2015. június 6., szombat

Enying

Enyingen gyakran áthalad az ember, ha autóval a Balaton vagy-  mint én a minap- Veszprém felé halad, de főként csak bosszankodik a reménytelenül lassú araszolgatás miatt. Pedig már régóta kinéztem magamnak itt két látnivalót. Az egyik a volt Batthyányi-kastély parkja. A kissé kopott, jelenleg rendelőintézetnek használt kastély parkjában hamar végett ér a képen látható gondozottság. 

A kerítésekkel felszabdalt és a múlt rendszerben raktárakkal, szabadtéri színpaddal, vízművel beépített parkban egy igen jelentős fára akadtam.  Japánakác

Centi híján a cipőfűzős módszerrel mértem kerületet. 520 cm-nek adódott. Ha nem is túl pontos ez a módszer, az biztos, hogy így is az első tízben van.

Mivel a hely a Mezőföldhöz tartozik, ezért semmi csodálni való nincs benne, hogy a park főként ostorfákkal van tele. Ez a legnagyobb, és biztos, hogy listás méretű.

Ha Enyingen valami igazán európai színvonalú épületet akar nézni az ember, akkor térjen be a Batthyányi Fülöp által építtetett klasszicista r.k. templom előcsarnokába, és vessen egy pillantást a templom belsejébe. Az osztrák másodvonal is tisztes színvonalú templomot épített a mezőföldi uradalmi központba.

A templomkert is gondozott.

Az enyingi lokálpatrióták dicséretére legyen mondva, hogy minden jeles emlékük mellé okos ismertető táblát tettek. Ilyent kapott az egykori uradalmi magtár megmaradt falcsonkja is.