2019. március 15., péntek

A fertődi kastély parkja

Ma reggel még nem gondoltam, hogy délután a fertődi Esterházy-kastély előtt fogok ácsorogni, szemerkélő, majd egyre fokozódó esőben.

Délután négy órakor indult az utolsó vezetés, volt kb. negyed óránk szétnézni a parkban.

Mint minden az egykori Eszterházán, a park is grandiózus. Területe a csonkítások után 200 hektár még ma is, kétszer akkora  mint a Margit-sziget. Története szokványos módon franciakertként indult, majd az Esterházy "Fényes" Miklós (+1790) után maradó katasztrofális adósságállomány eredményeként gyors hanyatlás és elvadulás következett. A dendrománok számára reménykeltőbb angolparkosítás csak a 19.század legvégén indult itt is. ( Pl. Alcsúton, vagy  a Margit-szigeten már a 1820 tájékán ilyen jellegű parkkialakításba kezdtek.) A 19. század végére a család rendezni tudta az adósságot, pl. olyan módszerrel is, hogy a képtárat eladták a magyar államnak a Szépművészeti Múzeum céljaira. A felújítások után 1902-ben ismét beköltöztek ide a család tagjai. 
A mai kastélyparkjaink nagy része is ebből a 19.sz, végi-20.század eleji.  korból származik, és ontják a faóriásokat. Jogos sejtés, hogy a területében is kiemelkedő fertődi parknak is ontania kell a listás fákat. Ez azonban nincs így, eddig egyetlen egy fát sem adott Fertőd a listára. Ennek két oka lehet: 1. Mégsincs  itt nagy fa 2. Valami csoda folytán még senki nem nézte végig tisztességesen, annak ellenére, hogy a szomszédos Nagycenk megvizsgált ilyen szempontból.
Frissítés: Torma Zoli járt itt is, összesen három listás fát talált. Két mocsárciprust a kastélytól északra, és egy narancsepert a kastély nyugati oldalán. Mindhárom a listahatárt nem sokkal lépi túl, azaz Fertőd összességében dendromán szempontból nem túl jelentős hely.

Az egykori franciakert kialakítását idézve, vagy ötven formára  nyílt "bukszus" van a kastély mögött szép geometriai rendben. Közelebbről derült csak ki, hogy a "bukszusok" valójában tiszafák. Törzsüket persze nem látni nagyon, kivéve egyes sérült példányoknál. Ez alapján dendromán szempontból igen biztatóak az itteni fák, és hát jó sok van belőlük.

A kastélytól nyugatra lévő parkról tudjuk, hogy ezt csak 1906-ban telepítették a schönbrunni főkertész tervei szerint. Fő dísze a krími hársakból álló négyes fasor.

Itt több minden mellett áll egy rossz bőrben lévő mamutfenyő is. Mind messze a listától.

Amik viszont biztatóak, az a két japánakác. Ha lett volna nálam centi, megmértem volna őket. Itt már nagyon esett.

Szerencsére elkezdődött a kastélylátogatás.

Ő az ősz, a Sala Terranaban.

A csillárok nem élték túl a nehéz korszakokat. Ebből kettő volt, az egyik 1790-től a 1902-ig, a másik 1945-től 1959-ig.  Ez az Országház tartalékcsillárja volt.

Végtelen tükörsor, a barokk kedvelt játéka.

A kápolna kupolája.

A csókák az esőben az eresz alá húzódnak. Úgy terveztük, hogy a látogatás után visszatérünk a parkba, de ebből nem lett semmi, mert szakadt az eső.
Szóval, ha valakinek lesz ideje és energiája, járja végig a fertődi 200 hektárt, kell itt valaminek lennie.De nem csak a kastély környékét kell megnézni, állítólag van itt egy ősi égererdő, ahol az első vadászlak állt, és ezt beültették mocsári ciprusokkal, meg van valami sírdomb is erre, ahova szintén mocsári ciprus fasor vezet, meg mindenfelé más fasorok keresztül-kasul.