2015. november 8., vasárnap

A szálkai Brányoki-erdő és az akácos

A "Hova menjek, ha Bonyhád felé van egy szabad órám?" dilemma hatására jutottam el a Brányoki-erdőbe, ahol persze már többször jártam, és le is írtam róla olyan mondatokat, hogy a "Brányoki-erdő nem túl érdekes." És ez így is van.

Hol van már a nyári kabócazengés?

Itt a fák nem nőhetnek sokáig, mert gyorsan tarra vágják őket, az erdő egy része most is ebben az állapotban van. 

Két szép szorosan összenőtt cseresznye

Céltalan bóklászásaim eredményeként a tározó partjára az akácos szélén értem. Az egykori legelő kútja. 

Az akácosban is többször jártam.  Először és utoljára 2010 januárjában mértem itt. Sok minden történt azóta. Például a Pósfai-lista is szépen kibővült akácokra. Akkoriban 16 fát mértem itt 300 cm-es kerület felett, amiből még jó pár ma is áll.

Időről-időre megjelennek itt fűrészes emberek és vágnak ezt-azt.

Arra már nem is emlékszem, hogy melyik volt a legnagyobb. Az se biztos, hogy meg van még.

Az akácosok nem hoznak létre álomerdőt, ez tény. Sok a gaz, kevés a biodiverzitás.

Tipikus

Ez is.

A végére egy szelfi. 

Fák és vadmacskák a Gemencben

A hétvége főszereplői közül az egyik. A hétvégén hajtóvadászatok voltak a Gemencben, amiről a Gemenc Zrt honlapja - nagyon helyesen é...