2019. május 10., péntek

Kosborok után kajtattam a Szekszárdi-dombságban

Ezúttal a dombság második legszebb részére mentem, Grábóc környékére. Mint ismert, szerintem  a legszebb rész Kakasd belaci részének közelében van.

Ilyenkor májusban gyönyörűek ezek az üde zöld színű rétek.

Persze nem a rétek miatt jöttem, hanem kosborokra "vadásztam."  

A kosborok leggyakoribb kísérő állatai a gyíkok. Ez egy hím zöld gyík.

Mini "termesz", vagy valami hasonló.

A közönséges tarkalapke szép, de mégiscsak közönséges, és nem csak attól, hogy ez a neve.

Korábbról is ismertem itt tarka kosbor és ibolyás gérbics helyeket, de most más területeket is körbejártam.

Nagy terültet bejárva összesen két darab tarka kosbort találtam mindössze. Néhány éve még sokkal több volt errefelé. Új fajról pedig jobb nem is beszélni.

Ilyen közelről.

A kosborok leggyakoribb kísérőnövénye a pacsirtafű.

Fehér madársisak errefelé is akad.

A gérbicsek még nem nyíltak ki rendesen, pedig azt hittem az idén korábban fognak nyílni.

Nem is tudom, hogy miért, de azt gondoltam, hogy ha Lukács Robi már április elején Villányban kifejlett példányt fényképez, akkor itt is kell már május elején nyílnia. De ez nem így van.

A földút kanyarja.

Pacsirtafű tengerek, de kosborok nélkül.

Szelíd tájak.

Sok szép dolog van a világon, egy májusi rét itt a dombság peremén, kétségtelenül ezek közé tartozik.

Élő és holt lóerő(k).

Schwäbische Türkei