Plitvice árnyékában: Rastoke (Szünetelés az Adrián 4.)

A Slunjhoz (monarchiás nevén Szluin) tartozó Rastoke még mindig egy kicsit Plitvice árnyékában  él, de azért úgy tűnik, itt is dinamikusan fejlődik a turizmus, annak negatívumaival egyetemben.  

A Szt. János-hídtól délre még nyugodt a Slunjčica folyócska, ami igazi karsztfolyóként 33 km-es hosszából 20km-t a barlangokban fut végig. 

 Slunjčica folyócska Rastoke falunál 500m szélességében szétterül, mielőtt egy szurdokban az alatta 30m-rel alacsonyabban zubogó Korana folyóba ömlik. Számos ágra szakad sok szigetecskét létrehozva. Ezeken a szigetecskéken malomok tucatja áll vagy állt.

Mésztufa lépcsők garmadáját építve csorog a mélyebben fekvő szurdok felé. 

Összesen 23 vízesés van itt, de csak a négy legnagyobbnak van neve. 

Első utunk a Korana partján vezetett. A Korana folyó a légvonalban innen kb.25 km-re lévő Plitvicei-tavakból ered, aztán nagy kanyart befutva ér el idáig. Itt a szurdok környékén kicsit megvadul, pl. ilyen látványos sziklákat kerülget. 

A sziklára felmászva számos zubogóra látni. 

Aztán ismét lenyugodva folytatja útját, hogy az innen 50 km-re lévő Karlovacnál (Károlyváros) a Szlovénia felől érkező Kupa folyóval egyesülve a Szávába ömöljön.  

A szikláról rálátni Slunj temetőkápolnájára is. 

Aztán elindulunk a szurdok felé. 

A szurdok déli faláról 20-30m magasról bukik alá a Slunjčica egy-egy ága. 

A szurdok peremén régi malomépületek állnak. 

Jobb oldalt az első nevet kapott vízesés a Tündérhaj (Vilina kosa). 

Erről a magasabbról készült felvételen a Tündérhaj mellett Hrvojev vízesés is látható. 

A legnagyobb neve Zaj,  horvátul Buk. 

Hrvojev szemből.

A megvadult Korana.

Régi malomépület oldalai mentén is zubog a víz.

A legrégibb malmok a 17. századi eredetűek. Slunj mindig is nagy jelentőségű közlekedési csomópont volt, és a Korana és a Slunjčica felett már régóta hidak vezetnek át. A Szt. János -hidat ma már csak a turisták használják, az új vasbeton hídon halad át a közút Plitvice és a távoli Adria felé.

Ennek a vízesésnek a neve egyszerűen az Első (Prvi), ami arra utal, hogy a hídhoz ez van legközelebb.

A Malomsziget körül is számos kisebb vízesés.

Egy malom a sok közül.

Mésztufa lépcsők.

A Malomsziget végéről leereszkedhetünk a Korana sziklás partjára is.

Leereszkedtünk.

A szurdok meredek falában egy átjáróbarlang is nyílik. 

A barlangban.

Lassan alkonyodik a Korana felett.

Slunj mindig is stratégiai jelentőségű volt. Napóleon például egy nagy raktárat építtetett itt.

Slunj középkori várának romjai. A törökök többször ostromolták, de csak egy rövid időre tudták elfoglalni.

Slunj ma néhány ezres kisváros.

 

A Pag-szigeten (Szünetelés az Adrián 3.)

Egy napot a Pag-szigetre szántunk.

A szigetnek nevet adó város a magasból.

A rendkívül tagolt és kopár sziget déli csúcsán lévő erőd romjai. 

 

Pag város óratornya.

Az ún. Hercegi-palota a város főterén ma Csipke-múzeum. Bencés apácák honosították meg a csipkeverés hagyományát a szigeten.  Amikor mi az 1990-es években itt jártunk, fekete ruhás pagi asszonyok ültek a házak elött és verték a csipkét.

A Boldogságos Szűz Mária Mennybemenetele templom  a város főtemploma, ennek orgonakarzatát látjuk. 

A templom főoltára. 

Pag városa a magasból. Jobbra lenn a sóraktárak, majd a középkori eredetű szépívű híd. A város a 15. században költözött le a hegyről.        

A kopár sziget Metajna közelében. háttérben a Velebit hegység. 

Boldogságos Szűz Mária Mennybemenetele templom és a Szt. György-templom. 

Angyali üdvözlet  templom főhomlokzatán. 

A Metajna feletti hegyek. 

Metajna környékén a hegyek  annyira kopárak, hogy ebből látnivalót csináltak. 

Itt alakították ki az "Élet a Marson" túraútvonalat.

Több változata van, mi egy rövid szakaszt tettünk meg a képen látható Ručica-öbölből indulva. 

A végcél a 1,5 km-re lévő Beritnica-öböl volt. 

Ilyenkor ősszel források fakadnak a marsi tájban is.

Beritnica kétségtelenül az egyik legszebb tengeröböl amit valaha láttam. 

Sziklák a tengerben.

A tenger nem volt nagyon hideg, de egy hidegbetörés utáni kellemetlen szél fújt. Elkellett a kabát is. Volt, akit ez annyira nem zavart. 

Tipikus. 

Van egy rész, ami csak via ferrata stílusban járható végig, de mi odáig nem jutottunk el. 

Így sem könnyű terep helyenként. 

Marsi táj. 

Szemben a Pag városa feletti Ledernik hegye. Itt sem dús a növényzet. 

Zöldes sziklák. 

Tipikus, szinte már karsztos formák.

Ember a Marson

A "marsi sziklák" Pag kikötőjéből.

Felkerestük a híres luni olajfaligeteket is, ami a Pag-sziget északi nyúlványán fekszik.

Ez Horvátország legnagyobb és legöregebbnek tartott olajfás kertje. Mintegy négyszáz hektáron (négy Margitszigetnyi területen) fekszik és mintegy nyolcvanezer fából áll.

Mi a legöregebbnek vélt magterületet jártuk be.

Ezt a fát az ismertető tábla másfél  évezredesnek mondja. Kétségtelenül szép példány.

 A  kép jobb szélén egy rovarcsapda lóg a fáról.

A falu egy dombtetőn fekszik, innen a tenger légvonalban 400-500m-re van, eddig nyúlik le az olajfás. 

Kormorán.

Az írott források  a 17. század óta szólnak erről a ligetről.

Ezt a fát kétezer évesnek mondják.

A liget közepén egy nagy természetes ciszterna. Régen innen nyerték a falu vizét is. 

Ma számos béka él benne.

Tipikus.

A kerítések úgy alakultak ki, hogy a köveket ilyen kupacokba rakták, hogy tudjon több fű sarjadni,  amin a birkák legelhetnek. 

Számos fa betűjellel van ellátva.

Feltűnt, hogy nagyon sok fáról nem szüretelik a termést, annak java a fán rohad, vagy a földre potyog. Az olajfák termésének kártevője egy légy, amitől a bogyó kukacos és roppant keserű lesz. Mi egy-két fán maradt bogyót megkóstoltunk, mind kukacos volt.

Pag-sziget nagy része kopár, mi mégis kilométereken át autóztunk a képen látható nádból álló rengeteg mellett. Az olajfákon kívül kevés más faj él a ligetben,  egy-két füge van mutatóban, a ciszterna körül akad még egy-két más.

Egy tuskón világító tölcsérgomba terem.