2018. június 16., szombat

Telis-tele kudarccal, most éppen Villányban

Tipikus táj a Villányi-hegységből.

Mindenféle lepkéket fogunk látni, meg egyéb semmiségeket, pedig nem ezért mentem el 90km-re, hogy mályván csüngőlepkét fényképezzek.

Tipikus táj a Villányi-hegység lábánál.

A pécsi tévétorony, elég homályosan.


Az idei katasztrofális kosborszezonom ellentételezéseként kaptam egy koordinátát a legextravagánsabb orchideafajról. Még telefonos segítséget is kértem, de ez sem segített. Nem találtam meg a növényt.

Csalódottságomban mindenféle lepkéket...

...és gazokat fényképeztem...

...vagy a kettőt együtt...

...mint itt is.

A tájban is lehet némileg gyönyörködni...

...aztán visszatérhet az ember a szokott témához.

Aztán felkerestem az egyik leghíresebb kosboros domboldalt, ami májusban ilyen, de most csak ilyen hegyi len szerű unalmas dolgok vannak itt.

Az ember a tájban gyönyörködik, meg a siklósi vár látványában.
 
És persze visszatérhet az ember az aktuális témához...

...többször is.

Ez a kis fa-totem egy sűrű karsztbokorerdő közepén állatok dörgölőzőfája.

Kiszúrtam itt egy domboldalt, hátha itt talán van valami.

Korábban kellett volna jönni ahhoz, hogy ezt a vitézt még élete teljében lássa az ember.
 
Mégse egy múmiaszerű virággal búcsúzzunk. Mennyivel jobb dolog a fakeresés, mint a kosborozás. Ott ha kap egy koordinátát az ember, talál egy fát, vagy legalább egy csonkot, vagy legrosszabb esetben tuskót. Bár az sem túl vidám dolog.