Szerdán a lyukasóráimban kiugrottam a Sárosi-toronyba jeget fényképezni. Mindig megkap a jég formagazdagsága. |
Egy nap alatt több mint 10 fokot melegedett, erősen olvadt már a jég. |
A Sáros tavaszias időben. |
A keselyűsi Holt-Sión is maradt még a jégből. |
A mai lyukasóráimban Szálkára ugrottam ki rekordközeli melegben, de nagyon borús időben. Mivel a tavon semmi jég nem volt már, ezért a temetőnél szálltam ki terepre. |
A temető öreg része már teljesen beerdősült. Teljesen céltalanul, ösztöneimtől hajtva haladtam. |
Az első rálátás a Mecsekre. |
A falu a dombok közt. |
A temetőtől egy hosszú, ma már foghíjas eperfasor vezet Grábóc felé. Ez már adott egy listás fát is, de nem ezt a példányt. |
Régebben még művelt parcellák. |
Különösebb látnivaló nélküli kis erdőtömb következett. |
Aztán megint egy jó kis kilátópont a Mecsekre. |
A néhány napos komoly fagyokat maguk mögött tudva, százával virágoznak a hunyorok. |
Érdekes lelet, furcsa pózban, ritkább kék fajtából. |
Néhol igen sűrű a galagonyás. |
Látványos, de nem túl nagy tölgyek vannak itt. Eddig errefelé nem jártam. Mintegy 1 km-re innen egy csaknem listás vadkörtéről tudtam csak. |
Ezen a létrán inkább nem megyek már fel. |
A vidék tölgykirálya csak 440 cm. |
Egy nagy ága már letört. |
Végpont. Itt ideje volt már megfordulnom. |
Még egy szép rálátás Szálkára. |
A két felirat közül az egyik az én művem, és nem volt kinn a helyszínen. |
Az utam GPS-en. |