2021. december 18., szombat

A vörös Keselyűs

A legutóbbi keselyűsi bejegyzésem arról szólt, hogy nagy a víz, amit nem indokolt a Duna vízállása, annál inkább a zsilip. Most megnéztem, hogy mi a helyzet. Ledöbbentett, a mellékágakat elborító vörös trutyi. 

Első utam a torony felé vezetett. Már itt feltűnt a holtág mellékágának vörös színe. 

A toronyban semmi érdekes nem volt. Még egy nagy varjúcsapat számított valamennyire érdekesnek. 

A kárókatonák is egyelőre jóval kevesebben vannak, mint korábbi években. 

A holtág partja viszont ledöbbentett. Itthon rövid keresgélés után rátaláltam arra, hogy ez a nagylevelű moszatpáfrány őszies, áttelelő változatának a  színe.  

A holtágon most szerencsére kevés van. Nyáron ez a moszatpáfrány okozza az "elspenótosodást" is. 

Az elmúlt idők magasabb vízállása kimosta őket a mellékágba. Amerika meleg-mérsékelttől szubtrópusig terjedő területeiről származik. A melegedő klíma egyre jobb feltételeket teremt ennek az invazív fajnak nálunk is. Persze nagy károkozásról is olvastam vele kapcsolatban, a halpusztulástól az áradás előidézésig terjed a skála.  

Kinéztem a holtág folytatásához is, ahol tavasszal még élénk hódélet nyomai voltak. Most ilyent nem láttam. 

Napnyugta a Hátfői-kobolyán. 

Csak tőkés récét véltem felfedezni. A keselyűsi hírek közé tartozik még az is, hogy beszélgettem ott serénykedő  geodétákkal, akik elmondták, hogy a keselyűsi út felújításán, szélesítésén dolgoznak. Lesz kerékpárút is az út árkon túli másik oldalán. 

Rendszeres lett az őszapók tömeges látogatása a cinkegolyókon is. 

A kékcinkék is egyre nagyobb számban jönnek.