sok mellékágból a faddi ás tolnai Dunakanyarból ered, a ma Gógának nevezett részen tért vissza a Dunába. Innen egyébként - a fokokon ügyesen haladva- a légvonalban 25 km-re lévő Hajósig lehetett ladikozni. A Dalocsa ma már messze nem ér ki a Duna egykori helyén folyó Sióig, hanem a bogyiszlói szántóföldek közt elhal. 

A fok elejét  két hete már bejártam.

Plázs Bogyiszló.

Biztató vadkörte.

580-as szép fűz.

Tőle nem messze karcsúbb párja. 

A Dalocsa egykori medrében.

Ete és a régi Sárvíz, ismét nagy nyárfákkal

Ha az M6-os úton átszeljük a Sárközt, akkor néhány nagy nyárfát láthatunk az autópályáról. Ezek közül egyet már Torma Zoli becserkészett. Ideje volt nekem is szétnéznem a környéken.

A Torma Zoli-féle fához útvonalakat keresve tűnt fel, hogy igencsak történelmi vidék ez, a középkori Ete és a Sárköz vidéke. A mapire.eu  régi térképei közt kezdtem el tehát kutakodni, és megint csak Böhm Ferenc nagyszerű 1772-es Sárköz térképével kezdem a vidék bemutatását. A térképrészleten kéken és vastagon kígyózik le a régi Sárvíz, keresztül a Sárköz közepén. A Decs-Szekszárd határkőnél belőle ágazik ki a Malom-fok, lejjebb a Osztózó-fok és Kis-ér. Az Ettei-domb rejti a hódoltság alatt elpusztult Etét. Ete előtt a kanyargó Sárvízen a decsiek malmai álltak. A Sárvíz másik oldalán a Korsódi-domb. Helyén ma az M6-os parkolója van.

Az Első Katonai Felmérés térképén az Etei-domb nem jelenik meg markánsan, viszont dél-nyugati csücskénél öreg falakat tüntet fel,  németül. Nagyjából ezen a helyen találta meg Miklós Zsuzsa és Vizi Márta Ete nagy méretű középkori templomát.

  

A Második Katonai Felmérés már lényegében a mai állapotokat tükrözi. 1854-ben a Sárvizet Szekszárd határában elterelték, és a Taplósi-Dunakanyarba vezették.  A víz nélkül maradt sárközi Sárvíz gyorsan elapadt, sok oldalága kiszáradt. Ez a térkép ezt a már átalakuló tájat ábrázolja kb. 1860-70 körül. Van viszont egy érdekessége, amire az Első Katonai térképen még nem szerepel: az etei földnyelv körül, a mocsaras területre utaló vonalkázással sejteti, hogy ott  egy régi -talán a középkori- Sávíz folydogálhatott egykoron.

Az etei halom műholdképe a Bing és a Google Earth térképein. A Bing térképén pirossal megrajzoltam Ete "falait " . Etének természetesen nem voltak városfalai, de még a 20.század elején is földvárnak írták le a területet. A földsáncokat a szétszántás tüntette el.  A középkorban Ete volt a Sárköz központja.  Virágkorát a középkor végén és a hódoltság elején élte. Ekkor a török defterek szerint lakosainak száma meghaladta az ezer főt is. Virágkora nem sokáig tartott, 1620-ra  lakosai elhagyták, és főként Decsre húzódtak át.

Az elpusztult sárközi falvak emlékműve az egykori Ete helyén, a szőlőhegyi út mellett.

Az általam bejárt vidék. Sárgával jelöltem a mi útvonalunkat. Piros folt mutatja a listás fák helyét. A Goole Earth 2012-es felvételén a Böhm-térképen  szereplő objektum beazonosítását is elvégeztem.

Az etei halom még ma is, a sok szétszántás dacára, markánsan kiemelkedik a Sárköz síkjából.  (Középen lévő barna sáv.)

Az egykori Sárvíz-kanyar mai képe távolról.

A Torma Zoli-féle nyárfa felé haladva, egy távolabbi Ős-Sárvíz kanyarban, egy másik nagy nyárfát is megpillantok.

A Szekszárdi-séd medre a régi Sárvizet követi itt.

A nagy nyárfa seregélyek ülőfája.

Felszállnak.

A távoli nyárfa mellett egy másik fa is feltűnik, innen ezt romos fűznek véltem.

A nagy nyárfa a másik oldalról. Torma Zoli olyan 670-esnek mérte, megjegyezve, hogy alacsonyan elágazik. Vitathatatlanul egy fa, alacsonyan elágazó oldalággal. Én Zolinál nagyobbnak mérem, csaknem 7m-esnek, de nyilván csak trehányabb voltam. Az M6-ost egy éppen elhaladó teherautó jelzi.

A szántáson átvágva megközelítjük a szürke nyárfát. 524 cm-esenek mérem a törzs kerületét.

Az egykori Sárvíz eutrofizálódott medre.

Amit én fűzroncsnak néztem távolról, az egy másik szürke nyár. 510cm-es csonka törzsének kerülete, de kétségtelenül élő példány.

Tövénél titkokat rejtő lyuk.

Ahol a Szekszárdi-séd átvágja a Sárvíz egykori kanyarjait.

Búcsúzóul még egy kép a  nagy nyárfáról és a vidékről.

Régi emlékek: A Borzsa-havas

2002. májusának legelején - még jóval a digitális korszakom előtt- a Pécsi Egyetem szervezésében a Kárpátalján töltöttünk öt napot. Az ekkor készült régi, rossz minőségű fényképeimet találtam meg a minap, és újra  beszkenneltem őket, most már jobb minőségben, mint annak idején, és ezen a blogon is elhelyeztem őket.

A Borzsa-havas legmagasabb csúcsa a Sztoj (1601m) Ez  felvétel egy érdekes pontról készült. A kilátópont a Testvériség gázvezeték egy szivattyúállomása felé vezető úton van. A csúcsra felvezető utat még az NDK-sok építették, mert a kárpátaljai szakasz kiépítése az ő feladatuk volt a KGST-n belül. Az útról csodálatos kilátás nyílik a Borzsa-havas csúcsai felé.

Kárpátalja a térképen. (A térképen rossz magasságadat szerepel a Kuk csúcsnál.) (A térkép forrása: oterkep.blogspot.com) A Borzsa-havas a Máramarosi-havasok előterében elterülő különálló hegycsoport. A piros csillaggal jelöltem Fülöpfalvát, (Pilipec) ahol kisebb túrát tettünk.

2002-ben a vidéknek még nem volt számottevő idegenforgalma. Fölüpfalváról 6 km-es gyalogút vezetett a vízeséshez, menet közben a völgyben hosszan elnyúló falu szétszórtan álló házait is érintve. 2016-ra ez a falurész egyszerűen eltűnt. Helyén jobbára jelegtelen szállodák, apartmanházak, nyaralók tucatja épült. Még egy kiárusított osztrák síliftet is beszereztek, és egy kisebb síközpont is nyílt itt, A 2016-os fényképeim itt láthatók.

A környék nagy attrakciója a Sipot-vízesés. A 16m magas látványosság májusban sokkal bővizűbb, mint augusztusban.

Közelről.

A hegyek közt lévő falvak határát akkoriban még gondosan művelték. A rétekből és legelőkből mindig egy kis részt hasítanak ki, gondolom vetésforgó rendszerben, a többit kaszálják. Először arra gondoltam, hogy itt biztos nagyon elzártan élnek az emberek. De aztán érdekes dolgok derültek ki. Az egyik velünk szóba elegyedő (lám, mire jó a régi kis orosz tanulás) férfitól megtudtuk, hogy nyaranta Pécsre járnak építkezésekhez dolgozni, de csak annyit, hogy a nagy munkákra itthon legyenek.

2016-ban már kevesebb domboldalt műveltek.

Gondolom, most már májusra a hó is kevesebb, mint annak idején.

Gőték és ebihalak egy pocsolyában.