2019. július 2., kedd

Felső-Tisza-vidéki fák, parkok

Kezdjük rendhagyó fákkal. Az újabb  dendrokronológiai vizsgálatok szerint, több mit öt évszázada lehet, hogy máramarosi tölgyekből készült a híres nyírbátori stallum, aminek egyik fele a helyi múzeumban van, a másik a Nemzeti Múzeumban. Ez a nemrégiben elvégzett dendrokronólógia alaposan felrúgta mindazt, amit a művészettörténészek tudni véltek erről a nagyszerű alkotásról. (Bővebben majd a másik blogomban.)

Ma hazánkban egyetlen egy templom őrzi középkori fedélszékét, a nyírbátori volt Szent György, ma református templom. A dendrokronológia itt is elég jól bekavart. mert kiderült, hogy nem 1511-ban fejezték be templomot, hanem a 1514 és 1525 közt. Ezek is máramarosi tölgygerendák.

Máramarosi tölgygerendákból ácsolták a nyírségi harangtornyokat, így a legkorábbit, a nyírbátorit is, 1640 körül. A máramarosi fát a Szamoson úsztatták le, így is több mint 20km-t szekereken kellett megtennie Nyírbátorig.

Nyírbátor két híres templomát egy látványos "gótikus út" köti össze. Az út mellett csak egy nagyobbacska fa van, ez a zöld juhar. Kerülete két "családi öl", azaz 320 cm. Így sem fában szenvedi a legnagyobb hiányt, hanem életben. Se egy kávézó, se egy fagyizó se más nincs a sétaút mentén. 
A baktai kastély parkja nagy, és túlnyomó része még gondozatlan. Torma Zoli már járt itt, és két kőrist vett fel a listára.  A park gondozatlan részébe most nem volt szabad bemenni, mert a június 27.-ei nagy vihar hatalmas pusztításokat végzett itt is.

A nagyari Petőfi-fát nem a mostani  nagy vihar pusztította ki, hanem az idő, és egy 1992(?)-es villámcsapás. Szép. 630-as tölgy volt. Ma is megbecsült torzó. Lánglelkű költőnk Nagyarban írta a Tisza című versét, amíg a helyi földbirtokos Luby család vendégszeretetét élvezte.
Ez már a túristvándi platán. Szép nagy fa, de valószínűleg csak közelit a lista felé.

A híres malom tölgygerendákból épült.

Kicsit feljebb a Túron nagyszerű kikötő -és fürdőzőhelyek vannak.

Tavirózsák.

A malom gátja alatt kicsit feldúsul a növényzet.

Csapolás

A malom.
Pósfai György hívta fel a figyelmemet a Túristvándi és Kölcse közt elterülő Rókás-legelőre.

A hatalmas területű (126 ha) fás legelő talán a legszebb ebben a típusban. Másfélszer akkora, mint a Bogyiszló melletti Kasztói-legelő.

Eddig 13 fát adott a listára, de folyamatosan gyarapodnak és pusztulnak a nagy fák.

Egy részét még legeltetik, egy kisebb nyájat láttam egy  fa tövénél heverészni.

Ez a legnagyobb fa és a nyáj pont alatta heverészett. A tikkasztó napon  a juhászkutya is ezt tette, talán a juhász is, de őt nem láttam sehol. A dendromán 7 csapás egyikére, a kutyára gondolva a fát nem mertem nagyon megközelíteni.  (Nálam a dendromán 7 csapás egy ponton különbözik a Gyuriétól: (1.sár, 2.tűző nap, 3.csípő-szúró rovarok, 4. kerítések, 5.tüskés-csípős bozótosok, 6. vasvillás gazda, 7. őrző-védő kutyák) Öt éve volt 599, most már a 600-asok klubbjában kell, hogy legyen.

Az út északi oldalán már nem legeltetnek. Egy részén kaszáltak.

Idelátszanak a beregszászi aranygombos dombok.
Gólyák a kaszálás utáni réteken.

Lányom a vajai kastélypark egy odvas fájánál, egy japánakácnál. Itt vagy nem járt Torma Zoli, vagy nem éri el egyetlen egy fa sem a listás méretet.

Itt is van egy lista felé közelítő platán.

Itt is hatalmas pusztítást végzett a vihar. A frissen restaurált reneszánsz kastély tetőzetét is megbontotta.

A református templom tornyával egy nagy japánakác konkurál.

Jóval nagyobb, mint két "családi öl" (feleségemnek éppen csak a kézfejét lehet felfedezni), úgyhogy talán eléri a 400-as listahatárt.