2023. május 7., vasárnap

Vízhelyzet a Dél-Mezőföldön

A Felső-Tengelici park listás nyárfája - annak ellenére, hogy villámsújtotta - jól tartja magát. 

A parkban lévő Benyovszky-tó viszont a csapadékosabb tél hatására sem töltődött fel.
A viszonylag nagy területű tó történetéről a helytörténeti források a következőt írják: "A kastély körüli angolparkot 1860-1880 között alakíthatták ki, aminek részét képezte egy tó is. A védett tó egy valamikori mocsaras-lápos terület maradványa, amit jól mutatnak a korabeli térképek is. Egykor a Gindly-Benyovszky kastély kertjének szerves részét képezte. Az Éri-patak vizének felduzzasztásával alakították ki a mai tavacskát, mely egy természetes mélyedésben fekszik. Zegzugos részekből áll, valamint három szigetet is magába foglal, melyek romantikus hangulatot adnak a tókörnyéknek. Fő vízutánpótlása az Éri-patak és annak vízgyűjtőjéről származó csapadék, ami a szomszédos Bogárzó-tavon keresztül érkezik ide. Az 1970-es években horgásztóvá alakították. Először 1978-ban rendezték a Bogárzó- és a Felsőtengelici (Benyovszky)-tó közti átkötő csatorna medrét, hogy az érkező víz jól kormányozható legyen. A Benyovszky-tó maihoz hasonló állapotát 1982-ben alakították ki, ugyanis a korábbi heves esőzések, viharok alkalmával jelentős mennyiségű hordalék jutott a medrébe, mely a tó erőteljes feliszapolódását okozta."  


A fentieknek ellentmond az, hogy a mapire.eu-n megtekinthető 1960-as évekbeli Corona műholdfelvételek, valamimt a fentrol.hu-n látható 1968-as légiképeken a mainál még némileg nagyobb területű tó látszik.  Az 1941-es katonai térképen viszont egyáltalán nem szerepel még. A tó tehát valamikor az 1941-1968 közti időkben jött létre, feltételezhetően erőteljes emberi beavatkozásra. 2020-21 körül viszont hirtelen kiszáradt. Most május végén újranyílik a tó mellett álló és a kovid óta zárva tartó Hotel Orchidea és a fürdője, ami a vizét korábban a tóban eresztette. Lehet hogy ez némi változást eredményez majd. 

A park domináns virága az ernyős sárma. 

A park viszonylagos rendezettségével és bujaságával lélekemelő látvány. 

Mindent betölt a turbolya ánizsos illata...

...ami puha szőnyegként teríti be az egész parkot...

... még a Benyovszky-kápolna környékén is. 

A park kis dombja a ...

...Gindl-emlékoszloppal. 

A kápolna környékének a hazánkban viszonylag ritka kalábriai feketefenyő élő...

... és holt példányai. 

Ez a park volt Tolna megye  első természetvédelmi területe, 1952 óta védett. 

Nemrég tulajdonosváltáson ment keresztül a Gindl-Benyovszky-kastély. A kastély előtti rét ismét elkerített, így az 520 cm-es törzskerületű, elég rossz állapotban lévő hárs újra megközelíthetetlen. 

A Szedres melletti Ős-Sárvíz medrei viszont jól feltöltődtek. Tavaly szeptemberben katsztrofális állapotokat láttam itt. 

A holtágak vízét tömegesen borítja a taviboglárka. 

Tavaly szeptemberben a helyi horgászegyesület komoly anyagi erőket megmozgatva a közeli élő Sárvízból vizet pumpált át a holtág élővilágának megmentésére. 

A holtágrendszer mentén futó csodás tanösvény fénye kicsit megkopott már. 

A horgászok által használt részek azonban gondozottak. 

Ez a vadkörte a mocsári ciprusokat megszégyenítő vagánysággal nő a holtág partján. 

Néhány tisztes tölgy is emeli a környék szépségét. 

Íme. 

Tipikus.


Reméljük az idei nyár nem hoz a tavalyihoz mérhető válsághelyzetet. 

Délutáni tükröződések. 

Tölgy vadkörte kettős, véget ért a körünk.  

 

2023. május 2., kedd

Újra Taplóson. Veszteségek, gyarapodások.

Beszédes adat, hogy 2016 óta nem voltam a Taplósi-gyepen, pedig 2010 és 2016 közt 21-szer. Ideje volt tehát újra kilátogatni ide. Az egész utat kerékpárral tettem meg. Először a Csörge-tónál álltam meg. Itt nem volt semmi érdkes, csak a nádasból repült fel egy barna rétihéja, de azt elbénáztam. 

Aztán szántóföldek közti földúton a Sió felé indultam tovább. Pillantás városom ipari negyedére. 

Egykor a Sárvíz kanyargott még erre, még egy kis ingoványos rész emlékeztet erre. 

A vasúti hídon kelek át a Sión. 

Nincs már meg a kis virágágyás a Szászy-kereszt előtt sem. 

A Taplsói-Holt-Dunához régen ösvény vezetett le, partján szép tisztások. Mos már mindent benőtt itt a galagonya, illetve a part mentén a gyalogakác. Alig találok olyan pontot, ahol rálátni még a holtágra. Amióta komolyan veszik a rabsicolást, nincsenek  már meg a pecás helyek ezen a fokozottan védett holtágon.

Mire a partján álló fűz elérte a listás méretet, minden nagy ágát ledobta. 

Érkezés a gyepekhez. 


Egykor a Tölgyfás-dűlőt a közepén álló tölgy-fűz-szil combóval varázslatos helynek láttam. 

Én tompulhattam el, vagy a varázsából veszíthetett? Az tény hogy nem járja már a nyáj a vidéket, és a gyep sokkal rosszabb állapotban van mint régen. Persze még lekaszálják évente, gondolom vadászati érdekekből is. 

A rét közepén álló listás fűznek már alig van élő ága, a mellette szorosan álló tölgy egyre jobban dől, akárcsak a testéből kinövő szil. 

A rét mellett nem messze egy rakétaszerű listás tölgy még megvan. 

Sőt  2,5 cm-et gyarapodott évente kerülete, most 560 körüli.  Minden erdész álma egy ilyen tölgy. 

Fekete diós telepítésben tartok a paléi nagy nyárfa felé, ami évtizede már csaknem 800-as volt. De aztán erdei munkálatok zaja megfordulásra késztet.

A Tölgyfás-dúlő füzese felé megyek. A  bal oldali fűz listás volt már 10 éve is. Már akkor is ramaty állapotban volt. Kész csoda, hogy még mindig él, bár már csak alig.  

A Taplós halott füzese.

A rét közepén álló nagy fűz is megroppant. 

Egy barna rétihéja landol a távolban. 

Kimúlt füzek. 1.

2.

Ennek a rétnek a szélén egy hatalmas fűz-monstrum állt. Bőven 900 cm felett volt, de egy kis rés leválasztott egy 300-as ágat törzstől elég alacsonyan. Most már totál roncs az egész. 

Vörös kánya. Vagy más. 

Egy hatalmas galagonyás van itt, de nem csak a közönséges galagonya él itt, hanem a fekete és a Dégen is. A kép előterében álló vitatható galagonya 220-as. 

A galagonyás mélyén egy hatalmas fekete nyár. Évtizede már 890-es volt.

Most már 935 cm. 

Ez a rét ilyenkor már hemzsegett a réti iszalagtól. Most semmi.

 A Sió töltésen hazafelé tartva. 35km. Régen meg se kottyant, most meg még mindig sajog a jobb térdem egy kis terepi hajtástól.