 |
| Szerdai lukasóráimban Grábócra ugrottam ki. Régen jártam itt egy nagyon szép vadkörténél, amit még Tóth István Zsolt jelzett nekem. Talán belenőhetett már a listába. |
 |
| A grábóci kilátóból indultam. |
 |
| A tél legszebb virága. |
 |
| A vadkörte egy hatalmas galagonyás közepén áll. A Szekszárdi-dombságban valószínűleg több galagonya van, mint Hollandiában és Dániában együttvéve, gondoltam magamban, miközben gyakran kuporogva, magam össze-vissza karcolgatva haladtam előre. Persze lehet, hogy ott sövényként ültetik. Nálunk a falvak felhagyott határának, az elvadulásnak tipikus növénye ez. Az említett két országban pedig -ahogy olvastam-, nem nagyon hagynak csak úgy elvadulni földeket. Persze nincs személyes tapasztalatom, csak ilyen hülye gondolataim. |
 |
| Ez a körte most is lenyűgözött. |
 |
| Egy hibája van csak. Kicsi, mindössze 278 cm. Ráadásul tíz év alatt alig nőtt. Sose lesz listás. |
 |
| Van néhány társa is. |
 |
| Próbálnék rövidíteni, de kerítésekbe ütközök. |
 |
| Marad a galagonyás. Egy nagyobbra rámérek. 177 cm. Ez egy galagonyától elég szép. |
 |
| Háziállatok és templomok Grábócon: 1. Lovak és a katolikus templom. |
 |
| 2. Kecskék és az ortodox. A sorozat itt megszakad. Nincs több templom Grábócon. |
 |
| Az út a GPS térképén. |
