2019. május 14., kedd

Völgységi temetőkben, avagy fát még mindig könnyebb találni, mint kosbort

Molnár V. Attila írja kosboros könyvében, hogy a falusi temetők a maguk alig gondozottságával, elsőrendű orchideás lelőhelyek. Én ugyan még nem láttam völgységi temetőben orchideát (de pl. Kishután  igen), de ez talán arra vezethető vissza, hogy májusban nem jártam még bennük, vagy nem azt figyeltem. Mindegy, adtam 1% esélyt egy temetőnek, ami tíznél már ugye 10%, ennyiért érdemes már elindulni. Amúgy is Bonyhádon volt dolgom, kis kerülővel nyolc temetőt terveztem hazafelé. A nyakamba zúdult eső miatt ebből 4 össze is jött. Indulásnak Bonyhádvarasd.

Persze semmi.

Itt a varasdiak Kálváriája volt egykor, ma már csak egy kereszt áll a helyén.

A temetőkben most zsályás-boglárkás együttes az uralkodó.

A mucsi  régi temetőben bíztam leginkább, mert ez nagy területen terül el, és nem túl gondozott.

A temető vége már beerdősült.

Itt is csak a zsályás-boglárkás gyep.

Templomkapu.

Mucsi régen nagyon jelentős település volt, amit a hatalmas plébánia is mutat. A kitelepítésig 2300 német lakosa volt, ma 430 van,  és talán ha tízen vallják magukat németnek. A falu honlapja szerint a nagy  népmozgások idején összesen 45.000 ember fordult meg a faluban,  de csak nagyon kevesen tudtak itt gyökeret verni.

Fachwerk

Mucsi jelentőségét mutatja, hogy két temetője is van.

Kosbort persze itt sem találtam, legfeljebb csak régről ismert sírokat nézhettem meg ismét.

Fát viszont találtam. A temető alatt az egykori iskola udvarán hatalmas, 350-es ostorfa. Na ez a fa sem az, amitől minden dendromán izgalomba jön, de úgy látszik fát még mindig könnyebb találni, mint kosbort.

Nem tudom, hogy csinálják a závodiak, de itt még a régi temetőben is példaszerű rendben állnak az öreg sírkövek, és a fű is nyírva.  Persze aki Závodot ismeri, az ezen nem csodálkozik. Innen kezdve viszont az özönvízszerű esőé lett a főszerep.