Blogom állandó olvasói gyakran találkoznak a Böhm-féle térképre való hivatkozásommal. Ez a térkép nem is egy térkép tulajdonképpen, hanem három csaknem azonos másolat. TMOL/XV/3/T. 130.,131 és 132 jelzéssel találhatók meg a Tolna Megyei Levéltárban illetve a neten, hála a http://www.archivportal.arcanum.hu portálnak. Mostani kis írásomban ennek a térképnek a keletkezéstörténetéről lesz szó.
Régebbi, a Gemenc történetéről szóló írásaimban már több helyütt érintettem, hogy a Sárvíz állandó mocsarai révén sok problémát okozott. A vidék legnagyobb birtokaival az Esterházyak rendelkeztek, és az első vízrendezési, vízszabályozási tervek is az ő megbízásukra készültek a 18.század második felében. Előbb 1766-ban Krieger Sámuel a Balatonról és vízrendszeréről készített felmérést, majd 1767-ben Böhm Ferenc, a tatai Esterhazy-uradalom mérnöke a Sárvíz mentét térképezte fel, végül 1769-ben Vertics Ferenc a Sió mente mocsarait. Fejér és Veszprém megye kezdeményezésének hatására a Helytartótanács 1771 végén elrendelte a Sárvíz szabályozását. Ennek keretében a tolnai szakasz vízmérnöki felmérését és lecsapolási tervének elkészítését és elvégezték. A munkálatok királyi biztosává báró Sigray Károly nyugat-magyarországi földbirtokost, későbbi somogyi főispánt (1772-1785) nevezik ki. Sigray megbízásából el is készült térképünk, amely egyesítve ábrázolja a Sió-Kapos-Sárvíz vízrendszerét.A térkép készítői Krieger Sámuel, Deáky József és Böhm Ferenc mérnökök. A számunkra legfontosabb sárvízi részeknek Böhm a készítője, ezért hivatkozom az ő nevével a térképre. A térképről különböző időkben több másolat is készült, ezt Vertics Ferenc végezte el.
Nézzük meg, mit is sikerült kideríteni ezekről a jeles mérnökökről. Közülük kétségtelenül Bőhm Ferenc (1736-1799) a legjelentősebb. Bőhm 1759-ben végezte el a bécsi hadmérnöki akadémiát, ami ebben az időszakban az egyetlen térképészeti mérnökképző intézmény volt a Habsburg Birodalmon belül. Az Esterházyak alkalmazásába került a tatai uradalmi központban. Nem csak vízrajzi térképeket és tervezéseket végzett el, hanem kert- és épülettervei is fennmaradtak, főleg Tatán és más Esterházy birtokokon. Széleskörű és eredményes munkájának elismeréseként 1785-ben II. József császártól nemesi címet is kapott. A cím felvétele alkalmából nevét magyarosította Cseh-re. Tatán hunyt el.
Krieger Sámuelnek(1746-1781) eperjesi gyógyszerész volt az apja, majd a bécsi hadmérnöki akadémiát végezte ő is el.Főként Sopron környékén működött, a Rába és a Rábca szabályozási tervein dolgozott.
Deáky József a váci majd a győri püspök mellett volt uradalmi tiszt. Működéséről keveset tudunk, ő inkább arról híresült el, hogy apja volt Deáky Zsigmondnak (1795-1872), a későbbi győri tudós kanonoknak, írónak.
A Sió és a Sárvíz szabályozási munkáinak első lépéseként 1772-ben elkészült hármuk közös térképe, ami alapján elkészültek a rendezési tervek. 1774 nyarán Böhm Ferencet a munkálatok vezető mérnökévé nevezték ki. Böhm tervei közt az szerepelt, hogy a Sárvízzel párhuzamos szárítócsatorna - ez lenne a mai Sió- vezeti le a térség fölös vizeit. Ezt Böhm és Krieger 1776-ban beterjesztette a helytartótanácsnak,ahol azt a Walcher József vezetésével működő tanács lényegében elutasította. Ennek ellenére a Sión ás Sárvízen a munkálatok elkezdődtek. A Sió Simontornya alatti, valamint a Sárvíz felső szakaszán indultak meg a munkálatok, amik azonban pénzhiány, érdektelenség és a környező földesurak ellenkezései miatt néhány év múlva abbamaradtak, és majd csak a XIX.században, egy másik generáció idején folytatódtak.
Ez a kis írás egyben tisztelgés a 275 éve született Böhm Ferenc mérnöki teljesítményei felett, bármennyire is másként ítélik meg egyesek az akkoriban elkezdett vízrendészeti munkákat.
Felhasznált főbb irodalom:
Bencze Géza: Vízimunkálatok a Sió-Kapos-Sárvíz vízrendszerén a XVIII-XIX. században. Honismeret 2002/2
Székesfehérvári Polgár Info
Kosáry Domokos: Művelődés a XVIII.századi Magyarországon; Akadémia Kiadó, Bp.1983
