Sic transit gloria mundi, avagy ki a Forgó-tóig

Így múlik el a világ dicsősége! Ezt a vitatható címet adtam mai  bejegyzésemnek, aminek nyitóképe- a Kutyás tölgy romjai - tökéletesen illik ehhez.

A tó felé a Forgó-tói nyiladékot választottam.   Ez a kép megtévesztő, mert az avar alatt nem látszik a sár.

Ez már jobban kifejezi az út gumicsizmás, sárcuppantós hangulatát. A bal oldalon álló nyár még mindig nem nőtt bele a listába, így ez az út új fa nélkül marad. 

A Forgó-tói nyiladék nem sok listás fát kínál. A bal oldalon az egyik.

Szép nagyot nőtt, vagy csak én mértem most lejjebb? 660-nak adódott.

Itt már éreztem, hogy baj lesz. Először itt álltam meg a csizmámban a filcbetétet igazgatni, de nem sok sikert értem el. Régen egy húszast  (mármint km-t) simán lenyomtam gumicsizmában, most meg egy gyenge tízes is feltörte a lábam. Sic transit gloria mundi!  De legalább kint vagyok a természetben, ami összehasonlíthatatlanul jobb, mint egy járványkórházban.

Sic transit gloria mundi!

Kiérek a tóhoz. 

Amíg én a sűrű dzsuván átvágva igyekszem a tóhoz, elzúg egy nagy koronás (nem tudja már leírni az ember ezt a szót rossz érzés nélkül)  bika, amit a sűrűből nem tudok normálisan lefényképezni. Nem sokkal később érkezik egy tehenekből és fiatal bikákból álló  kis rudli. 

Egy pillanatra tanácstalanul (?) nézelődnek...

...majd elfutnak arrafelé, ahol a bika eltűnt. 

Hattyú, barátréce, búbos vöcsök.

A tó végében még több hattyú.

Jövetelem tulajdonképpeni célja annak ellenőrzése volt, hogy hol tart a tó kiszáradási folyamata. 2013-ban nyílt meg itt a madárfigyelő várta, akkor  alatta még víz volt. 2014-ben jártam itt megint, akkor is magasan állt a víz. 2017-ben, amikor legutóbb itt voltam, akkor már sűrű rekettyés volt a várta előtt. Annál most egy fokkal jobb a helyzet, mert legalább magas növényzet nincs a feltöltődött részen. 

Kicsit oldalra pillantva látni még némi vizet. Az idén azonban a korábbi évekhez képest csapadékosabb volt a nyár, és az elmúlt napokban is bőven esett. 

Kinéztem a dunai nagy tölgyekhez is. Már távolról látszanak, mert egy tarvágásos telepítéssel megnyitották a terepet. Hogy említsünk valami pozitívumot is, az út menti tölgyeket meghagyták. 

A Duna part most elég lehangoló látvány volt. Ennek fő oka az, hogy iszonyatos volt a szemét. Ez meg amiatt lehet, mert a  nagy műanyagzsákokban összegyűlt szemetet az állatok szétcincálták. Újabb adalék ahhoz, hogy semmiféle hulladékgyűjtőt nem szabad az erdőbe telepíteni, mindenki vigye haza a szemetét. Egyébként az idén ide nem is járt a kis vonat. Katasztrofális idegenforgalmi éve lehet a Gemencnek (is) az idén. 

A Duna.

A Duna part impozáns tölgye szemből sehogy sem fért be a képbe, mert a telepítés kerítése miatt nem lehet eleget hátrálni.

Következzék akkor egy műholdképsorozat a Forgó-tóról. 
A nyitóképen az 1960-as évekbeli Corona (tessék már megint ez a név!) katonai műholdképe van áttetsző állapotban a HERE műhold mai képével.  ( Forrás: https://mapire.eu/hu/) A fehér folt mutatja a tó akkori területét. Benne a kis szürke valami a tó mai felülete.  A többi kép Google Earth sorozata. A képkivágás olyan, hogy a Duna is látszódjon egy kicsit. Látható, hogy egy kis sarkantyú mindegyiken nagyjából ugyanúgy néz ki, tehát az eltérő dunai vízállás nem játszik szerepet. 2013-ig minden rendben van még, szinte az 1960-as méret köszön vissza. 2013-ban létesült a madármegfigyelő, ami akkor még tényleg a tó partján állt. De ebben az évben már megjelent a tó bal oldalán, egy parttal párhuzamosan futó, vízből kiálló "hátság". Ez a 2014-es képen is kivehető. A következő, 2016-os képen már drámaiak a változások. A "hátság" és a part közti rész teljesen feltöltődött. A partvonal csipkézett lett, és az eddig nagyjából homogén tófelszín egy mélyebb déli, és sokkal sekélyebb északi félre tagozódott. Ez az állapot 2017-ben fokozódott. 2018-ban elértük a mai állapotot. A 2020-as képen kis piros folt mutatja a madármegfigyelő helyzetét. Mint a képein is látszott, a madármegfigyelő előtt már teljesen feltöltődött a tó. Egy-két év alatt tehát a tó megváltozott, korábbi területének jelentős részét elvesztette. A tó felülete régebben is 3 és 27 hektár között tudott változni, de a Gemenc legstabilabb tava volt. Úgy tűnik, a Gemenc törvényszerű kiszáradása miatt a tó is egyre kisebb méretűvé fog zsugorodni.