2020. július 16., csütörtök

A róka és a borz elment vadászni

Ő történetünk főszereplője.
Ez a séta kis dombságunkban ugyanúgy indult, mint oly sok másik. Érdekességként csak annyi tűnt fel, hogy igen sok kabóca hevert az úton.

Mivel később indultunk, ezért mire az Óriás-hegyre visszaértünk, a Nap már lenyugvóban volt.
Elsőként a róka tűnt fel, aki  "kis Vuk pózban" is megmutatta magát.

Egy darabig egymás mellett kaparásztak a seprencétől frissen megszabadított vadászmezőn.

Aztán a jóval aktívabb róka nagy területet cserkészet be.

Talált is valamit, de észre is vett minket, és villámgyorsan eliszkolt.
Közben már erősen sötétedet.
A borz egyedül maradt a mezőn.

Elindultunk lassan óvatosan feléje. Persze észrevett, és gyanúsan méregetett minket...

...de aztán tovább eszegetett.

Amint felemelte a fejét, mi megmerevedtünk, egy darabig figyelt minket, de amikor látta, hogy nem mozgunk, tovább eszegetett.

Így egészen közel kerültünk hozzá. A játékot mi untuk meg, végül hagytuk, eszegessen csak tovább.

Most van a szarvasbogarak nászideje is. Még egy összevissza röpdöső bogarat is sikerült lefényképeznem olcsó, öreg kis gépemmel.