Szekszárd város napján megjelent a "Szekszárd, ahol élünk. Várostörténet mindenkinek" című könyv.
A mű készüléséről már korábban értesültem. Szerkesztője V. Kápolnás Mária meg is keresett, mert néhány kosboros fényképre volt szüksége, amelyek közül egy bekerült a könyvbe is. Elküldte az első fejezet jó részét is, amiben én lusta módon csak a kosborokra vonatkozó részt néztem át, egy barokkosan túlzó rész átírását is javasoltam, egyébként nem nagyon törődtem a többi résszel. Ezt azért jegyzem meg, mert bizonyos kritikai megjegyzéseket is meg fogok fogalmazni, és ezzel kapcsolatban érhet az a vád, hogy akkor miért nem szóltam előbb. (Erre persze azt válaszolhatnám, hogy nem lektorálásra lettem felkérve, pusztán kosboros képeket kértek.)
Kezdjük tehát szépen sorjában:
1. A könyv vastag (388 oldal), nehéz (1,5 kg, jó minőségű papírra készült) és nagyon szép. Jól esik kézbe venni, forgatni. Rengeteg színes kép, jó ízléssel válogatva, szerkesztve. Ennek megfelelően drága is. A könyvbemutató során "kedvezményesen" 4990 Ft-ért tudtam megvásárolni. Ez meglepett, mert kezdetben arról volt szó, hogy alapvetően a város középiskolás tanulóifjúságának készül a könyv, amit minden középiskolás megkap. Most már változott a koncepció, amiről a polgármesteri köszöntőben Ács Rezső is szól. ( "Az eredeti elképzelés időközben annyiban változott, hogy nem tankönyv, hanem várostörténeti könyv készült.") A könyvbemutatón az hangzott már el, hogy minden középiskolába megfelelő példányszámban eljuttatják. Kolléganőm, dr. Gesztesi Enikő írt hozzá egy munkafüzetet, amit másik kiváló kollégám, Nagy László lektorált, tehát pedagógiai vonatkozásai azért megmaradnak, ezt a munkafüzetet kapja meg a tanulók egy része.A könyv iránti felfokozott érdeklődésre jellemző, hogy a városháza díszterme a könyvbemutatón zsúfoltságik megtelt. Összességében elmondható, hogy minden szekszárdi művelt ember könyvespolcán illendő, hogy fő helyen legyen.
2. A könyv sok fejezetébe beleolvastam, jobbára tetszettek és érdekesnek találtam ezeket. A Táj és természet fejezet azonban bizonyos szempontból csalódást okozott. A továbbiakban erről, a blog profiljához illeszkedő részről fogok tehát részletekbe menő "elemzést" írni.
 |
| Szekszárd a Google Maps műholdfelvételén. A piros vonal mutatja Szekszárd tényleges területét. Kár, hogy a könyvbe nem került be olyan térkép, ami a város tényleges határát mutatja a földrajzi nevekkel. Ilyen térkép csak a dombvidékről készült el. |
3. A vizsgált fejezetet Oroszi Viktor György írta, és az a szerző egy korábbi tanulmányának átdolgozása. Ez a tanulmány a Szekszárd Megyei Jogú Város komplex marketingstratégiája 2014-2020 című műben jelent meg és "Szekszárd természeti környezete és helyzete" címet viseli.
4. A fejezet a földrajzi környezet lehatárolása után a Geológia és domborzat fejezettel folytatódik. Hasonló geológiai összefoglalóval korábban már én is próbálkoztam, nyilván az én összeollózott dolgaimhoz képest itt sokkal professzionálisabb írással találkozunk, cserébe a nyelvezte sem középiskolás színvonalú, bár a lapszéli magyarázószövegek megóvják az embert attól, hogy állandóan "guglizni" kelljen. Ezt "Az ember tájátalakító munkája" című fejezet követi, ami a legnagyobb hangsúlyt kapja a Táj és természet mindössze 28 oldalas részében. Itt valóban olyan részekkel találkoztam, amik számomra új szempontú megközelítések, hiszen az emberi tevékenység eróziót fokozó hatását és az ember tájátalakító folyamatát jól bemutatja a könyv. Hatásosan szól arról is, hogy a legjobb szőlőtermő területek közül is többet felélt már a város, sőt ennek a kedvezőtlen folyamatnak a napjainkban is ható veszélyére is figyelmeztet a Bor utca közművesítése és leaszfaltozása kapcsán. Egy térképet is mellékel, amely engem azzal szembesített, hogy csak a legutóbbi húsz évben mennyi, egykori szőlőterületet építettek be. Kétségtelenül ezeket a részeket érzem én a fejezet leghangsúlyosabb üzenetének.
A vízrajzi szabályozási munkák bemutatása már sokkal elnagyoltabb (ezek a történeti részeknél amúgy is előjönnek még), de nemcsak az alföldi folyókra, hanem a Sédre is kiterjed a szerző figyelme. A későbbi Talajadottság című alfejezetben is a talajerózióval
foglalkozik leginkább, nyilván ez napjainkban is nagyon aktuális.
5. A Vízrajz fejezetben előkerül régi szívügyem, a Csörge-tó. Érdekes, hogy a 2014-ben íródott komplex marketingstratégia "eredeti állapotának visszaállítása mindenképpen indokolt volt" félmondattal utal a 2011-12-ben elvégzett munkálatokra. A mostani könyv az írja, hogy "A város üde színfoltja... a 2014-ben állapotrendezésen átesett Csörge -tó." (A 2014-es évszám téves, 2011-12-ben végezték el a rejtélyes munkákat.) Az "eredeti állapot visszaállítása" nagyjából annyit jelent, hogy most a tó hasonlóan néz ki, mint Babits kora előtt, azaz egy "D kategóriás", komfort nélküli fürdőtó, amiben azért a lovakat már nem csutakolják. (A könyv későbbi fejezeteiben láthatjuk, hogy a 19. század végétől már komoly infrastruktúrája is volt a tónak.) Hogy 2011-12-ben mi volt az állapotrendezés valódi célja, az számomra még mindig rejtély, bár kétségtelenül jelentős vízminőség javulást eredményezett.
6. Itt olvashatunk a Palánk felé eső, Füstösként ismert részen található holtágakról is. Nagyon fontosnak érzem, hogy a szakember figyelmét sem kerülték el ezek, értékként beszél róluk, sőt azt írja hogy "meder-rehabilitációt követően a város egy újabb rekreációs tere lehetne."
7. Ezután néhány kisebb alfejezetecske után következik az utolsó rész, a Természeti értékek. Ez problémás fejezet, és a problémát főként az okozza, hogy Szekszárd természeti értékei még nincsenek összegyűjtve. A város 2009 óta kétszer szaladt neki annak, hogy számba vegye a város védendő természeti értékeit, de aztán mindkétszer megfeneklett az ügy. (Bezzeg a dombóváriak! Nekik külön ökológiai lapjuk is van, a kondavolgy.hu,! ) Nem katalogizálja a természeti értéketeket a Szekszárdi Értéktár furcsa gyűjteménye sem. Egyetlen egy természeti értéket tartalmaz, a Gemencet, így egyben, mintha miénk lenne az egész! (Valójában a város területének csak 3,7%-a gemenci terület, és Szekszárd részesedése a Gemenc területéből csak 1,7%.) A Tájértéktár gyűjteményéhez is hiába fordul a szerző. (Aki megpróbál a Téka program honlapján információkhoz jutni, az megérti ezt a hiábavalóságot. ) Mit csinált a szerző, ebben a helyzetben? Megnézte a publikációkat a Szekszárdi-dombság és a Gemenc védett állatairól és növényeiről, és ezekből nyújtott át egy csokorra valót. Azt a szerző nyilván el akarta kerülni, hogy ez a lista olyan unalmas legyen, mint az adózóké 1594-ből, ezért felsorolást "színesítette." Nyilván, ahol Szekszárd szempontjából jól megírt cikkeket talált - mint pl. a denevéreknél, hála Dombi Imrének és munkatársainak- ott érdekesen megírt részeket találunk, máshol kevésbé. Sok természeti érték felsorolásra kerül - főként a korábbi fejezetben- , de hogy az olvasóban tudatosulna az, hogy mik is természeti értékek Szekszárdon, az kétlem. Említi-e például a könyv a keselyűsi út nyárfasorát, vagy a megyeháza udvarának tiszafáit, a Remete berkenyéjét?
8.A könyv egészéről már említettem, hogy nagy értéke a rengeteg, jól megválasztott kép és illusztráció. Ez erre a fejezetre is teljesül, annak ellenére, hogy kisebb hibák azért akadnak. Már fentebb említettem, hogy négy archív térképet is kapunk a fejezetben (az egyik ráadásul kiolvashatatlanul kicsi), de nincs az egész könyvben olyan, ami a tényleges városhatárokat bemutatná. Van négy olyan "metszet" is (valószínűleg Hermann Ottó halászati könyvéből), ami ugyan nagyon szép, de "csak úgy ott van", pusztán hangulati elem. Azon is lehet vitatkozni, hogy miért egy középszerű, erdei részletet bemutató kép kap egy teljes oldalt, miközben pl. Morvai Szilárd nagyszerű fotóit kis bélyegképeken kell bogarászni. Még egy-két ilyen apróságba nyilván bele lehet kötni, de igazságtalan lenne ilyen kekeckedéssel befejezni ezt az ismertetést. Ezért inkább a kedvenceimről írok, ezek pedig az archív fotók. Ebben a fejezetben két ilyen képet kapunk, és a 16.oldalon szereplőt kell kiemelnem. Hihetetlen erejű, művészi felvétel. Le se írom, mi van rajta. Meg kell venni a könyvet, és nézegetni, olvasgatni. Még sok (ilyen és más) élményt fog nyújtani!
