Tél Keselyűsben

Egy hét kemény tél után ugrottam ki Keselyűsbe.

A víz még tartja magát. Lassan egy hónapja már kint van medréből a Holt-Sió. A másodfokú árvízvédelmi szintet december 30.-án érte el a Duna itt. Ezt követően kezdetben gyorsan apadt, de azóta az apadás lelassult. és tartósabban stabilizálódat egy átlagosnál másfél méterrel magasabb szinten. 

A Holt-Sión és a Sároson beállt a jég. Vékony hóréteg takarja. 

Egy hete még 3000 km-rel arrébb,  egy tengerparti mamutfenyő-erdőben sétálva éreztem ugyanezt, mint most itt 15 km-re: Milyen gyönyörű!

Csend, távoli falusi zajok, néha egy rianás dörrenései. 

A jég mintázatai mindig csodálattal töltenek el.

A fákon lévő fagygallérok mutatják, hogy azért szép lassan apad a víz. 

Rianás. 

Absztrakt.

Egy hónapja vízben. 

A Sáros partján

Egy fa megfagyott könnyei.
Már egy évtizede letört a keselyűsi nagy tölgy egy vastag ága. A csonk  hatalmas hege folyamatosan nedvezik, ezek szerint még télen is. 

A lecsorgó nedv mentén a fa lassú rothadásba kezdett de összességében azért még masszívan áll. 

A Sió jégmentes. 

A Holt-Sió és a Hátfői-kobolya még mindig a töltés aljáig ér. 

Bagatell. 

Az Ásás-Dunában is folyamatosan magasan áll a víz,  évitizedes szomjazás után. 

 

Portugál zöldségek 3.: A sintrai Regaleira-birtok

 

Nem sokszor adatik meg az embernek - hacsak nem kútásó-,  hogy egy kút aljáról vethessen pillantást az ég felé. A sintrai Regaleira-kastély bizarr világában azonban ilyen is megeshet az emberrel,  

A kastély mellett a kép bal oldalán feltűnik a nálunk csak szobafenyőnek ismert norfolk-szigeti araukária hatalmas példánya is.  

A kastély parkjából látni a mór erődöt, a Pena-kastély tornyát és a közeli Biester-kastély tetejét, amelyet Frederico Biester  író, irodalomkritikus, drámaíró emeltetett, de vagyonra egy bankárcsalád leszármazottjaként tett szert. Januárban a portugál erdők alapvetően zöldek.  A Regaleira- kastélynak a parkja csak 4 hektár, ami csak tizede pl. az alcsútinak. 

Egy menhir.  A park misztikus jelentésű dolgainak egyike. 

A park egyik kilátóterasza toronnyal.

A kastély a fák mögött. 
A birtokot António Augusto Carvalho Monteiro,  különc "kávébáró" építtette 1904-1910 közt.  Tervezője  Luigi Manini olasz építész volt. Monteiro  minden idők leggazdagabb portugálja volt. A család vagyonát a brazil kávé alapozta meg.  Monteiro jogi diplomát is szerzett, de korának egyik legnagyobb rovargyűjteményével, könyvtárával, kagylógyűjteményével, herbáriumával rendelkezett, és szakértője volt az ásványtannak is. Drágakövekkel is kereskedett. Számos tudományos társaság tagja volt, köztük a Spanyol Királyi Természettudományi Társaságnak, a német, francia, brit és belga rovartani társaságoknak. Leginkább mégis különcségéről híresült el, aminek alapja egy ezoterikus,  okkult világkép volt, ami a szabadkőművesség eszméire épült, de a rózsakeresztes, templomos és egyéb misztikus-vallásos elemekkel is bővült. Mindezek megjelennek a Regaleira-birtokon, itt semmi nem öncélú, mindennek jelentése van. 

A park oroszlánszobrát még jóval az építkezések előtt, 1837-ben készítette a francia Pierre Louis Rouillard, aki állatszobrairól híresült el. Mögötte egy másik óriásira nőtt szobafenyő.

Itt még a nem örökzöld fák is zöldellnek, mert kis páfrányok nőnek rajtuk. 

A képen látható fiatalember elindul egy szűk barlangszáj felé, ami a föld mélyébe visz.

Most már én is a föld mélye felé tartó a kútban vagyok. A kút inkább egy negatív toronyként fogható fel. Legalján egy szabadkőműves szimbólumon csillan meg  némi esővíz. 

Ez volt a szabadkőművesek beavatási kútja. Még jó, hogy 27 m mélyen sem tört fel a víz, mert akkor csak a búvárok lehettek volna szabadkőművesek Sintraban.

A kút alja egy földalatti labirintusba vezet, amelynek nem minden ága van ilyen jó kivilágítva, így én jó bevertem a fejem.  

Egyszer csak megint egy kút mélyén találja magát az ember. 

Fény!

Egy vízesés mögött...

...majd egy tó partján. 

Azon tűnődtünk, hogy lehetett-e itt eredetileg természetes barlang is, vagy minden Monteiro akaratának a terméke?  ( Inkább az utóbbi a valószínű.) Más parkokban is kedvelt elem volt a grotta, de nem kilométeres labirintusok formájában. 

Vízesés, tó, műsziklák. 

Tó grottával. 

Léda barlangjában. 

A kastély a kápolna tornyával. 

Sok torony. 

A kápolna, padlóján a Krisztus-rend keresztjei. 

A kastélyban.

Rokokós részletek. 

A  parkban éppen nyílik a papagájvirág.  

Parkrészletek 1. 

2.

A sokadik terasz. Feleségem egy különleges alakú platán felé tart. 

Az Íbisz-kút. Az íbiszfejjel ábrázolták az egyiptomi mitológiában Thot istent. 

Tekintetünk a kápolna tornyát érintve  már a királyi kastély kettős kúpú kéménye felé vetődik. 

Portugál zöldségek 2.: A sintrai Pena-kastély és parkja

Portugália egy kiemelkedő turisztikai látnivalója a sintrai királyi kastély, amelyet  egy széleskörű szavazáson a portugálok beválasztottak   "Portgália 7 csodája" közé,  és az UNESCO Világörökségnek  is része.

Sintra városból hosszú szerpentinen visz fel a busz a kastély előtti parkolóig, ahonnan még 12 perc, végig felfelé tartó sétával  érünk fel a kastélyhoz. (Persze lehet kisbusszal is menni, de nem érdemes.) 

A parkot 1840 táján, a kastély építésének az idején kezdték el betelepíteni mindenféle egzotikus fákkal, főként a sequoia nemzetség fajaival, (ezek közül is főként tengerparti mamutfenyővel)  hamisciprusokkal, tujákkal (főként óriástujákkal) , japán szugifenyőkkel.

 A fenti fajlistából is látható, hogy  a párás, fagymentes helyeket kedvelő örökzöld növények érzik itt jól magukat. Én nagy naivan valami kopár mediterrán tájra számítottam a kastély körül,  és nem egy buja örökzöld erdőre. 

Nem gondoltam arra,  hogy itt az éghajlat inkább óceáni, főként 500m magasan. 

A kastély parkjának  területe  200 hektár, ez több mint kétszerese a Margitsziget területének. 

Lisszabonból ragyogó napsütésben indultunk el egy HÉV-szerű (bár annál modernebb) szerelvénnyel Sintraba, és nagy csalódásként éltem meg kezdetben, hogy a kastélyt rejtő hegy felhőbe, ködbe burkolózott. 

El kell azonban ismerni, hogy  ködből és buja zöld erdőből apránként kibontakozó monumentális épület rendkívül hatásos. 

A kastélyt  II. Ferdinánd király építette. Az épületkomplexum tervezője pedig a német  Wilhelm Ludwig von Eschwege  bányamérnök (1777–1855) volt, aki korábban vasműveket és bányalétesítményeket tervezett Braziliában és Portugáliában, ilyen jellegű és nagyszabású épülettel se korábban se később nem bízta meg senki. ( Lehet, hogy ettől is lett ennyire eredeti?) A Pena-kastély különböző historizáló építészeti stílusokat ötvöz: a neoreneszánszt , a neogótikust , neomanuelint (a manuelin a késő gótika portugál nemzeti változata ) és a mórt. Ráadásul egy középkori kolostort is magába olvaszt. A 2000-ben befejezett felújítás során helyreállították eredeti élénk színű festését is, amivel határozottan hundertwasseres stílusa lett,  azaz elmondhatjuk, hogy némileg évszázadokkal megelőzte korát. 

Triton szobra az egyik főkapu felett. 

Kilátás a kastély teraszáról. A horizonton felsejlik egy nagyobb város a ködben. Sintra városkája (bemutatását lásd később) egy hegyek közt megbújó üdülővároska, ami a tízezres lakosságszámot sem éri el. A közigazgatási határa azonban óriás, és magába olvaszt olyan városrészeket  hatalmas lakótelepekkel, amelyet az ember inkább gondolna lisszaboni külvárosának. Papíron így 320 ezer lakosa van. 

Sintra lett a névadója  a hegységnek is, amelynek kőzete a gránit, ami hatalmas sziklatömbök formájában megjelenik a felszínen is. 

Az egyik ilyen gránitsziklán helyezték el a Harcos szobrát is az 1848-ban, kétszeres életnagyságban.  

A kastélyban tett látogatás során rögtön szembetaláljuk magunkat II. Ferdinánd szobrával.  Magyar vonatkozásai révén érdemes róla egy-két szót ejtenünk. Édesanyja ugyanis Koháry Mária Antónia volt, aki a Bécshez erősen kötődő,  nagy vagyonú felvidéki ősi magyar  család szépségéről és műveltségéről elhíresült ( az első magyar zeneszerzőnőnek is tartják) tagja volt. Nem véletlen tehát, hogy az igen előkelő német Coburg családból sikerült Ferdinánd György Ágoston herceg személyében férjet találni számára. Egy öröklési megállapodás révén gyermekeik a Coburg-Koháry  családnevet vették fel. 

A Coburg-Koháry család igen sikeres lett. Nem csak a portugál és a bolgár királyi címet szerezték meg, hanem Belgiumban mind a mai napig regnáló család ősei közt is ott találjuk őket. II. Ferdinánd valószínűleg a magyar kultúrával is  érintkezésbe kerülhetett, hiszen gyermekkora egy részét a család felvidéki birtokain töltötte, majd 1836-ban elvette az özvegy II. Mária portugál királynőt, így lett ő portugál király 1837-1853 közt. Jó és nagy királyként tartják őt számon, de mindenképpen Portugália hanyatló korszakának volt már uralkodója. Porugália1822-ben elveszítette ékkövét Braziliát, a polgárosodás lassan haladt, és a 17. század óta sorvadó  birodalom lassan Európa elmaradott perifériájára sodródott. Ilyen feltételek közt nagy luxus volt egy ilyen komplexum felhúzása. 

A

A kastély magja egy jeromosrendi kolostor volt, amit a 16. század elején alapítottak a portugál királyok. 

Az egykori kolostortemplomból  kastélykápolna lett.  A kápolna a manuelin stílus szép emléke. 

A templom kiemelkedő művészi értéke az 1529 - 1532 között alabástromból  készült főoltár. Mestere a francia származású szobrász, Nicolas de Chanterenne volt, aki főként az akkoriban hatalma csúcsán lévő Portugáliában alkotott.

 

Az egykori káptalanteremből alakították ki az ebédlőt. 

A kastély új szárnyaiban már jelentősen nagyobb termek épültek. 

Nagyobb fogadások helyszíne volt a Szarvas-terem. 

A kastély két udvarát összekötő díszkapu mór stílusban épült meg. 

Lassan oszlik a köd.

A ködből előbújik a szomszéd hegyen a mórok által a 9-10. században emelt erőd. Portugáliát a 12. században szabadították fel a mór uralom alól.

A köd feloszlásával kis túrát tettünk a parkban. Hatalmas tengerparti mamutfenyők. 

Fél órás sétával a Pena-hegység legmagasabb pontján álló Öreg-kereszthez kapaszkodtunk fel.

Egy kút. 

Ez talán egy óriási magnóliaféle lehet. 

Gránitos  kőzetben nem jellemzőek a barlangok, de itt mégis több kisebb üreg nyílik. 

A park szikláival, dús zöld növényzetével, megfelelő gondozottságával lenyűgöző hatást gyakorolt rám. 

Tipikus. 

A kereszt a Sintra-hegység legmagasabb pontján, 529m magasan áll.

A manuelin stílusú kereszt elődjét még középkorban állították itt a hegyen, de természetesen többször meg kellett újítani. 

Szépen rálátni a kastélyra is innen. 

Idelátszik az óceán is. 

Visszafelé még  egyszer megcsodálhatjuk a tengerparti mamutfenyőket...

...és az éppen virágzó bokrokat.