Az egykori híres szekszárdi gombászról, Hollósi Lászlóról elnevezett ösvény a Szekszárdi-dombság erdejeinek a szélén, közel a városhoz húzódik. Mindössze 6 km-re van tőlünk, végig szilárd úton megközelíthető, autóval mindössze 10 perc alatt. Nemcsak közel van hozzánk, hanem egyben a dombság egyik legszebb része is. Április 1.-i bejegyzésemben már néhány kora tavaszi növény szerepelt is a erről a vidékről. Ma is ide mentünk ki munka után sétálni. Mivel itt a fák nem nőhettek nagyra , ezért kénytelen vagyok beérni lágyszárúak fényképezésével. Tavaly még nem sokra becsültem a "gazolást" a "fázáshoz" képest, de valamelyest megkedveltem ezt a műfajt is. Itthon Schauer-Caspari: Kirándulók növényhatározója és az interneten fellelhető források segítségével meghatározom az ismeretlen növényeket. Nyilván lehetnek nagy melléfogásaim is, de ez ezzel együtt jár. Az is nyilvánvaló, hogy ennek a tevékenységnek "intellektuális mélységei" nem mérhetők egy fizikai probléma megoldásához, de szórakoztató és pihenhető, és valami újat is tanul az ember az őt közvetlenül érintő világról. Ma még tovább léptem és meghatároztam az első lepkét is Fazekas Imre: Tolna megye nappali lepkéi cimű igénytelen küllemű, de nagy tudományosságú kis könyve alapján. Ez a mű 19 évig hevert valahol, hogy aztán lányom egy biológiaversenyen jutalmul kapja. Persze a gyatra minőségű fekete-fehér fotók nem teszik vonzóvá a kiadványt, szépen porosodott is azóta. Ma viszont beleolvastam, és Fazekas Imre tudományos igényessége és alapossága lenyűgözött. El is határoztam, hogy a gyatra fekete-fehér képek helyére az internetről letöltött színes képek beragsztásával egy jól használható kis kézikönyvet csinálok magamnak. Egyébként a kis apolló-lepke lefotózásával rögtön az egyik legritkább tolnai lepkét sikerült lencsevégre kapnom, amelynek a könyv megjelenéséig(1992) Szekszárd környéki előfordulása ismeretlen volt.