A könyv a hazai turistamozgalom két klasszikusától származó nagyszerű idézetekkel kezdődik. Ezt a belépőt látványos tájképek teszik hatásossá. Dr. Téry Ödön (1856-1917) ezt írta:
„Az ember nem azért turista, mert az erdőt járja, hiszen a vaddisznó is járja – mégsem turista, hanem azért, hogy maradandó, a közt szolgáló turistalétesítményeket hozzon létre.”
Nyilván nem véletlenül választotta Biki Endre Gábor ezt könyvének indításául, hiszen tevékenyen hozzájárult ahhoz, hogy megteremtődjön a Baranyai-dombság turizmusa, és számos forrás, kereszt, kápolna, templom, képoszlop felújításával és erdei pihenőhely létrehozásával a legnemesebb Téry-hagyományok szellemében tevékenykedik.
A másik idézet Eötvös Lorándtól (1848-1919) származik, és a szívemből szól:
„Turista az, aki útra kél azért, mert foglalkozásának egyformasága, gondjainak sokasága közepett álmaiban feltűnik előtte egy olyan szebb világ, melyben zöldebb a fű, kékebb az ég, magasabbak a hegyek, szebbek vagy különlegesebbek a házak, barátságosabbak az emberek s aki ez álomkép eredetijét fáradtságtól vissza nem riadva keresi – s mert hiszen e földön élünk, talán soha meg nem találja, de azért jó kedvét el nem veszíti, hiszen örömét ez a keresés teszi.”
A bevezető után a Közlekedés fejezet következik, a hazai turistakalauzok hagyományának megfelelően. Ezen más kötetekben csak átlapozok, hiszen számomra a Google útvonaltervezővel letudható a közlekedés problémája. Most azonban komoly önvizsgálatra kellett, hogy késztessen ez a fejezet, mert ebből is- meg a könyv egészéből is- árad az az alapelv, hogy az igazi turista elsősorban vasúton, esetleg menetrend szerinti buszjárattal közlekedik, de mindenképp a tömegközlekedést választja. Miért is? Az igazi turista a Téry-hagyományoknak megfelelően nem csak „vaddisznós gyönyörűségre” mászkál az erdőben, hanem a közt is szolgálja. A köz szolgálatához pedig az is hozzátartozik, hogy az igaz turista nem terheli saját autójával a környezetet, és főként hozzájárul a tömegközlekedés fenntartásához. Már felszámolták a Bátaszék-Pécs vasutat, a Bátaszék-Dombóvár is végveszélyben van, a buszjáratok is egyre ritkulnak a kis falvak felé. Azzal a falvak megint csak veszítenek megtartó erejükből, ha mi is – főleg csoportos túra esetén – autókkal érkezünk. Érvként hozható fel az is, hogy a tömegközlekedés alkalmas a kapcsolatteremtésre, a nyugodt szemlélődésre. Ebből persze az is következik, hogy az igazi turista ráér. Elhatároztam, ha egyszer valaha ráérős ember leszek, én is tömegközlekedéssel fogok a helyszíneimre eljutni. A Téry-hagyományok területén lenne még más tennivalóm is. Néha kicipelem az erdő mélyéről a szemetet, és írom - talán mások tetszésére is - blogjaim, egyelőre ennyit teszek a köz asztalára, és ez nem sok.
Ha már a szemléletformáló hatásoknál tartunk, akkor ennek a könyvnek a másik fontos üzenete számomra a források, a tiszta víz megbecsülése. Engem eddig ezek nem nagyon érdekeltek. Sőt, kifejezetten „idegen elemnek” éreztem ezeket a forrásokat a maguk mesterséges kiépítettségükkel, és csak a teljesen természetes sziklaforrásokat becsültem valamennyire. Ilyen viszont hazánkban nem sok van. Biki Endre Gábor források iránti elhivatottsága tudatosította bennem, hogy ideje erről is másként gondolkodnom.
De haladjunk tovább a könyv ismertetésével. Vízrajz, földtan, élővilág következik. Lényegretörő, rövid ismertetők ezek. Ezt a "Tájékozódás a terepen" és a "Jelzett turistaútvonalak jegyzéke" fejezet követi.
Ezután két hosszútávú túraútvonal ismertetése következik: A piros jelűé, ami Szekszárdtól Mecseknádasdig tart, és a sárga jelűé, ami Véméndtől Szekszárdig.
A 40. oldaltól a szerző személyes túrajavaslatai jönnek, kilenc hosszabb-rövidebb túra leírása 36 oldalon. Az egyes túrapontok történeti ismertetése is figyelemreméltóan gazdag, például sok új dolgot megtudtam az általam nagyon kedvelt Üveghutáról, arról nem is beszélve, hogy egy kis archív képen a rég lebontott evangélikus templom ott áll még a torony mögött. Aztán két hosszabb túra ismertetése van soron a Keleti-Mecsekből. Aztán egy nagyon látványos kerékpáros túraajánlat következik a Mecsek peremén és a Geresdi-dombságon keresztül, és még mindig csak a 89. oldalon járunk.
Ezután a legbővebb fejezet, a településismertetők jönnek, alfabetikus sorrendben. Ezek általában történeti ismertetők, egy-egy látnivaló részletezése is ebbe a történeti mondandódba szövődik be. Végül a településismertetők a látnivalók leltárszerű felsorolásával zárulnak.
A csaknem száz oldalas településismertető után a 186.oldalon kezdődik a Kislexikon. A szerző szerint "azok a szócikkek kerülnek ismertetésre, amelyeket a túraútvonalak leírásai nem érintenek, vagy amit a települések ismertetői nem tartalmaznak". Végül a könyv a környék mondavilágából ismertet néhányat.
Az új könyv keménytáblás, cérnafűzött, B5-ös méretű, 210 oldalas és 370 db színes fotót tartalmaz. Fényes, igényes papíron. Összegezve, kézbevéve is igényes kiadvány benyomását kelti. A fotókról érdemes még egy-két szót szólni. Ezek szerencsére nem a ma divatos "agyonphotoshopolt", HDR-rel agyonnyomorított képek, hanem tiszta, természetes, tisztességes, szép fotók.
A könyv beszerezhető néhány jobb túraboltban, de a szerző szerint sajnos Szekszárdon hiába is keressük. Legjobban még mindig akkor járunk, ha közvetlenül tőle rendeljük meg. Azt se felejtsük el, hogy minden egyes rendeléskor egy kicsit ahhoz is hozzájárulunk, hogy egy útmenti kereszt, egy erdei forrás vagy egy régi képoszlop megújulhasson. Ha már ezt megrendeljük, akkor érdemes mindjárt mellé a Baranyai-dombság kalauzát is megrendelni. Ez sincs messze tőlünk, és nagyon izgalmas, szép vidék. Az ezt bemutató könyv pedig még ennél a kötetnél is jobban sikerült szerintem.
