2015. augusztus 15., szombat

A dalmát végeken

Alkony a tenger felett. Az idén egy isten háta mögötti helyre sikerült elvetődnünk Dalmáciában. A falunak kb. 30-50 lakosa lehet. (Hivatalosan 2001-ben 78 volt, de már akkor is erősen csökkenőben volt.) Van 4-5 hatalmas apartmanház, az egyik teraszáról, ahol mi voltunk,  készült ez a felvétel. Ezekben a házakban kizárólag a volt keleti blokk országaiból származó turisták nyaralnak. Gondolom őket is az vonzotta, ami minket: az árak.  Aztán kisebbik fele kellemesen csalódik, nagyobb fele kellemetlenül.  A faluban  semmiféle turistaellátás nincs, nem lehet pl. fagyit kapni, de még kocsma sincs. Főként a kagylótenyésztés,  a szőlő és gyümölcstermelés, és persze az idegenforgalom add megélhetést. Van egy egyszerű ki kempingje is, itt is nyaralnak néhányan, főként a magányra vágyók.

A hely egyik érdekessége, egy 2. világháborús (?) hajóhangár.

Egy öreg olajfa, tekintélyes méretekkel

A falu házainak kevesebb mint felét lakhatják. Így természetes, hogy erősen lepukkant jellege van a településnek. Ehhez persze az is hozzájárul, hogy a dalmátok rendről alkotott fogalma is más egy kicsit, mint mondjuk a svájciaknak.

Sok a füsti fecske

Egy középkori lakótorony is fennmaradt. Állítólag a kalózbetörések ellen nyújtottak védelmet az efféle építmények.

A falucska kis temploma a temetővel.

A templom a Dalmáciában elvárható minimális színvonalat hozza

Tipikus
Elég sok a lepke errefelé, ez például a nálunk is jól ismert kardoslepke

Itt is egy

Napozó-olvasgytó magyar lányok. Becslésem szerint egy fürdőzőre kb. 100 m   partszakasz jut. Szóval nincs sok turista itt.

Egy teknős a parton.