A Dunajec-áttörés

Néhány nappal tiszai csónakázásunk után ismét vízen, egy "tutajon" találtuk magunkat, ezúttal a Szlovákia és Lengyelország közt kanyargó Dunajec folyón, ami a Magyar Királyság határfolyója is volt. Önkéntelenül is adódik az összehasonlítás a tiszai csónakázásunkkal.

Kezdjük azért egy dendromán kitérővel. Nyilván az is kitalálható, hogy kerékpárút  kanyarog a folyóparton, (akárcsak a Tiszánál) aminek eredményeként szemmel láthatóan élénk kerékpárosélet zajlik itt (amit az itteninél visszafogottabbnak láttam Tiszafürednél.)  De mi most koncentráljunk a Dunajec partján álló hatalmas hársfákra. Nem csak szélesek...

...hanem roppant magasak is. (Ez mobillal készült kép, ami az ellenfény hatására érdekes színezési algoritmusokat futtatott kis elektronikájában.)

A környék "turisztikai attrakcióihoz" nagyban hozzájárul a karthauzi majd kamalduli Vöröskolostor. Ilyen sajnos nincs a Tisza-tó környékén. A nagyon sok középkori részletet megőrzött kolostort a  másik blogomban mutatom be. A képen a Trzy Korony  (Három korona) hegy (982m). Itt kezdődik a szoros. Régi történet szerint a különc kamalduli fráter, Cyprian Jaisge 1768-ban erről a hegyről indulva hajtotta végre az emberiség egyik első sikeres siklórepülését, átrepülve a Dunajec folyót, és a kolostor udvarán landolt.

 A tutajozás a szlovák oldalon Vöröskolostor helységből indul, kampányszerűen, azaz a megadott indulási időpont környékén 10-12 "tutaj" érkezik meg teherautón a kiszállási pontról. A "tutajokat" a könnyebb mozgathatóság érdekében négy részre szedik. Az indulási ponton a teherautókról lepakolt tutajnegyedeket gyorsan összeerősítik,  és máris 12 emberenként,  két irányítóval indulnak a tutajok útjukra. A tutajozás 12-14 € körüli összegbe kerül fejenként, azaz jelentősen drágább egy tiszai csónakázásnál, és három óra helyett csak másfél óráig tart. A mi Tisza-tavi 19 kilométerünkkel szemben az itteni út csak 9 km a folyón lefelé, ehhez a visszaút kilométerei és eurói jönnek még. 

A képen látható, hogy a folyó helyenként abszolút nem nyugodt. Kezdő raftingosok is kedvelik. A tutajosok "matyóhimzésben" vezetik a tutajt. Egyikük ékes szlováksággal időnként tájékoztatót is tart. (Nekünk szerencsénk volt, és egy még csehszlovák "gyártmányú" magyar nyelvű útleírást is kaptunk.) A turisták ottjártunkkor rajtunk kívül vagy szlovákok vagy lengyelek voltak, más nemzet fiait és lányait nem fedeztük fel. A lengyelek egész jól el tudtak beszélgetni a szlovákokkal. Érdekes, hogy a szlovák tutajokon sok lengyel utazik, pedig sokkal több lengyel  tutaj megy a folyón. A lengyel tutajok nagyobb utat tesznek meg, és rajtuk sokkal többe kerül az utazás.

Előttünk egy lengyel hajó az Ostra (Éles)- sziklával. A sziklát nevezték az öngyilkosok sziklájának is, sőt állítólag az elítélt jobbágyok kivégzését is erről a szikláról oldották meg.

Régen a Dunajec fontos kereskedelmi út volt, amin keresztül egészen a Balti-tengerig hajóztak. Csak jó száz éve jöttek rá az itteni gorálok (hegyi lengyelek), hogy mekkora üzlet lehet turistákat tutajoztatni.

Egy ponton a folyó olyannyira elkeskenyedik, hogy állítólag Jánosik átugrotta a pandúrok elől menekülve. A 10m-re összeszűkülő folyó itt 8-10m mély. A történet hiteléhez annyit, hogy ma a távolugrás világcsúcsa 895 cm. Érdemes egy pillantást vetni a tutajos kalapjára is, amin egy kagylófüzér fut végig. Régen a Balti-tenger elérését jelezték alkalmanként egy-egy kagylóval, és nagy dicsőségnek számított akinek már több kagyló is van a kalapján. Ma már persze a bazársoron kagylókkal teljesen körbeérő kalapokat árulnak.

Egy raftingcsónak közelít. A folyó medrében egy kőrakásból épített átjárót is megfigyelhetünk.

Az egyik legmeredekebb, folyó fölé tornyosuló szikla a Sokolica. (747m) Jobb szélén a tutaj kormányzásához használt farúd. A folyó olyan sekély, hogy a meder alján lévő kövektől lökdösik el a tutajokat.

A Sokolica mellett a Cukorsüveg nevű szikla mered az ég felé. A komoly szurdokokban szinte már kötelező név ez.

Szinte végig sziklák mentén haladunk.

Az áttörés alsó vége felé járunk.

Az áttörés vége felé egy út kanyarodik be a völgybe. Ezen járnak azok a teherautók, amik visszaviszik - jelentős kerülővel- a tutajokat. Összességében nyilván nehéz ennek az útnak az összevetése a tisza-tavival. Ez "nagyüzemi", amaz intimebb. Ez talán "populárisabb" látnivalókat kínál, amaz inkább bennfentesebbeket. Itt néhány árva sirály képviselte az élővilágot, amott meg ez a fő látnivaló.

Elindulunk gyalogosan Lesnica felé. Vöröskolostorhoz négy féle módon lehet visszajutni: gyalog (kb. 2 óra), bérelt kerékpárral, vagy élelmes vállalkozók mikrobuszaival (3-4 €) vagy Lesnicáról ritkán járó menetrendszerű busszal.

A Dunajec áttörés a lengyel oldalon Nedec várával kezdődik. Hatalmas turistaáradat van itt is.

" Nedec vára ... nem fekszik hegyen, mogorva sziklán, hanem két hatalmas négyszögben terül el közönséges módon, mint egy óriási kaszárnya. Egyebekben valódi vár bástyákkal, felvonó-híddal, toronnyal, tömlöccel, kápolnával, földalatti utakkal, süllyesztőkkel. Még régi muskétás ágyú is volt hozzá vagy nyolc darab." (Mikszáth: Beszterce ostroma) Lehet, hogy Mikszáth nem is járt Nedec várában?

A vár alatt és felett Dunajecen egy  duzzasztómű van. Nedec várával szemben, a Dunajec másik oldalán egy  kisebb várrom. Ez Csorsztin (Czorsztyn) , a történelme során főként Lengyelországhoz tartozott (Balról az 1. és 2. kémény közt látható.)  Nedec is arra az 589 km2-es területre esett, ami Trianon következtében Lengyelországhoz került.

A várban  hatalmas turistaforgalom tekinti meg a középszerű kiállításokat. Aki a látott képek alapján arra gondol, hogy Szlovákiában vagy Lengyelországban dübörög az idegenforgalom, az nézze meg ezt az infografikát.  A két nemzetet Magyarország után keressük!