2018. június 11., hétfő

Egy dunántúli mandulafáról

Gondolom mindenkinek a Janus Pannonius vers jut eszébe a bejegyzés címéről, még így nyár elején is.
Janus Pannonius: EGY DUNÁNTÚLI MANDULAFÁRÓL

Herkules ilyet a Hesperidák kertjébe' se látott,
Hősi Ulysses sem Alkinoos szigetén.
Még boldog szigetek bő rétjein is csoda lenne,
Nemhogy a pannon-föld északi hűs rögein.
S íme virágzik a mandulafácska merészen a télben,
Ám csodaszép rügyeit zuzmara fogja be majd!
Mandulafám, kicsi Phyllis, nincs még fecske e tájon,
Vagy hát oly nehezen vártad az ifju Tavaszt?
(Weöres Sándor fordítása/átköltése)

Irány a pécsi Havi-hegy. Weöres Sándor fordításában, vagy ha úgy tetszik átköltéséből ismerjük a verset általában. És elképzelhetjük a szelíd arcú költőt, aki magát siratja pécsi meg nem értett magányában. A valóság azonban egészen más. Olyannyira, hogy még Weöres is kicsit saját világképére fordította a verset.

Rétfalvi Sándor keresztje annak idején nagyon "ütős" volt. Ma már sokaknak furcsa ez a nagy szenvedés így Pécs felett.

Van itt egy szelídebb és régebbi kereszt is, Kiss György a századforduló népszerű, Szászváron született mesterének alkotása.

Szép a kilátás innen.

És végre elérünk a mandulafához.

A fáról Lukács Robi tudósított először azzal, hogy  a pécsiek nevezik az "Év fája" versenyre.

Könnyen elsétál az ember mellette, de ha megáll, és megszemléli, akkor látszik a kora. Gondolom. Mert igazság szerint nem sok ismeretem van a fafajról. Annak ellenére, hogy több száz éve itt van Magyarországon, nem szerepel a dendrománia.hu-n. A cseresznyékkel kéne megküzdenie, de szinte reménytelen, hogy a prunusok közé bekerüljön,  meglépve a 300 cm-es szintet.

Az ágai közé egy csokrot tettek, ezzel önkéntelenül is "megszentelték" számomra.

Amúgy is , eléggé szent a környezete is. Bartalits keresztjének Pietàja.

A Havi-hegyen persze nincs egymagába, sok kisebb, fiatalabbnak tűnő társa van. Annyit még sikerült megtudnom róla, hogy Janus idejében még más fajták voltak, nálunk akkor még csak díszfának ültették, és termésük nem érett be. A 19.század végén kezdték el ültetni azokat a fajtákat, amik termést is hoznak nálunk.Gondolom, ez sem Janus korából maradt itt, hanem inkább a 19.század végi.

Még egy kép Rétfalvi keresztjéről, háttérben a Mecsek.
Végezetül olvassuk el a verset az eredetinek jobban megfelelő, de kevésbé szép fordításban, Jankovits László verziójában:
(A címben én "dunántúli" helyett pannóniait írtam, mert Janus is ezt használta, és az ő idején még nem nem volt ismert oyan fogalom, hogy Dunántúl.  Jankovits nem fordította le a címet a Jelenkor cikkében.)

Egy pannóniai mandulafáról

Hesperisek kertjében a Tíryns-béli se látta,
Alkinoosnál az sem, ki vezér Ithakán
ezt, ami boldog réteken is csodaszámba mehetne,
nemhogy Pannoniánk ritka hideg talaján:
hóban, fagyban e bátor mandula egyre virágzik:
lám, a tavasz rügyeit bontja ki zordan a tél.
Phyllis, Proknét kellett várnod – vagy valamennyi
késlekedést gyűlölsz Démophoónod után?


Fák és vadmacskák a Gemencben

A hétvége főszereplői közül az egyik. A hétvégén hajtóvadászatok voltak a Gemencben, amiről a Gemenc Zrt honlapja - nagyon helyesen é...