2011. március 20., vasárnap

Az Ásás-Duna mentén

Indulásként megmértem azt a kettős fűzet, amivel már régebb óta kacérkodtam.
620 cm, némi jóindulattal (és  csillaggal)elfogadható listásnak

Tavasziasodik az erdő, ami még így esőben is szép. Persze az eső
kicsit visszafogta a fényképezési kedvemet.

A Pityó- fok, ami az Ásás-Dunát összeköti a töltés mellett futó mély árokkal.
Ez a mély árok valószínűleg a töltés építésekor keletkezhetett, mert korábbról
nincs nyoma, és végig fut a töltés mellett. Most ebben is magasan
állt a víz, ami miatt hatalmas kitérőket kellett tennem. A Pityó-fok a töltésen túl
hosszan folytatódik még. Az egyik legrégibb fok, már a 18.században meg volt.

Az Ásás-Dunát kb. 3-4 km hosszan kísértem. Végig csatornaszerű jelleget
mutatott és magasan állt benne a víz.

A másik parton egy nagy, kettős tölgyet láttam, aminek egyik fele letört.
Távolról listásnak tűnt. Nagy kerülőt téve átvergődtem a másik partra, de
csalódnom kellett, csak 480-as volt. Alaposan átázva, a Zátony-tava
mocsarán átvágva (szörnyű volt!) Szomfovánál értem vissza a töltésre.