Három hétvégi séta: 3. Várdombi dombokon

Kedves meghívásnak eleget téve ma Várdombon vendégeskedtünk. Ebéd után házigazdáink a szőlődombok közé kalauzoltak minket.  Mivel vendégégbe nem vittem a fényképezőm, ezért a kis mobilommal fényképeztem. 

A várdombi szőlődomb összehasonlíthatatlanul érdekesebb, mint bármelyik szekszárdi. 

Elhagyott régi tanyák mindenfelé. 

Szőlődombi mementó. 

Aztán az egykori limes úton gyalogolunk dél felé. 

A római mérföldkő (?) töredéke.  A várdombi limes szakaszról Visy Zsolt így ír: "A római út nem a mai országút nyomvonalán hagyta el Várdombot, hanem nyugatabbra, ahol ma jól járható dűlőút fut a dombok lábánál déli irányban. Ez őrizte meg a régi utat, kellemes sétalehetőséget biztosítva a szőlők és az érdekes, részben a XIX században épített présházak között. A falu déli vonalában, a domboldalon észak-déli irányban haladó dűlőút mellett felállított, szögletes lefaragott kőtömb valószínűleg római eredetű, de nincs rajta sem felirat, sem ábrázolás. A helybeliek szerint ugyanitt a dűlőút mintegy 30 m hosszan faragott kövekkel van kirakva, ezek azonban jelenleg nem látszanak. Az évtizedek alatt előkerült leletekből csak kévés jutott a szekszárdi múzeumba."

Az egykori limes út nagyszarű panorámaút. Ma jó darabon a zöld turistaút halad itt. 

A dombok egy magas pontjáról jó rálátás van a Geredsi-dombságra. 

Hatalmas diós. 

Lassan tavaszodik már. 

 

A várdombi Gábor Áron utcából indultunk, majd a szőlők közt felkapaszkodtunk a zöld turistaúta, ami az egykori limes út helyén halad. Erről egy betonozott úton letértünk a terület legmagasabb pontjáig, ahonnan megcsodáltuk a kilátást. Az útról visszatérve egy hatalmas dióson vágtunk keresztül, hogy aztán a Hegyalja úton keresztül ismét visszatérjünk a faluba.  Kb. 7 km volt. 

Három hétvégi séta: 2. A Bezerédi-sík a Gemencben

Végre feloldotta a Gemenc Zrt. az erdőlátogatási tilalmat, amit az agancstolvajlás miatt  rendelnek el minden év február-márciusában. 

Egykori listás fekete nyár. 

Megérkezünk ulticélunkhoz, a Bezerédi-síkhoz. 

A sík igazi szépségét a rengeteg öreg tölgy adja. 

Cincér rágta öreg.  

A sík Bezerédj Pálról kapta a nevét, akinek a terület vadászbérleménye volt a 20.sz elején.

A terület ma is a vadászati érdekeknek alárendelt,...

...így itt nincs erdőgazdálkodás.

A tölgyek itt lábon hallnak. 

Kicsit a bogyiszlói tölgyesre, a Kasztóra emlékeztet, csak ez sokkal nagyobb területű. 

A sík legnagyobb tölgye. 2010-ben 524 cm került a listára. Azóta jócskán gyarapodhatott, de most nem mértem rá. 

Itt jóval kevesebb listás tölgy van, mint a Kasztóban.  Mindössze két darab érte el 2010-ben az 500cm-es listahatárt kerületben. Azóta azonban jó pár belenőhetett a listába. 

Semmi érdekes állatot nem láttunk, madárból is csak egerészölyv. 

Növényritkaságokra ilyenkor nem kell számítani a Gemencben.  Kellemes meglepetésre azonban a hóvirág olyan helyeken is tömeges, ahol eddig nem volt. 

Indulás előtt nem gondoltam volna, hogy utunk leglátványosabb állata egy nünüke lesz.  

Ezt a szép fenyőpintyet már otthon a konyhaablakból fotóztam. Az idén láttam őket először a ház körüli etetőn. 

 

A Siózsilip felé tartó út kanyarjában álltunk meg. A Vonal-úton néhány métert haladva egy észak felé tartó nyiladékon indultunk el, amelyről egy keletre tartó nyiladékon keresztül értük el a Bezerédi-síkot. A Bezerédi-síkon egy  délre tartó úton szeltük keresztbe, amely a Kúti-nyiladékban folytatódik. Itt a 4-es 5-ös pont közt a Forgó-tói nyiladékon jöttünk már visszafelé. Ez a szakasz eléggé unalmas és eseménytelen volt, de még mindig élvezetesebb, mint a széles és rendkívül poros Vonal-úton visszajönni. Az 5-ös ponton északnak fordulva a Kutyás-nyiladékon az egykori Kutyás-tölgy romjai mentén  északnak tartva értünk vissza  kiindulópontunkhoz. Az egész út kb. 7 km. Többször megálltunk napozni. Így sem tartott két óránál tovább. 

Három hétvégi séta: 1. A Bükk-völgyben

Péntek délután kis dombságunk néhány löszgyepét jártam végig...

...azzal a reménnyel, hátha találok valami tavaszi növénykülönlegességet. 

Így ereszkedtem le a kevéssé ismert Bükk-völgybe is. 

A Bükk-völgyben nem vezet turistaút, gondolom azért nem, mert alapvetően vadászterület. 

A kisebb gyepfoltok is ennek vannak alárendelve. 

Késő délután a napfény is alig süt már be a völgybe. 

Azt szinte mondani sem kell, hogy nem találtam semmi érdemlegest, így maradtak ismét a hunyorok. 

A Bükk-völgy északi oldalán elég tisztességes erdők vannak szekszárdi viszonylatban. Az erdő alja zöldell a rengeteg hunyortól. 

Dendromán szempontból a jelentős méretű galagonyák érdemelnek említést. 

A Szarvas-szurdikon már aranyló alkonyatban bandukolók végig. 

A Szarvas-szurdik mellett is van egy-két gyepfolt, ezeket is átnézem, de hiába minden. A Zengő viszont szépen idelátszik. 

A Batikekereszt-kilátóba is felmegyek, de a nap már lealkonyult, mire felérek.  

 

Utam térképen. A Baranya-völgy tetején álltam meg autómmal, majd betonozott úton a Szarvas-szurdik végénél lévő elágazási pontig mentem. Itt jelzetlen úton ereszkedtem le a Bükk-völgybe, néhány löszgyepet érintve. A völgyből a kék kereszt meredek útján jöttem fel. Végigmentem a Szarvas-szurdikon, majd a kilátó érintésével tértem vissza az autóhoz. Kb. 7km-es út volt. 

Hétvége dombságunkban

Hunyorok ezerszám.

Gyors menetben tartottam a Fazekas-forrás felé, a Haramia-forrásnál meg sem álltam.  

Hunyorok izgalmasabb képen.

Még akadt egy-két hófolt.

Lassan nyílnak a májvirágok. 

A Fazekas-forrás völgye olyan mély szurdokvölgy, hogy a lösz alatti pannon rétegekig bevágódott. Így itt a felszínen láthatjuk azokat az agyagos-homokköves puha kőzeteket, amik a Zalai-dombságban vagy a Zselicben ennél gigantikusabb szurdokokat alkotnak.  Ebben a falban dombságunk legnagyobb természetes  "barlangja" van. "Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk!"

Bagatell.

A Fazekas-forrás.

A forrással szemben a dombságunk legnagyobb természetes "sziklafala."

Virágzik a som. 

A mandula is. Ez már a Bartina-hegyen van. A hegy nyugati oldalán elvadult terület, egykori szőlők  helye. Ha csak negyed óránk van sétára, itt teszünk egy kört. 

Ide látszik a Remete. 

Lassan tavaszodik az idén. 

Átsétáltunk Szálkáról Grábócra.  A hunyorok szinte az útszél porában is virítanak. 

A Mecsek, előtérben Hidas. A csaknem 600 m magas Dobogón jól láthatóan hó van.

A Zengő. 

Nyílik a tyúktaréj is.

A szerb temető...

...18. századi sírkövei. 

A szemközti domboldalról, a két nagy tölgy tövétől lehet ilyen képet csinálni a templomról. 

A löszmélyút Szálka felé.

Innen még nem fényképeztem a templomot. 

A temető területét tavaly megtisztították. Most látni az itteni első templom törmelékhalmát is. 

Általában a kútházban szoktunk időzni. Most is ott töltöttük időnk javát. Nagyon meghitt hely az. 

A kolostori gazdaság egykori pincéi a temető alatti löszfalban.