Nyilván se centi, se fényképezőgép nem volt nálam, ezek a képek is mobillal készültek. |
Csak azokat fényképeztem le, amiket legalább listásnak gondoltam. |
Azért el kell ismerni, hogy elég szép, mutatós fává tudnak nőni. A temető korai sírjai a 20. század elejéről származnak, gondolom ekkor nyithatták meg, a fák sem lehetnek ennél öregebbek. |
A Pósfai-listán is találunk tizenkettőt, de egy szegedi fasor csak egyként van kezelve. Torma Zoltánék listáján pedig még több van, 35 darab.Ebből 17 egy szigetmonostori telepítésben.Ők megmérték azt a mecseknádasdit is, ami melletti játszótéren életem első éveit eltöltöttem, és még mint sokkal kisebb fára emlékszem rá. Aztán nyilván számtalanszor elsétáltam mellette, akárcsak Pósfai György, a Mecseknádasdi Dendromán Találkozó teljes létszámát nem is említve. Még emlékszem is azokra az epés megjegyzésekre, amiket a társaság mondott rá, miközben a Schlossberg Vendéglő felé gyalogoltunk. Hiába, nincs nagy becsülete az ezüst juharoknak a dendrománok közt, amire jó példa Lukács Róbert ezen bejegyzése is. |