Poroszló, Tiszafüred

A poroszlói ökocentrumra elsősorban azért voltam kíváncsi, mert egy igen sikeres intézmény hírében áll, ami nem csak egyszerűen kiállításokat, akváriumot és álatkertet mutat be, hanem szervezi a környék kulturális életét is. (Ottjártunkkor pl. egy ingyenes koncertet kínált a volt LGT tagjainak közreműködésével, és az ünnepi tűzijátékot is ők finanszírozták. ) Szekszárdon is épül hamarosan egy ökocentrum, legalábbis Horváth István országgyűlési képviselő választási ígéretei szerint. Gondoltam, ilyen szemmel nézem végig ezt az építményt, bár nyilván nyilván a szekszárdi tervekről nem az én véleményemet fogják megkérdezni, de szerencsére ebbe a blogba  nagyon felelőtlenül, arról fantáziálgathatok, amiről akarok, a döntések súlya nem az én lelkemet nyomja. 
Ezt a szép nagy épületet 2012-ben adták át. Az egész komplexum csaknem 2 milliárdos Eu-s támogatással épült, ami első olvasatra meglepett, mert azt hittem, többe került. Szerintem az épületen néhány milliót még spórolhattak is volna, mert véleményem szerint túlméretezett, legalábbis egy olyan hatalmas "tanácskozón" is átmentünk, aminek nem sok értelmét láttam, és úgy egyébként is, elég lazán bántak a terekkel. Szekszárd is a Modern Városok Program alapján 2 milliárdot kapott volna az oköcentrum és élménypark együttesére. Ebből az összegből ma már nyilván nem lehetne megépíteni egy poroszlói szintű komplexumot.

Kilátás a toronyból az ökocentrum keleti felére. Hátul a háziállatok kifutói, a fák közt pedig egy állatkert van, főként a helyi állatokkal. A másik oldalon lényegében ugyanez ismétlődik meg, egy hatalmas és színvonalas játszótérrel együtt. A központ tehát alapvetően a gyerekes szülőket célozza meg, de nem csak nekik élmény.

Van itt két madárház is, ez az egyik.

A főépület tornyából messzire látni. A felnőtt jegyárak 2-3 ezer forint közt mozognak. A drágább jegyekért már 3D-s mozi és egy kis tavi hajókázás is jár. Ez a hazai viszonyok közt nem tűnik kevésnek, de így is bejött a számítás, mert évente több mint 200 ezer látogatója van. Ha a Campona Tropicáriumának 2700 Ft-os jegyét veszem alapul, akkor sem tűnik soknak. Akárhogy is számolom,  évente legalább 400-500 milliós bevétel van a belépőkből, azaz az intézmény nyereségesen üzemeltethető.

A Tropicariummal való összevetés azért is indokolt, mert itt is a nagy szenzáció az akvárium. A 700 köbméteres akváriumnak itt a sztárjai a vizák és egyéb tokfélék, hiszen ezek voltak egykoron a Tisza legnagyobb halai.

A legnépszerűbb a vidracsalád, akik látványos akváriumot kaptak. A szabadba is kimehetnek, de szemlátomást ők szívesebben töltik idejüket ebben  a nagy melegben idebenn.

Nekem nagyon tetszett, hogy az egyébként minden bizonnyal csak árválkodó tájházat is bekapcsolták az oköcentrum vérkeringésébe.
Összességében majdnem két órát töltöttünk az intézményben, pedig már nem vagyunk az a típus, akik lázba jönnek egy őzikétől, vagy egy kis kecskesimogatástól. Nyilván Szekszárdon nehéz lesz ilyen vendégforgalmat produkálni, hiszen a Tisza-tó évi vendégéjszakáinak a száma félmillióra tehető, és egy órán belül van Hajdúszoboszló a 900 ezer feletti vendégéjszakával, és Eger és Debrecen  a 450-400 ezerrel, Heves megye pedig még további 900 ezres vendégéjszakával.  Összehasonlításként, a Tolna megyei vendégéjszakák száma 2017-ben 220 ezer volt, Baranyáé 750 ezer. (Tolnánál azonban mindenképpen ki kell emelni, hogy annak ellenére, hogy ezzel csak Nógrádot előzi meg, de 2016-ról 2017-re 26%-os növekedésével a legelső a megyék sorában. ) Összességében azonban valami nagyon nagy ötlet kellene, hogy ebben az idegenforgalmilag nyomott tolnai környezetben gazdaságos üzemeltethető legyen egy hasonló, vagy egy visszafogottabb ökocentrum. A hazai idegenforgalom egyébként egyre egyszerűsödő képletre épül. Ahol nincs fürdő vagy strand, az egyre inkább pang. Ezt mutatja például az olyan műemléki városok vendégéjszakáinak esése, mint Soproné vagy Pécsé. Ugyanakkor egy fürdővel is lehet  nagyot bukni, lásd pl. Makó esetét, de több mint 300 magyar fürdő nagy része is veszteséges, és csak a néhány jó adottságú  nagy produkál irtózatos vendégforgalmat.

Amikor meghallottam, hogy tiszafüredi  szálláshelyünk közelében a nemzeti park tulajdonában lévő kastély van, egyből feltámadt bennem a remény, hogy egy szép parkot fedezhetek fel. Mégiscsak biztatóbb egy nemzeti parkos kastély, mint egy magántulajdonban lévő.

A kastély parkja ráadásul természetvédelmi terület. A kastély az 1920-as években épült, ősi fák tehát csak akkor lehetnek benne, ha korábbiakat is belefoglaltak.

Talán már mondanom se kell, hogy a kastélykaput vastag lánccal és lakattal lezártan találtam. A Hortobágyi Nemzeti Park honlapja szerint "jelenleg sem turisztikai, sem kutatási célú létesítmény, mely nem látogatható". Pedig nem rossz állapotú. 

A kerékpáros pihenőpark a kilátóból. Itt vált egyértelműé számomra, hogy az alföldieknek egészen más felfogása van a térről, mint nekünk, dunántúliaknak. Tiszafüred környékén komoly kerékpáros infrastruktúra fejlesztések voltak, hatásáról nem sok tapasztalatot szereztem. Csak a kilátóról.

Aminek nem sok értelme van, mert alig látni valamit érdekeset a tetejéről. Ennyit látni a mocsárvilág felé.

Ennyit meg a Holt-Tiszából.

Ennyit meg a töltésről.

Ennyit látni gyalogosan a vidékről.

Ennyi tárul fel a növényvilágból.

Ennyi az állatvilágból. Szóval be kell fizetni egy csónaktúrára, vagy bérelni kell egy kenut. Mi befizettünk egyre, és mint előző bejegyzésem is mutatja, alapvető élménnyé vált a tó.