 |
| Bátai hétvégénk számomra első számú látnivalója a szivattyútelep volt. 1873-ban megépült a volt Sárvíz medrében folydogáló belvízvédelmi főcsatorna zsilipje az új töltésbe ágyazódva. Hamarosan azonban kiderült, hogy csak gravitációsan nem biztosítható a belvíz levezetése, ezért 1896-97-ben szivattyútelep épült a zsiliphez. A budapesti Röck gyár szállította gőzgépeket, a Schlick a szivattyúkat. A szivattyúk 4,5 m3 vizet tudtak másodpercenként átnyomni a töltés alatt. |
 |
| 1943-ra a gőzgépek rossz műszaki állapotba kerültek, mert rengeteg dolguk akadt. Lecserélésükre több alternatíva közül a faszéngáz-generátoros Otto-motorok mellett döntöttek, talán azért is mert, a fa a háborús körülmények közt is mindenkor rendelkezésre állt a Gemenc szomszédságában. Ez mindenképpen műszakilag ritka és egyedi megoldás volt, hiszen ebben a korban már szinte csak dízel vagy villanymotorokat gyártottak szivattyúk hajtására. A Láng gépgyár ennek ellenére elkészítette ezeket a képen is látható faszéngázosító készülékeket, amik a szivattyútelep egyik helyiségét betöltik. Ma ez az egyetlen egy ilyen működőképes rendszer van a világon. |
 |
| A szivattyúház |
 |
| Felirat |
 |
| Még 2000-ben is működtek, és ma is működőképesek lennének. |
 |
| A szívócsövek. |
 |
| A gépészmester szolgálati lakása volt ez egykoron. Már többször adóztam nagy tisztelettel a monarchia korának műszaki megoldásai iránt, és némi fájdalmas nosztalgia van bennem aziránt, hogy ekkoriban egyes területeken (villamosítás, vasútépítés stb.) tényleg a világ élvonalába tartozott a Monarchia. Arról nem is beszélve, hogy 1913-ra értünk legközelebb az európai élvonalhoz. |
