A Pörböly-Alsó-Címer-foki nyárfa régóta hiányzott már a gyűjteményemből. Arra gondoltam, hogy a hétvégére ígért nagy esők előtt pótlom ezt a kis hiányosságot. Műholdfelvételen a közelben egy másik nagy fa is mutatkozott, gondoltam ezt is becserkészem. Hajnalban keltem, az idő még biztató volt. Mire Pörbölyre értem, beborult. Utam folytatásaként kerékpárra pattantam. Nem számoltam viszont azzal, hogy itt előző nap nagy eső lehetett, mert a töltésen haladó földút kissé sáros volt induláskor, kicsit beljebb haladva már nagyon sáros, és amikor már olyan messze voltam, hogy nem volt érdemes már visszafordulni, addigra reménytelenül sáros.
A műholdról kiszemelt fa nem volt jelentős. A listás nyár nehezen megközelíthető helyen volt. Derékig érő, teljesen vizes csalánoson, a bokáig vízzel telt Címer-fokon kellett átgázolni a fáig. Közben elkezdett cseperegni az eső, sötét felhők úszhattak az égen, a sűrű bokrok és lombok közt szinte éjszakai lett a sötétség. A nagy fát szinte csak az utolsó pillanatban vettem észre, majdnem nekigyalogoltam. Úgy állt ott a sűrű, nedves szürkeségeben, mint aki valami távoli világból csöppent ide. Teljesen masszív egyenes törzs nézett velem szembe, tekintetemet koronájára emelve hideg esőcseppek csaptak az arcomba. Hihetetlen magasságból nőnek ki az ágai, semmi nyoma rajta a fekete nyárfák kócosságának, méltósága szinte már a tölgyeket idézi. Szépen gyarapodhatott az elmúlt években. 2003-ban György még csak 685-nek mérte, én most 706-nak. Egészségesnek tűnik, még sokra viheti.
Társam a szenvedésben
Itt kellett átkelnem, a Címer-fok vízzel volt teli. valaki viszont eléggé el nem ítélhető módon egy autógumit dobott itt ki, ezt használtam az átkeléshez.
A nyárfa koronája
Masszív, egyenes törzs
A lábánál
