Fák, erdők, parkok. Elbi blogja

2022. április 20., szerda

500-as hárs Felsőtengelicen és egyéb bagatellek

Az itteni kastély felújítása során megszűnt a terület elkerítése, így becserkészhetővé vált a park nagy hársfája. Távolról a habitusa nem emlékeztett hársra.

Három ember kevés ahhoz, hogy körbeérje...

...egy negyedik is kell. Igaz, neki már csak egy karját kell nyújtani. Ennél azért pontosabban is lemértük, és 520 cm-t kaptunk a kerületére.

Még néhány bagatell a kastélyparkból. Itt gyöngyvirágok közt nárciszok.

Él még az etno-ollalológia, de már csak alig.

Tillinger Anna életét sem kerülték el a csapások, de vajon hová temették férjét, az id. Rafaist?

Még egy részlet a felsőtengelici beerdősült temetőből.

Erdei akármi.

A gyönygvirágoknak is kell még néhány nap.

A meténg virul.

Az fürtös gyöngyike már kókad.

A sokat fotózott Benyovszy-kápolna...

...és a Gindl-oszlop.

Az itteni parkerdő jellegzetes virága a kónya sárma.

A park egyik érdekessége, hogy itt egy fává terebélyesedő borostyán fut egy tölgyre. Jelen ismereteink szerint, ez az ország második legvastagabb borostyánfája. (A jobb oldali)

A park tava most már tartósan kiszáradt.

A mellette lévő fürdő ismét üzemel. Abban reménykedtem, hogy majd az ide ereszti le vizét, és a tó ismét megtelik, de nem így történt.

Tengelici hangulatok.

Fehér galamb.

A pókbangós rétekre is kinéztem...

... de nem nyílik még a keresett virág.

2022. április 15., péntek

A Velencei-lagúna

Majd eljön az idő, amikor az ember már csak az emlékeiből él. Vagy még abból se-
Lassan másfél évtizednyi távolságból belém ivódott a fenti kép: Torcello ősi bazilikája mögött a messzi távolban a Dolomitok örök (pontosabban: korábban öröknek gondolt) hóval fedett csúcsai.
Nyilván a závodi templom mögött a Völgység dombjai, vagy a szálkai templom mögött a Szekszárdi-dombság a helyi analógia, mégis mindenki érzi, hogy bár az élmény hasonló, a lépték más.
Sok képet megnéztem a neten a bazilikáról, és most már tudom, hogy kivételesen szerencsés időt fogtunk ki akkor ott augusztus végén, amikor a 80-100 km-re lévő alpesi csúcsokat is láttuk .

A Velencei-lagúna minden kategóriában, így a természeti környezetben is a világöröség része. Ennek jogán került ebbe a blogba, de nyilván a másik, műemlékes blogban is lenne helye. Talán majd a régmúltos blogomban is teszek fel képeket a műemlékekről. Ide most azok kerülnek, amik főként vaporettoról, azaz vizibuszról készültek.
A lagúna felülete mintegy 500 km², amelynek 80%-a többé-kevésbé vízzel borított árapálysíkság és sós mocsár. 8%-a a szárazföld, ezen 62 kisebb-nagyobb sziget osztozik, a legnagyobb a mesterségesen megnövelt Velence, amely több mint 5 négyzetkilométeres. Körülbelül 11%-a tartósan víz alatti rész, vagy állandóan kotort csatorna. A maradék 1% a Velencét és a partot összekötő vasúti- és autópálya töltés területe.

Torcello volt a lagúna első jelentős települése, miután a hunok és más, a rómaik szempontjából barbárnak számító népek támadása elől ide menekült Észak-Itália legjelentősebb városának, Altinumnak és környékének a lakossága. A honfoglaló magyarok még jurtákban laktak, amikor ezen a szigeten már tízezres ( a becslések 3000 és 30.000 közt ingadoznak) város állt, tucatnyi templommal, még ennél is több kolostorral, Bizánchoz kötődő élénk kereskedelemmel. A város kikötője azonban eliszaposodott, tombolni kezdett a malária, így a lakói elköltöztek. Az építőanyagban szegény vidéken a házakat, sőt még a templomokat is lebontották, a téglákat, köveket pedig felhasználták új lakhelyük, főként Velence és Murano építkezéséhez. Ma csak a bizáncias mozaikjairól híres Mária mennybemenetele bazilika és épületegyüttese áll a szigeten, aminek 20-30 állandó lakosa van.

A lagúna három legismertebb városa közül Burano a legkisebb. Fénykorában, a 18. századig kb. 8000 ma kb. 2400 fő lakja. A Szent Márton templom tornyának ferdesége ékes bizonyítéka annak, hogy milyen nehéz az alapozás a mocsaras vidéken.

A városban a férfiak halásztak, a nők csipkét vertek. A 18. századig Európa szerte keresett termék volt az itteni csipke, aminek kultusza a 19. század végén, már a turizmus hatására lendült fel ismét.

A Burano melletti fekszik Mazzorbo meglehetősen nagy területű, Buranonál kétszer nagyobb szigete, ami Torcellohoz hasonlóan, csaknem teljen elnéptelenedett. A képen a Scarpa farm 19. században épült kerítése és a Szent Katalin templom tornya. Ma a sziget szőlőültetvényeiről és gyümölcsöseiről híres.

A középkorban ennek is több temploma és kolostora volt, de csak a Szent Katalin templom maradt meg. Mellette egyetlen fennmaradt házsora. 1980-ban egy mintalakótelepet tervezett itt a neves olasz építész, Giancarlo De Carlo. Ennek lett volna a feladata, hogy újra élettel töltse meg a szigetet, de ez is csak mérsékelt sikert aratott. Ma a szigetnek kb. 250 lakosa van.

Murano. A három torony balról jobbra haladva a következő templomokhoz kapcsolódik: Szent Máté templom, a Szűz Máriának és Szent Donátnak szentelt bazilika, végül a deszakralizált Szt. Péter templom. Ez utóbbit ma egy üveggyár "üvegkatedrálisaként" hirdeti, és egy bemutatóterem lett.

Muranóban ma is 250 kisebb-nagyobb üvegmanufaktúra működik, ami a város összlakosságának egynegyedét, mintegy 1200 embert foglalkoztat.

A lagúna legtöbb szigete csak egy ilyen kis apró földdarab, mint ez, a Madonna del Monte. A középkorban ezen egy kis bencés apátság működött.

Velence felé haladva elhajózunk a 15-16. századi Szent András- erőd mellett, amely a várost védte az Adria felől.

Velencébe érkezni tényleg a tenger felől érdemes. Ez sokkal nagyszerűbb élmény, mint az autópálya töltésen robogni az óriási parkolóházak felé.

Velence gazdagságának és hatalmának alapja az Arzenál volt. Itt készültek a gályák és hajók. Az Arzenál a 15-16. századi épületei város területének mintegy ötödét tették ki. Ma is folyik itt még kis léptékű hajógyártás és karbantartás, de a terület nagy része a Velencei Biennálénak a helyszíne.

Az Arzenál tengeri bejárata, háttérben a San Francesco della Vigna (Szőlős Szent Ferenc) templom tornya. Ez volt Velence kisebbik ferences temploma, amit a 13. század közepén egy egykori szőlőültetvény helyére építettek. A torony melletti kupola a domonkosok hatalmas gótikus templomának, a Szent János és Pál bazilikának az éke.

Az Arzenál a kapitalizmus előfutára volt. Már a 14.században itt gigantikus gyár volt, amit Dante az Isteni színjáték poklában is megénekelt eképpen (természetesen Babits fordításában):

"Mint szívós kátrány és szurok ha forrnak

télen a velencei arzenálban,

amivel rossz hajókat orvosolnak,

ha nincs hajózni jó idő s a gyárban

egyik új deszkát ácsol, régi bordát

foldoz a másik, mely már járt az árban,

egyik a gálya farát, másik orrát

kalapácsolja, evezőt faragja,

kötelet fonja, varrja a vitorlát..."

A Szent Ilona-kolostor az ágostonos kanonokrend kolostora volt a város szélén az Arzenál mellett. A templom a velencei gótika tipikus alkotása. Ez is egyike volt annak a sok templomnak, amiket Napóleon deszakralizált. Ma a szervitáké. A megsüllyedt torony helyett 1928-ban kellett újat építeni.

A lagúna építkezései elválaszthatatlanok a vörösfenyőktől. A hajózható útvonalakat is ezzel jelölik ki, de elengedhetetlen volt az alapok megerősítésében is ez a magas gyantatartalmú, vízálló fa. Nemcsak Velence épületeinek alapozásához használták ezt az értékes fenyőfélét, még a mi Parlamentünk alapjait is levert vörösfenyő oszlopok erősítik. Túlnyomórészt a tömérdek vörösfenyő kitermelése az oka annak, hogy az Isztriától Dalmáciáig kopaszak az Adria szigetei és part menti hegyvidékei.

A Szent Márk tér harangtornya és a Dózse-palota, Velence központi része.

A Riva degli Schiavoni rakpart.

A rakpart a Santa Maria della Pietà templommal egy augusztusi hétköznapon.
Először 1989-ben jártam Velencében, ekkor még várakozás nélkül bejutottunk a Szent Márk bazilikába is. 2007-ben már elviselhetetlen tömeg volt a Szent Márk téren és a rakparton. Velence is azon városok közé tartozik, amik a túlturizmustól szenvednek. A Covid előtt évente 30 millió turista érkezett az ötvenezres lakosú Velencébe, most ismét kezd helyreállni a régi állapot. Korábban 2022-től akartak bevezetni átfogó korlátozásokat, ~~de ezeket egyelőre a járvány elnapolta,~~ és az idei húsvéti csúcsforgalom után ezeket kísérleti jelleggel be is vezetik.
A lakosság száma pedig folyamatosan és meredeken csökken. Ötven évvel ezelőtt még 150 ezren laktak a városban. Így szinte természetes, hogy rengeteg az elhagyott, üresen álló ház a városban.

A Szent György-sziget a bencések hatalmas templomával, Palladio mesterművével.

Velencei közlekedési eszközök.

A Mária Mennybemenetele, ismert nevén a Frari ("testvérek") bazilika tornya mintha dombon állna, úgy magasodik a házak fölé. A ferencesek 1250 körül már a harmadik templomukat építették ide, és mire befejezték a 14. század közepén, ez lett a város legnagyobb temploma. Az alacsonyabb torony a Szent Moisè templomé, amelynek barokk oromzata hátulról látható.

A Lido 12 km hosszú gátsziget. A sziget történelmi magja a bencések Szent Miklós-kolostora. Mivel Szent Miklós a hajósok védőszentje, és itt őrizték egyik ereklyéjét, ezért igen fontos szakrális központ volt. A Lido a 19. század végén lett divatos tengerparti nyaralóhely. A Lido Jesolo felől autós komppal is elérhető. Itt 20 ezer ember él, és hangulata a tengerparti nyaralóvárosokét idézi, azaz itt már semmi különlegességet nem érezhetünk. Széles utak mentén unalmas apartmanházak sorát láthatjuk, előtte parkoló autókkal.