Szigetközi Dendromán Találkozó: 1. A Mosoni-Duna mentén

 

Végre újra dendromán találkozóra került sor, ezúttal a Szigetközben. Az első napi résztvevők az "átúszós nyárnál", balról jobbra: Szerénységem (roppant helytelenül, a listás fa egy részét kitakarva)  Lukács Róbert, Szél Győző, Teket Attila, Pósfai György. A szervező Szél Győző volt, aki munkájából adódóan is hosszú évtizedek óta járja ezt a csodás vidéket, és az utóbbi időkben a fákat is felmérte. Több százas szigetközi listájáról csaknem 70 fát néztünk át a novemberi sötétséggel dacolva, két fél és egy teljes napon. Fantasztikus töménységben és minőségben voltak tehát a fák. A "kísérő programok" (vacsorák, szállás, stb.)  is nagyszerűek voltak, hála Győző gondos szervezésének és helyismeretének. 

Sokat törtem a fejemet azon, hogy milyen formában örökítsem meg az eseményeket. Végül -elég vitatható módon- a helyszín szerinti megörökítést választottam, ami nem feltétlenül kronologikus. Első nap a Mosoni-Dunánál kezdtük Rajka és Kiliti közt. 

Érdekes lak a folyó kikötője mellett. A Mosoni-Duna szeszélyesen tekeregve egy légvonalban 50 km-es távolságot 120 km alatt köt össze, 

Első nagy fánk ez a  1030 cm kerületű fekete nyár volt. 

Innen látható, hogy két törzsből áll, szaknyelven szólva "véleményes", talán csillagozottan kerül a listára. 

A Mosoni-Duna egy hosszú ág alól.

Ez a hosszú ág egy kettős fűz egyik ága. A különálló nagyobb ág önmagában is listás, 632 cm. 

Kicsit eltávolodtunk a Duna-ágtól Bezenye felé. A földek közt rendkívül mutatós fekete nyár, 732 cm.

A távolban Bezenye, a vékonyka galéria erdő után már szántóföldek jönnek.

Visszatérünk a Mosoni-Dunához. 

Ez tűnt nekem a legkevésbé vad Duna-ágnak. 

A keskeny galériaerdő ellenére hatalmas füzek és nyárfák akadnak itt. Ez a fűz 930-as, impozáns példány. 

Aztán már ragyogó napsütésben Kiliti határában is lezötyögünk a partjához. 

Pazar őszi színekben a környék dísze, a 896 cm-es fekete nyár. 

Estefelé a korai sötétedésben a kedvenc vacsorahelyünk felé tartva (Titán Halászcsárda, Ásványráró) visszatértünk a Mosoni-Duna környékére a Háromtölgy -kápolna tölgyeinek kedvéért, Mosonmagyaróvár határában. 

A névadó három tölgy már csak torzó, de a folyó felé eső részen a sűrűben egy 600-as tölgy dacol még az elmúlással. 

A folyóhoz még a harmadik nap reggelén is visszatértünk Dunaszeg határában. 

Mutatós, 623cm-es fekete nyár mellett megyünk el egy kis fajváltozatosság után sóvárogva. 

Nem tipikusan ártéri faj, de akkor is itt áll ez a jó arányú  400-as akác.  

A Szigetköz felé: Móri fák

Megbecsült természetvédelmi terület Móron a Vajai-forrás környéke a Csókakő felé tartó kerékpárút mellett. 

Igaz puhafás dzsungel

Remek felvezetés hatalmas fehér nyárfákkal.

Mint később kiderült, egy nehezebb utat választottam hazánk legnagyobb szürke nyárjfájához.

Innen lehetett volna egyszerűbben. 

Fantasztikus fa, túl a 900 cm-en. 

A környezete is csodás, a forrás most csak egy nedves gödör. 

Fölfelé. 

Mór másik neves fája az egykori szőlőhegyen, egy régi présház előtt áll. Ez az öreg hárs az utca névadója is lett. 

Nagy része betonnal van kitöltve, vaspántokkal van rögzítve. A fa egyébként lehetne szinte az ötvöskónyi hárs kistestvére is, hiszen itt is már csak egy nem záródó hengerpalást a törzs. 

Innen még jól mutat, és a hársak életerejének megfelelően még elég tisztes lombkoronája is van. Két autó belóg a képbe. Csak ez utal rá, hogy az egykori régi présházak helyén jómódú villák állnak már a hárs körül.

Szigetköz előtt

Még soha nem jártam a Szigetközben. A jövő héten, reményeim szerint, három napot is ott tölthetek a dendromán találkozón. Érdekes lesz így a három bejegyzést végignézni. Sárvíz, Gemenc, Szigetköz. 

Tisztes szürke nyár a Hátfői-kobolya partján. Tényéeg, a Szigetközben is vannak kobolyák? 

Egy csepp eső. 

A keselyűsi tölgykirály.

A Holt-Sió

A Sáros foka.

Kellemes meglepetésként kellett megállapítanom, hogy a Keselyűs és Bárányfok közt vezető kisvasúti pályát, legalább az elején, megtisztították a dzsuvától. Erre már legalább két évtizede nem ment kisvonat. 

A Sáros.

Erdei út.

Kárókatonák.

Reménykedtem valami érdekességben, de  a "remény hiba." (Krasznahorkai) 

Még egy ugyanabból.

Szebb napokat is látott tisztes, talán listás fűz. 

Az ártéri erdők mostanában. 

A gemenci turizmus egyfajta szomorú mementója a keselyűsi kisvasút fogadóépülete. 2014-ben átadott mutatós épület a 2019-ben már nem nyitott ki, azóta folyamatosan zárva. 2019 előtt sem volt sokat nyitva. Az épület még jó állapotban van, a környéket sem hagyják elvadulni. Azok a kis pöttyök döglött poloskák. 

 

Alacsony víz az Ős-Sárvizen

A szedresi Ős-Sárvíz holtágrendszere kedves sétálóhelyünk. Soha nem láttuk azonban még ennyire alacsonynak a vízszintjét. A Google Earth 14 korábbi műholdképet közöl róla mindenféle évszakból, de azok egyikén sem látszik ennyire alacsonynak a vízszint. Mi is sokszor jártunk már itt, és ősszel is. 

A terület dísze ez a szép tölgy.

Régen a Sárvíz folyási iránya észak-déli irányú volt. Most a déli rész holtágaiban van sokkal kevesebb víz. A vízbe hullt levelek felhalmozódási iránya is arra enged következtetni, hogy a víz áramlási iránya most megfordult, és délről megy észak felé. 

Ha több molnárka van a vízen, akkor érdekes interferencia mintázatok alakulhatnak ki.

Az északi holtágak felé haladva. 

A terület legnagyobb nyárfájára most könnyedén rá lehetne mérni, de több okból nem érdemes. Egyrészt kimúlt, másrészt kicsi, harmadrészt nemsokára kidől. 

Lebegő tölgyek a parton. 

A holtág egy látványos kanyarja.

Először csinálok panorámaképet az  új gépemmel. 

Friss hódrágás nyomai. 

Itt is jól látszik, hogy a levelek a déli oldalon halmozódtak fel. Egy másik, ezzel 90 fokos irányt bezáró rekeszelőnél is ezzel megegyező helyzet. 

Tipikus. 

Korán alkonyodik mostanában.