2016. október 15., szombat

Bogyiszló: A kaszói tölgyfás legelő

Hajnalban kimentem az utóbbi időkben elhíresült legelőre. Szép ködös-napfényes-giccses hangulatban reménykedtem, de nem volt semmi köd, és mire kiértem a Nap is magasan, a felhők közt járt.

A területen májusban néztem körbe, akkor sokkal rosszabb állapotban volt a gyep, amit szemmel láthatóan a nyáron szépen végiglegeltettek/ végignyírtak. A kép előterében a listás vadkörte. Még mindig tartja magát, de már nem nő.

Az elején felhős volt.

A terület egyik legszebb fája egy fok partján  2007-ben 508 cm-rel került fel a listára. Most 515 cm-nek mértem, ez még jó állapotban van, de nem nagy a gyarapodás.
Van benne anyag, ahogy mondani szokás

Egy panorámakép

Ez a fa is már régóta ledobta a kérgét, de a fele még él

Cincér rágta törzs

Egy ívesen meghajló körte. Itt már sütött a Nap

A legnagyobb tölgy két éve 559 cm volt, most 564-nek mértem, ránézésre is még jó erőben van

Az északi vég ligete. Itt vannak a legnagyobb fák. Az itteni másik listás fa tovább száradt.

Tipikus

Az északi vég egy itatót is kapott

Hatalmas karok, egy fa a délkeleti végből

A délkeleti vég listás fája is erősen kéreghiányos már

Még él ez is

A délkeleti vég

A terület határában szántottak, amelynek hatására nagy csapatokban húztak át a sirályok a Duna felől a földekre és vissza.

A délkeleti vég sűrűjében egy eperfára akadok. Nagy örömmel rohanok a rét másik végében hagyott centimért, hogy megmérhessem. Így legalább nagyobb lett a csalódásom, csak 370 cm.

Az ember becsülje meg az októberi virágokat. Tövises iglice.

Ez az itató is  szocigrafikus mélységeket villant fel a mai gulyások életéből
 
Az északi vég fái napfényben fürdőzve

Az éhes disznó ezzel álmodik

A délkeleti vég fái

Egy körbeszántott

A délkeleti vég fái számontartottak. 85-ig tartott a számozás, ha jól emlékszem, de a kiszáradtak és a galagonyák is kaptak számot.

Nappali pávaszemből sok volt, főként a bogáncson


2016. október 9., vasárnap

Mostanában mifelénk: Gemenci tavak a közelben

Egy imola megcsillan az alkonyi gyepen a Taplós mellett

Taplós az alkonyi fényben

Szürke gém a Sároson tipikus "Elbi-stílusban". Semmi mozgás, semmi  érdekesség, semmi izgalom, csak dögunalom

Ráunva a Sárosi-toronyra inkább körbenéztem a tóparton. Ez a szil valahogy megmaradt a telepítésben.Listás is lenne, ha nem dől ki belőle egy jókora darab.

A Sárosból lefűződött kis tó. Nem is tudom, van-e külön neve.

A tó foka

Alakiság és hierarchia. Hattyúk a Sáros egyik öblében

Régebben a Sáros partja tele volt még ilyen izgalmas füzesekkel, de ezekből sokat tarra vágtak

A Holt-Siónál

A Borrév-fok hajnalban
A Borrév-tó

A Borrév tónál nincs annyi szürke gém. Itt több a nagy kócsag

Útban Dög-tó felé a Hátfői-erdőn keresztül. Egy tulajdonképpen a Pósfai-kritériumoknak megfelelő listás szil. Valaha kettős törzsű lehetett, de csak az egyik fele maradt meg. Inkább szánalmas viszolygást, mint igazi nagy fa élményt vált ki.

Dögunalmas kép a Dög-tóról.

Neve ellenére elég kellemes lenne itt a tóparton ücsörögni, de nincs időm

A Dög-tó foka

A Sió

Aki már mosogatott életében, az tudja, hogy valami nem stimmel a Sióval, ha a zsilipen való átbukás után kilométereken keresztül habzik. Persze nem feltétlenül kell valami emberi szennyezésére gondolni.

2016. október 2., vasárnap

Mecsek: Szászvárról indulva

Néha az ember más élményekre is vágyik, mint a sárosi szürke gémek. Ilyenkor jó hely a Mecsek, ahol olyan eddig ismeretlen szurdokvölgyekre akadhatunk, mint pl. Somosi-patak völgye, vagy izgalmasabb elnevezéssel a Németdöglés.

Két lepke a Mecsek mostani kínálatából: 1. Nappali pávaszem

2. C-betüs lepke

A régi bányatelep felől az Ól-völgy vezet Nyárádi-kunyhó felé. A völgyben csörgedező patak egy helyütt látványos szikalfürdőt képez.

A Mecsek nem túl erős gímekben, egyet mégis sikerül megörökítenem.

Ősz felé minden kis virágot meg kell becsülni. Még mindig van kis ezerjófű.

Baracklevelű harangvirág is.

A Nyomákói-kút sziklafala, és a cső, amelyből csak csöpög most a víz.

Tipikus

Szokásos bagatell

És amikor már arra gondoltam, hogy ezen az úton sem lesz semmi érdekes, akkor elmélázva elvétettem a S+ jelzést. Így akadtam a Németdöglés felső végén erre a szurdokvölgyre

Szembe velem egy 20m-es sziklafal

Sok fáradtsággal leereszkedtem a völgybe

Aztán a völgy hamar ellaposodott, de a kis Somosi-patak egy újabb sziklaáttöréshez ért. Ide is lemásztam.A föntről folyamatosan szivárgó talajvíz miatt mohásak a sziklák. Ez a hely kicsit a Csurgóra emlékeztet.

Rövid, de látványos áttörés ez, sok páfránnyal, köztük a védett gímpáfránnyal

Aztán  Németdöglés szelídebb lesz, öreg, kimúlt bükkök mindenfelé

Ez is a patakba zuhant

Visszafelé  a Nyárádi-kunyhónál eszegetek egy kicsit, közben a napon szaladgáló fürge gyíkokat fotózom.

Csak a fejük

Szászvár  híres bányászfalu volt. 1811-től 1995-ig folyt itt a feketeszén bányászata. A Béke-akna helyén ma csak emlékkő van.

Kilátás az egykori Béke-akna helyéről

Bányaüzem

A fogápolás fontosságáról az erdőben sem szabad megfeledkezni.

Ennek a Prigli-forrás feletti bükknek még néhány év kell a listára kerüléshez