A mi kis majálisunk: pókbangók, fák, kastélyok, római kövek.

Indításnak a tengelici pókbangós rét. 

A rét karbantartói. 

A rét látványa bennem  az alföldi puszták színjátékát idézi fel.

Itt persze kicsit hullámosabb a táj, és több a fa.

Tavaly jártam itt először, most viszont már fényképezőgépet is hoztam. 

Egy óriás. 

Elképesztő mennyiségben van itt ebből a fokozottan védett orchideafajból. 

Tipikus.

Aztán egy ugrás a középhídvégi kastélyparkba. 

A park egyik elhagyatott sarkában áll egy oszlopos kocsányos tölgy (Quercus robur Fastigiata).

Azt már régóta méricskélem, hogy mikor nő bele végre a listába, de kevés hajlandóságot mutat erre, és 490 cm-es kerület felett szinte megállt a növekedésben. Csak a borostyánok lesznek egyre erőteljesebbek rajta. 

A mellette lévő platán sincs jó állapotban. Ennek pár centi kell még a 6m-es kerülethez. Régen öt ága volt, ebből már csak kettő él. 

A park gondozott felének egyik érdekessége a csüngő japán akác. 

Ez a vérbükk elég jól tartja magát itt, az alapvetően homokos mezőföldi pusztában. 

Két szép törökmogyoró is van  a parkban. A nagyobb elérte a 300cm-es kerületet. 

A park egyik eldugott sarkában harangláb, harang nélkül. Harangkondulás helyett gyönyörű madárdal. 

A kert másik érdekessége a mammutfenyő.  Eredeti élettere a hűvös klímájú, csapadékos, hegyvidéki Kalifornia. Sejthető, hogy a mezőfőldi homokpuszták közt nem érzi magát túl jól. A változó  klíma miatt nagy pusztulásban vannak a hazai példányok. Ennek is száradnak ágvégei. 

A mammutfenyő kerülete éppen 4m-es, már nem nagyon gyarapszik. A mögötte álló listás korai juhar viszont 9 év alatt 14 cm-et növekedett, és most már 360cm kerületű.

Gyors vágta keresztbe.

Kis pihenő a fa tövénél. 

Ez már a szomszédos puszta, Katalin. Pillantás az épületbe a kastélykápolna tört ablakán keresztül. 

Igényes részletek. 

Volt jobb korszaka is. 

Itt igazán nagy fáról nincs tudomásom.

Báró Schell József és felesége Sigray Katalin, erről az erkélyről csodálhatta a kastélyparkot. (A névadó Jeszenszky Katalin idején ez a szárny nem volt még meg.) Ez Tolna egyik legnagyobb pusztuló kastélya.

A hétvégén ismét jártunk Várdombon, megint  vendégségben.

Panoráma marhakoponyával.

Távoli eső. 

A római követ lassan benővi a fű. 

 

Három hétvégi séta: 3. Várdombi dombokon

Kedves meghívásnak eleget téve ma Várdombon vendégeskedtünk. Ebéd után házigazdáink a szőlődombok közé kalauzoltak minket.  Mivel vendégégbe nem vittem a fényképezőm, ezért a kis mobilommal fényképeztem. 

A várdombi szőlődomb összehasonlíthatatlanul érdekesebb, mint bármelyik szekszárdi. 

Elhagyott régi tanyák mindenfelé. 

Szőlődombi mementó. 

Aztán az egykori limes úton gyalogolunk dél felé. 

A római mérföldkő (?) töredéke.  A várdombi limes szakaszról Visy Zsolt így ír: "A római út nem a mai országút nyomvonalán hagyta el Várdombot, hanem nyugatabbra, ahol ma jól járható dűlőút fut a dombok lábánál déli irányban. Ez őrizte meg a régi utat, kellemes sétalehetőséget biztosítva a szőlők és az érdekes, részben a XIX században épített présházak között. A falu déli vonalában, a domboldalon észak-déli irányban haladó dűlőút mellett felállított, szögletes lefaragott kőtömb valószínűleg római eredetű, de nincs rajta sem felirat, sem ábrázolás. A helybeliek szerint ugyanitt a dűlőút mintegy 30 m hosszan faragott kövekkel van kirakva, ezek azonban jelenleg nem látszanak. Az évtizedek alatt előkerült leletekből csak kévés jutott a szekszárdi múzeumba."

Az egykori limes út nagyszarű panorámaút. Ma jó darabon a zöld turistaút halad itt. 

A dombok egy magas pontjáról jó rálátás van a Geredsi-dombságra. 

Hatalmas diós. 

Lassan tavaszodik már. 

 

A várdombi Gábor Áron utcából indultunk, majd a szőlők közt felkapaszkodtunk a zöld turistaúta, ami az egykori limes út helyén halad. Erről egy betonozott úton letértünk a terület legmagasabb pontjáig, ahonnan megcsodáltuk a kilátást. Az útról visszatérve egy hatalmas dióson vágtunk keresztül, hogy aztán a Hegyalja úton keresztül ismét visszatérjünk a faluba.  Kb. 7 km volt. 

Egy hét

Kilátás az Óriás-hegyről.

Lassan virágzik a repce a Gemenc szélén.

A keselyűsi nyárfasor távolról.

A Sió. 

Magas a víz.

A bárányfoki töltésről egy hatalmas fehér nyárfát szúrok ki.

Hatalmas példány, fajának dísze. Nincs centi nálam, ide még visszatérek. 

Lassan alkonyodik.

Szeszélyes tavaszi idő.

Alkonyi fények.

Napnyugta. 

Faluhely dűlő.

Kis dombságunkban feltűntek a rejtélyes BK turistajelek, amelyek olyan érdekes helyekhez is elvisznek, mint az Óriás-hegy nagy szurdika. 

Némi nyomozás után kiderült, hogy ez egy neves borászat üzleti-reklám alapon beindított, meglehetősen sikeres túramozgalmának a jelzése, ami mobilappok alapján navigál és adminisztrál.

Minket a a belső motiváció is elvisz a legszebb tájakra. Mindenesetre ez is mutatja, hogy kis dombságunkban meglehetősen felkapott lett a túrázás és a terepfutás. 

Alkonyi fények a Gurivicán.

Kora tavaszi erdő. 

Várdomb a magasból. 

Bátaszék távolról.