2014. szeptember 19., péntek

Nagy víz a Sároson

A Sió 1,3m-rel van az elsőfokú árvízvédelmi szint alatt, a Duna 1m-rel. A sárosi, nem rég elkészült torony mégis vagy 30cm-res vízben áll. Talán a gumicsizmába is befolyna, de nem volt rajtam gumicsizma. Hát ez egy kicsit el lett mérve! Rövid lett így a sárosi ejtőzésem.

Kányabangita termése

A Holt-Sión is elöntötte a partot a víz

A káposztalepkék óriási számban rajzanak 

Egy barátcinke a gazban bravúroskodik

2014. szeptember 15., hétfő

Ladomány körül

Ladomány a legszebb fekvésű falu a Szekszárdi-dombságban

A falu feletti domboldalt néztem meg valami őszi növényszépség után kutatva. A lepkék is megélénkültek, de különleges szépségűt nem láttam. A gyönygyházlepke sem az.

Ezt a képet áttettem fekete- fehérbe, így a Mecsek felett gyülekező viharfelhők még haragosabbnak tűntek.

A másik irányba a Grábóci-patak völgye felé szelíd szépségű táj. Az idillben nem is gondol arra az ember, hogy a kép előterében lévő lucernásban millió parlagfűtő várja a pollenszórást.

Jó állapotú gyep, de én nem találtam benne különleges növényt.

A Széptölgyesi-tavakon sok szárcsa...

...és a szokásos búbos vöcsök

2014. szeptember 14., vasárnap

A toronyban esőben

Ezt látni a toronyból vacak időben

Vagy 45 percet nézelődtem  a toronyból, de nem sok minden történt. Bőgés sem hallatszott, pedig erőst délután volt.

Ilyen a Sáros esőben.

Egy vízicsibe "merülése" mutatja, hogy a Sáros még magas víznél sem mély mindenütt 

A messzi távolban ismét elhúz egy rétisas. Lassan ez is olyan unalmas téma lesz, mint a szürke gémek. (De most ebben önmérsékletet tanúsítok, nem közlök elhúzó szürke gémről egyetlen egy képet sem.)

A közelben unalmasan ücsörgő kárókatonák aztán elhúztak. Egyikük visszajött öklendezni egyet. 

Megakadhatott a torkán a falat, de aztán rendbejött

2014. szeptember 10., szerda

Az ófalusi úton

Az utóbbi időkben  alig van olyan emlékem, mikor simogató napfényben menetem volna valahova. Most, hogy kint megint szakad az eső, kellemesen gondolok vissza arra, hogy hétfőn Mecseknádasdról hazafelé tartva elugorhattam szokásos tízperces kitérőmre, amit ezúttal az ófalusi út irányába tettem meg. 

Egy rét szélén álltam meg, és rögvest egy védett növénnyel akadtam össze. A képen a
pirítógyökér piros termése.

Errefelé indultam le, ez már inkább a Geresdi-dombság, mint a Mecsek.

A réten persze nem találtam a pirítógyökérhez mérhető védett növényt,de a kellemes, őszies napfény szépen színezte a közönséges gazokat is.Az élményt az erdőből érkező erőteljes bikabőgések tették teljessé. Az erdő mélyébe azonabn nem merészkedtem, most ott a vadászoké a terep.

Aranyló alkonyi nap. (Nem manipulált kép!)

Gazok

2014. szeptember 8., hétfő

Bőgő bikákat kajtattam

A Hátfői-kobolyához indultam vasárnap 10:30-kor, szemerkélő esőben. Ezzel el is dőlt, hogy ma megint fényszegény idő lesz, aminek eredményeként a kis Sony-val elmosódott, gyenge képek sorát fogom készíteni. Egész szeptemberben 9:00-től 15:00-ig erdőjárási tilalom van, így elcsúsztattam a hajnali indulást. Így még annyi időm sem volt, mint a hajnali indulások idején, kb. fél óra. A kobolyánál megállva azonban a töltés másik oldaláról olyan markáns szarvasbőgés hallatszott, hogy erre indultam el. Öt perc után szembetaláltam magam egy vaddisznó családdal.

Az anyakoca eléggé fenyegetően beállt velem szembe. Lehet, hogy csak blöffölt, de mindenesetre hatásos,  agresszív röfögésbe is kezdett. Mivel a bőgés ekkor hirtelen balra hátulról hallatszott , még egy okom volt, hogy kitérjek. 

Hamar megtaláltam a hang forrását a sűrű bozótosban. Leálltam és vártam, hogy kijöjjön  a nyiladékba. De nem jött. Sőt a bőgés és a mozgás is abbamaradt. Nappal a bikák lepihennek, ez is azt tette. Zavarni nem akartam, időm is lejárt, elindultam hazafelé.

Már jó ideje mentem, amikor visszafordultam, bár bőgést nem hallottam. Ezt láttam.

Erre elindultam óvatosan a bika felé. Nagy, hatalmas agancsa van, kifejlett, szép példány. Nem sokat haladtam, amikor megfordult és hirtelen eltűnt a nyiladékból. 

Hazafelé rövidítettem, így még egy hármastörzsű, nagy kőrisbe is belebotlottam. A hátsó ága alacsonyan ágazik, de az első kettős kerülete biztos, hogy megvan 4m. Nem valószínű, hogy Pósfai György az ilyen kettősökre gondolva vitte lejjebb a kőrisek listahatárát, mindenesetre még egy listás fa is összejött. Alig több, mint fél óra alatt ennyi élmény. Ez a Gemenc.

2014. szeptember 6., szombat

Kikericsvirágzás a Sötét-völgyben

Az őszi kikerics nem védett növény, de van olyan szép, mint sok védett.

A Sötét-völgyben tömeges szokott lenni.

Most kicsit kevesebb van, mint tavaly, de helyenként azért tobzódik.

Eső után jártam , egy újabb eső előtt.

A Haramia-forrást felújították, a környéken új padok. Ebből a pályázati pénzből valósult meg.

A farkasölő sisakvirág, a Sötét-völgy domináns növénye. A nagy része már elvirágzott, de egy-két tövet még lehet látni.

Egy pici felhőlyuk

2014. szeptember 2., kedd

Mentem volna inkább ma is madarazni...

Vasárnap reggel csak kimentem egy bikázó helyre, hátha látok szarvasbőgést. Szeptember 1.-től életbe lép az erdőjárási tilalom, mostantól úgyse lesz már módom ilyesmire.Nagy csalódással indult az egész,mert nagyon borult volt, néha még szemerkélt is. Beültem egy - Krizák István által tanácsolt-  lesbe és vártam. Kb. negyed óra alatt elszaladt egy őz(!) és jó pár vaddisznó, de olyan sötét volt, hogy értéklehető kép nem született. Bőgést jóval kevesebbet halottam, mint tegnap, azt is igen messziről. Aztán csak kisütött a Nap, de pont szemből. Ez a les tehát inkább alkonyi. Odébbálltam.

Biztató karcsú kettős törzsű kőris, centit nem hoztam.

Így szalad le egy villám egy törzsön. A szarvasbőgés szinte teljesen megszűnt.

Hol kisütött, hol esett. Hamar feladtam a bikázást, és csak kódorogtam.

Benéztem egy-két öreg füzesbe is, de semmi érdekeset nem találtam.

A fürtös gyűrűvirág nem kifejezetten szép, de legalább védett. Összeségében unalmas gemenci portyám fő látnivalója mégis ez lett.