2021. január 3., vasárnap

A Villányi-hegységben

A Fekete-hegy és a Szársomlyó. Az új év második túráján kicsit kitörtem a környék félórás kötöttségétől, és a kb. egy órányira lévő Villányi-hegységben mentem, hogy egy "bakancslistás" barlangot becserkészek. (Mint ismert perverziós vonzódásom  - a szó csaknem eredeti értelmében!- van a "normálisan" bejárható barlangok és a szurdokok iránt, ja és persze a fák iránt is.) 

 
Részlet a Szársomlyóról. Csak 442m magas, mégis gigantikusnak hat, különösen az oldalában  lévő hatalmas bányafal.  1903-ban kezdték meg itt a kőbányászást, és az sajnos még ma is tart, egy olyan hegyen, ami országos rekorder a 75 védett, és 4 csak itt termő növényével. A kőbányának is van egy fantasztikus "kristálybarlangja", de az nem látogatható. 

A szekszárdi szőlőknél unalmasabb szőlők közt gyalogoltam, így nem csoda, hogy beszippantott az erdő az első kínálkozó alkalomnál. Mély vízmosások, rengeteg ezüsthárs, sok-sok szúrós csodabogyó. 

Az ezüsthárs  hajlamos a sarjadzásra, gyakran csokorban nő. Alaposan átnézve a domboldalt találhatna az ember kicsit jobban összenőtt sarjakat. Egyet én is találtam, 520 cm volt a kerülete, de nem volt igazán meggyőző, mert egy repedés volt benne. 

A Fekete-hegy. Ez is természetvédelmi terület. Négy-öt évvel ezelőtt életem egyik legemlékezetesebb túráját tettem ide. Műholdról kinéztem egy nagyobb gyepes területet a hegy oldalában, ami elképzelésem szerint kiváló kosboros terület kell hogy legyen. A gyephez vezető utat persze nem találtam, szúrós akácos, szederindás iszonyaton verekedtem át magam vagy egy óráig, amig a gyepesre értem, azon persze semmit nem találtam. 

A barlanghoz vezető út kalandos volt, mert nem tudtam, hogy kell egyszerűen megközelíteni. A barlang nem nagyon ismert. Egyetlen egy tudományos közleményt találtam róla, Dezső József doktoriját, ami 3 mondat erejéig említi: "Kenderesi völgyi-barlang, Kisharsány. Az Országos Barlangnyilvántartás 4150-25 sz. barlangja egészen 2006-ig ismeretlen volt, Mangult István hívta fel rá a figyelmet. A tektonikailag részben preformált, dolomitban (Csukmai F.) kifejlődött barlang egyes részein szintén dolomitpor halmozódott fel." 

A mintegy 10m mély barlang mélyén irgalmatlan mennyiségű feltört dió is felhalmozódott, nem csak dolomitpor.

A barlang szája mintegy 3m magas. Az akácosban egy kis 10-15m hosszú ösvény vezet a barlang szájáig, amit nyárra gondolom jól benő a dzsuva. Körös-körül pedig minden szőlő, kivéve ezt a meredek letörést, amit főként akácos nő be. 
 
Következő megállóhelyem a Villány feletti Templom-hegy volt, aminek kőbányája az ammonitesz kövületekről híres.

Nagyjából 8-9 éve voltam itt, akkor több ammonitesz kövületet láttam, mint most. De nem csak a látásom romlott, akkor sokkal könnyebben másztam a sziklafalakon. Most a kilátóból leereszkedve a nedves kőfalon, nagyon megszenvedtem, ráadásul üvegcserépbe nyúltam, úgyhogy véres horror lett, mire leértem. 

Akkor még nem volt itt a kilátó. 

Kilátás Villánykövesd felé. 


Kicsit "sváboztam" is, amiről majd a másik blogomban lesz szó, talán. Virágosi Szent Bálint,  a templom melletti pincesorral. 

Következő megállóhelyem Bóly. Érdekes, hogy a kálvária itt a Szőlőhegyen van. (Időrendileg a kálvária volt  itt előbb.) 

A szőlőhegy és a kálvária provinciális hangulatába belehasít a temető elején álló monumentális Batthyányi-Montenouvo mauzóleum, amit egy kizárólag császároknak, hercegeknek, grófoknak tervező osztrák művész tervezett.

A Hohl pincesora

Végül a szürkülettel és az érkező esőfronttal versengve a kastélyparkra is sort kerítettem. 

Listás fekete fenyő. 

Dendromán ébredésem idején, 2009-ben ez a tölgy fantasztikus hatást gyakorolt rám. Az elmúlt 11 évben mondhatni rosszabbul öregedett mint én, és ez nagy szó!

A többtörzsű 600-as tölgy is sokat csonkult. 

Feketefenyők csoportja. 

Bátran dőlő tölgy.  

Egy fa, amit én nem ismertem. Pósfai György papíreperfaként azonosította, és 275 cm-es kerületével az ország jelenleg ismert legnagyobb ilyen fája.