Még egy kép Rétfalvi keresztjéről, háttérben a Mecsek.
Végezetül olvassuk el a verset az eredetinek jobban megfelelő, de kevésbé szép fordításban, Jankovits László verziójában:
(A címben én "dunántúli" helyett pannóniait írtam, mert Janus is ezt használta, és az ő idején még nem nem volt ismert oyan fogalom, hogy Dunántúl. Jankovits nem fordította le a címet a Jelenkor cikkében.)
Egy pannóniai mandulafáról
Hesperisek kertjében a Tíryns-béli se látta,
Alkinoosnál az sem, ki vezér Ithakán
ezt, ami boldog réteken is csodaszámba mehetne,
nemhogy Pannoniánk ritka hideg talaján:
hóban, fagyban e bátor mandula egyre virágzik:
lám, a tavasz rügyeit bontja ki zordan a tél.
Phyllis, Proknét kellett várnod – vagy valamennyi
késlekedést gyűlölsz Démophoónod után?
|