A Pericnik-vízesés

A Pericnik-vízesés sokak véleménye szerint a leglátványosabb szlovén vízesés.

A Pokljuska-szakadék után szép alpesi útvonalon haladtunk a vízesés felé. A képen a Krma-völgy, amelynek végén Tosc 2273m-es csúcsa magasodik. A bal oldalon két nagy hegy közt a szlovének legmagasabb hegye a Triglav (2864 m) is kikandikál.

Szép folyók kísérik utunk. Ez a Kotarica....

...ez meg a Triglavska Bistrica. Mint neve is mutatja, ez a Triglav lábánál ered. 

Így pillantjuk meg a vízesést. 

52 m magasból zúdul alá.  

Nem kell nagyon megküzdeni érte, közvetlenül egy út mellett van, csak 130 m-t szintemelkedéssel kell megtenni egy fél kilométeres távolságot. 

Régebben az osztrák  Wildensteiner-vízesést rendhagyónak tekintettem azért, mert be lehet mögéje menni. Itt ismertető táblák elmagyarázták, hogy lényegében minden vízesésnek olyanok az  örvénylési viszonyai, hogy ilyenre  képzik ki a vízesés mögötti sziklafalat.

Van benne erő. 

Az egész sziklafalon szivárog a víz, a permet beborít mindent. 

A  Triglavska Bistrica gyűjti be a vizét. 

 

A Pokljuska-szakadék

Nagyobbik lányom a falszorosban. 
Bledtől néhány kilométer távolságra van Krnica falucska, ennek határában van a szakadék.  Pokljuskát úgy lehet elképzelni, mintha a bükki Dante-poklát és a Kőrös-lyukat összevonnánk a Visegrádi-hegységi Vasas-szakadékával, és az egész léptékét kicsit megnövelnénk.

Néhány kilométeres sétánk kellemes erdőben indít.
Pokljuskában gondoltam először arra, hogy az idegenforgalomban a marketing mennyire meghatározó. Bled környékén szinte mindenki a Vintgar-szurdokot nézi meg, én is kétszer voltam már ott. Vitgar kétségtelenül látványos, de legutóbbi 2015-ös ottlétemkor már a túlturizmus jeleit mutatta. A parkolás és a belépődíja is elérte ott a 10€-os árat. (Igaz már nálunk is van olyan tanösvény, amelynél 2000 Ft-ot kérnek el  egy 1,3km-es lápi erdőben haladó útvonal megtekintéséért.)

Pokljuskán az ember nem szenved a túlturizmustól, és egyelőre még ingyenes. Szerintem érdekesebb látnivaló is, mint Vintgár.  A parkolótól egy km-t haladva feltűnnek az erdő fái mögött a meredek sziklafalak.

Nem a falak és én vagyok ferde, hanem kisebbik lányom átváltott a nagy látószögű kamerájára a mobilján. Ennek és a következő  bejegyzésnek a  képeit  ő készítette, mert én egész egyszerűen a szálláshelyen felejtettem a fényképezőgépemet. (Öregszem.)

Kezdenek a függőleges falak összeszűkölni.

Ezeket a falakat egy egykori gleccser koptatta ilyen simára.

Beérünk a sziklafalak közt az első katlanba.

Valami lik a katlan falában.

Hatalmas barlangszáj.

Több helyen beszakadt hatalmas üreg.

Egy turistaút halad rajta keresztül, ahol el lehet hagyni a szurdokot.

Mi visszatérünk a katlanba és egy szurdok felé haladunk tovább, 

Kőív.

A szurdokhoz érünk.

Haladunk felfelé a szurdokban. Itt is divat lett a kis kőpiramisok építése. Mi családunk fiataljai is építettek egyet.

A szurdok után egy újabb katlanba érünk. Innen már csak egy a sziklafalhoz rögzített úton lehet kijutni, ami két szikla közötti falszorosba vezet.

A katlan mélye a sziklafalról.

A katlan a sziklafalról.

A szűk falszorosba hosszú lépcső vezet fel.

A falszoros függőleges panorámája.

Kiérek a falszorosból.

Kiérve hatalmas páfrányok közé érünk.

Tetszetős, sűrű erdő.

Visszafordulva ennyi látszik a falszorosból.

Itt is találok nőszőfüvet.

 

Reggeli séta a Poglejska-barlanghoz

Szálláshelyünk a ma már Bledhez tartozó Recica falurészen volt. Innen pár kilométeres könnyed reggeli sétát tettem a Poglejska-barlanghoz. A képen a szomszéd falu, Spodnje Gorje temploma. 

Átsétáltam Poljsica falucskán is. A modernizált házak végén lévő melléképületekben még régi elemek is fel-fel tűnnek. 

Számomra meglepő volt, hogy néhány kilométerre a világhírű üdülőhelytől kellemes alpesi trágyaszag fogadott, a faluban még sokan tartanak tehenet.  

Tipikus táj szénaszárítókkal. 

A barlang felé mászva újabb nőszőfűféle, szakértőkre várva. Amíg valaki meg nem  cáfol, addig ezt széleslevelű nőszőfűnek tekintem.

Ez a barlang egy olyan országban, ami a karszt nevet adta a világnak, geológiailag jelentéktelennek számít. A jelentőségét ősemberleletei adják. 

Kilátás a barlang szájából Poljsica falura. 

Maga a barlang. 

Kilátás a barlangból. 

Ide látszik a Mittagskogel /Kepa 2145m-es csúcsa is a szlovén-osztrák határról.

Visszafelé Blednek tartva. 

Feltűnik a bledi vár. 

 

Bledi séták

A Bledi-tó szigete a Mária mennybemenetele templommal. A templomtól  balra a parton  Tito egykori villája áll az 1950-es évekből, a jobb oldalon pedig a különös sorsú "teaház" lóg ki az erdőből. 

A "teaház" helyén  I. Sándor Jugoszláv király kastélyát kezdték el építeni  1930-ban, de 1934-re - a király meggyilkolásának idejére - alig haladtak vele valamit. A meredek hegyoldalban lényegében csak három hatalmas pillér készült el, amiknek a későbbi kastélyt kellett volna tartania. Amikor a Tito szocreál puritánságú villája elkészült, annak parkjába belefoglalják a pilléreket, amelyekre egy "teaházat"  építettek-  Erre a Belvedere pavilon név ragadt rá, mert nyilván nagyszerű kilátás van innen a tóra.  Ma mindkét épület drága, de publikus  szálloda illetve vendéglátóhely. 

Bled tehát felkapott hely volt már a két világháború közt is. A  Covid elött évente 1,3 millió vendégéjszakát töltöttek el itt, 67%-ban külföldiek. (Ez kb, Hévíz 2019-es vendégéjszakai számának felel meg.)  Azt nem tudom, hogy ez a szám mennyire állt helyre, de most kétségtelenül élénk volt a forgalom. (Hévíz főként az oroszok kiesésése miatt még nem tudja a régi számait produkálni.) Mi magyarok egész jól álltunk, mert negyedikek voltunk az idelátogató nemzetek rangsorában. 

Néha beleszalad az ember olyan válogatásokba, amikor a világ legszebb strandjait rangsorolják. Ilyen  listában én még soha nem láttam a bledi strandot, de én azért betenném a saját rangsoromba, előkelő helyen. 2002-ben, amikor mi itt jártunk még csak alkalomszerű fürdőzés zajlott a tóban. Mára a tó markánsan fürdőtóvá alakult át. Vize tiszta és kellemesen meleg, strandjainak nagy része egyelőre megtűrt szabadstrand. 

A tó partján sétálgatva két fajta nőszőfűbe is beleszaladtam. A pontos fajmeghatározással nem próbálkozom abban reménykedve, hogy Lukács Robi vagy Horváth  Balázs talán ráakad kis bejegyzésemre. 

A strandról a tó három legszebb eleme is jól látható: A vár,  a sziget a templommal és a Karavankák hegyvonulata. 

Egy a tó vizében vergődő rovar szép interferencia mintázatot hoz létre. 

A Mária mennybemenetele templom a tó egy kis szigetén van. Itt már a IX. században templom állt. 1185 óta zarándokhelyként is ismert. Ma már természetesen nem hiszem, hogy látni még zarándokot errefelé, aki térden csúszva kúszik fel a templomig vezető 99 gránitlépcsőn. Amikor 2003-ban itt jártunk, egész nap lehetett hallani kis harangjának csilingelését. Akkoriban  reggeltő estig egyfolytában ráncigálták a templom harangkötelét. A legenda szerint ugyanis, aki pontosan három kondulásnyira meg tudja szólaltatni a templom harangját, annak teljesül egy kívánsága. Úgy látszik, ezt a szokást azóta betiltották. . A kis szigeten a gótikus templomon, annak XVII. századi harangtornyán és a brixeni püspök (Bled környéke a XIX. század elejéig a Dél-Tiroli brixeni püspökség birtoka volt) egyszerű házán kívül már csak kisebb épületek férnek el.

A Stol (Hochstuhl 2237m) és a Mali Stol (2187m) csúcsai. 

A bledi vár az egykori gleccser koptatta meredek sziklafal tetejére épült, közvetlenül a tó fölé. Már 1011-ben említik. Ekkor adja II. Henrik német-római császár a brixeni (ma Bressanone, Olaszország, Dél-Tirol) püspökségnek a bledi uradalmat, és ez a státusz a XIX. századig elejéig meg is marad. A vár mai formájában későgótikus - reneszánsz formákat idéz. 2003-ban így jellemeztem: "Múzeumában a régészeti kiállítás mellett korabeli (de más helyről származó) bútorokkal berendezett termek idézik meg a régen letűnt korok hangulatát. Várkápolnája későgótikus, belsejében korabarokk oltárokkal és barokk falképekkel. Ezek a falképek bizonyítják, hogy Krajna területén sem csak elsőrendű művészek működtek, de a képek naiv ügyetlenkedései ma már vonzóan hatnak. Természetesen a "turistavadítás" minden kellékét megtaláljuk itt is (ferences barátnak öltözött vincellérek, "ösnyomtatványokat" nyomó sajtó stb.) , szerencsére azonban ezt is választékos ízléssel előadva. A vár teraszáról nagyszerű rálátás van a tóra is, de Szlovénia legmagasabb hegyére, a Triglavra is." Lásd itt. 

Újabb nőszőfűféle szakértői véleményre várva. 

A Karavankák legmagasabb vonulata. Itt van Szlovénia második legmagasabb csúcsa is. Ez a Grintovec (2528m). 

Egy kis túra keretében a tótól északra lévő Visce hegyre is felmentem. Itt áll Adolph Muhr emlékműve, aki bécsi nagykereskedőként 1886 és 1906 közt Bled (az emlékművén is olvasható német nevén Veldes) birtokosa volt. A család 1919-ig, a Monarchia széteséséig volt itt tulajdonos. Az osztrák tartományok közé tartozó Krajna ekkor csatlakozik a Szerb-Horvát- Szlovén-királysághoz, a későbbi Jugoszláviához, hogy egy 75 éves balkáni tévútra térjen rá. 

Muhr szenvedélyes vadász lehetett, erről tanúskodik az emlékmű talapzatán a Szt. Hubertusz jelenet. 

Egyre komorabb az idő a Visce rétjei felett. 

Felhőkben a Karavankák. 

Feltűnik a vár is. 

Meglepő módon az erdő szélén, a vár alatt kis magánkertek sokaságára akadok. A blediek főként virágot, zöldségeket termelnek  itt maguknak. 

A Visce vár alatti csúcsairól szép rálátás van a tóra. 

A tó egy pleisztocéni nagy gleccser maradéka. Az egykori óriásgleccser  munkájának nyoma még sokhelyütt felfedezhető. A tó 145 hektár, legnagyobb hossza 2,1km (épphogy elfér benne a evezőversenyek 2km-es hossza), legmélyebb pontja 30m mély. 

A vár lábainál. 

A hegyről visszafelé jövet komoly viharfelhők gyülekeztek. 

Hatalmas felhőszakadás is lett a vége...

...ami viszonylag gyorsan el is vonult.