2021. november 19., péntek

A Marica-foknál

Régóta foglalkoztatott, hogy milyen állapotban lehet a Marica-foki nagy nyárfa, aminek egyik szára már évekkel ezelőtt kiszáradt. A bajai Potyka Csárdánál megállva viszont az alacsony Duna egy kis parti sétára csábított.
Szebb időket látott üdülő és sok bedőlt faroncs.
Hosszan sétálható a homokos, kavicsos part. 
Egy megfeneklett uszály.
Mutatós öböl.
Elhúz egy hattyúcsapat. 
Semmi híradást nem találtam erről a román  uszályról. Régebben is sok roncs parkolt errefelé. 
A hajómalmot is idehozták, gondolom alig van víz a Sugovicában. 
Kormoránsziget. 
Gyökerek.
Lépcső, de hová?
Pusztuló part. 
Galambraj az ipartelep felett. 
Sikeres és peches fadöntések. 
Újabb öböl.
Végül a Marica-fok felé alulról megyek. Megszenvedem a telepítéseket és a kerítéseket, de végre a Pörbölyi-erdő egy nagyon szép részébe jutok. 
Már ismert erős 700-as. 
Eddig ismeretlen gyenge hétszázas. 
Még gyengébb hatszázas. 
Sok a kidőlt óriás. 
A nyiladékban ismert hétszázas. 
Balján kidőlt, jobbján feltörekvő társa. 
Az irtás szélén gyenge hatszázas. 
Távolban biztató törzs, de nincs idő. Még vissza kell érnem a Marica-fokhoz. 
A Marica-fok nagy nyárfája 990 cm volt. 
Egy száraz csonk maradt belőle. Ez volt az egyik legnagyobb nevemhez köthető fa. A Marica-fok vénic sziljéből még ennyi sem maradt. 
A Marica-foknak volt még két nagy nyárfája, ezek már korábban kidőltek, és soha nem is voltak rajta a Pósfai-listán.  Ez az egy maradt már csak meg, ez viszont belépett a  hétszázasak klubjába.