Plitvice és a "túlturizmus"

Plitvice méltán híres látnivalója Horvátországnak. Rövid statisztika. Itt van 16 tó, 21 vízesés, 1400 növényfaj (ebből 55 kosborfaj), 162 madárfaj, 7 halfaj, 80 szitakötőfaj, 12 hüllő, 272 pillangó, 50 emlős és 1,8 millió turista, akiknek a 3/4 része a nyári hónapokban jön. Ezt a már szinte kezelhetetlen turistaáradatot nevezzük a overtourism nem túl jól sikerült fordítása alapján túlturizmusnak. A képeimen inkább a 16 tó és a 21 vízesés fog inkább szerepelni, elvétve egy két állat és persze néhány növény. Az 1,8 millió turista bemutatását kerülöm. A képekhez ritkán  írok most valami odatartozót, mert azok magukért beszélnek, inkább a túlturizmusról írok egy-két gondolatot.

Horvátországban kiemelkedő az idegenforgalom, hiszen a törpeállamnak számító Málta után itt a legnagyobb az egy főre jutó vendégéjszakák száma, ami 2017-ben 20,5 volt. Ez a magyar számadat csaknem hétszerese. Horvátország egészére elmondható tehát, hogy nyáron a túlturizmus jeleit mutatja, amit meg tud az erősíteni, aki pl. Luckonál órákat áll egy szombati vagy vasárnapi napon az autópályakapunál, hogy az évről -évre pofátlanul megemelt autópályadíjakat lerója.

A háború előtti 1980-as  években kb. félmillió látogatója volt Plitvicének. Ekkoriban az Aggteleki-barlangokat kb. 250 ezer turista kereste fel évente.  A háború után 1996-ban nyílt meg újra, 230 ezres éves látogatottsággal. Mi 1997-ben jártunk először itt. Majd 2008-ban a lányainkkal, majd 2011-ben a tantestülettel. Ez utóbbi két évben készültek a képek.

A fenti grafikonon látható, hogy a 2010-es évektől megugró turistaáradat nyaranta kezelhetetlen lett, ezért az idén interneten keresztüli regisztrációhoz kötött a látogatás, amit napi 10 ezer főben maximalizáltak.

Miközben Plitvice látogatottsága az 1980-as évekhez képest csaknem megnégyszereződött, addig Aggtelek látogatottsága megfeleződött.

Az Aggtelek- Plitvice 1:2 aránypár  mára az 1:14-re módosult. Érdemes lenne ezen elgondolkodni egy kissé.

Persze ma már Magyarországon is vannak a túlturizmusnak jelei. Liszt Ferenc repülőtér forgalma 2013-ról 2018-ra 8,5-ről 15 millió utasra nőtt.

Budapest mellett a nyári Balaton tud egyes területeken nyomasztó lenni.

A túlturizmus jele persze az árak megugrása is. Ma Plitvicén már több, mint 12 ezer Ft-ba kerül egy belépőjegy. A balatoni árak is magukért beszélnek, de hol vannak azok a horvát tengerparthoz képest?

Mifelénk persze csak  a Szálkai-tó partján vannak hétvégén sokan, esetleg Domboriba és a városi strandon...

... de évente csak egyszer elviselhetetlen a túlturizmus zsúfoltsága:

A szüreti napokon.

Viszont ilyenkor is nyugodtan kimehetek a Gurovicai-erdőbe (8perc ide) vagy a Gemencbe (10-15 perc), szinte senkivel nem fogok találkozni, a Geresdi-dombságban (15-30 perc) pedig már szinte nyomasztó lesz a magány.

Igaz, vízesést sem látok.

És a posványos holtágak sem ilyen türkizkékek.

De ha jókor vagyok jó helyen, növényritkaság itt is akad.

A Nagy-vízesés (78m) képénél abba is hagyom a túlturizmus "ekézését", és jöjjenek a képek.