2017. február 4., szombat

Két tavaszias nap a jégen

Az idén még nem jártam a Sárosnál. A Sáros fokán a lihegő fenntartásában talán még a hódok is besegítettek, rengeteg a friss rágásnyom.

Arra gondoltam, az út tiszta sár lesz, erre még tiszta jég. (Pénteki állapot, ma már más lehet.)

Nyomok a jégen.

A jég szélén totyogva feltűnt, hogy néhány undorító, megcsonkított egértetem hever egy fűz alatt. Én meg ahelyett, hogy a baglyot kerestem volna a jég fölé hajló fűzfán, ezeket az undormányokat fotóztam.

A Sáros pénteken

A jég szélére még rámerészkedtem.

Szinte sehol nincs sima tükörjég.

Néhány év alatt ez a fűz teljesen megroppant
2013-ben 592 cm volt ez fűz, most már listásnak kell lennie. Innen nem nagyon fogom többet fotózni,
mert ez a jégről készült.
Bagatell

A Sáros foka

Még egy kép a Sáros fokáról friss hódrágásokkal

Ez (vagy ő) az egyetlen szürke gém most a vidéken.
Kinéztem a Dunára is. A csurgalékvizek mosta part.

A folyó -számomra némileg meglepő módon- szinte teljesen jégmentes már. Az öblökben is megroppant a jég.

Rengeteg tőkés réce.

Nem egy jellembajnok faj bátorságukat tekintve.

Az utolsó jégtáblák.
A múlt heti nagy madárnyüzsgés után szombatra már csak egy pár tőkés réce maradt a szálkai lihegőnél.

A túrolás is lelapult, és mindenhol víztócsa.

Kontrasztos fehér nyár.

A másik túrolás is lelapadt és tocsog.

A széleken az olvadékvíz vagy 10cm magasan a jég felett.

A jég felszíne is megöregedett.

Mindenhol repedések.

A tó kissé távolabbról.