Mostanában mifelénk

Augusztusi képek a környékről. Egy keselyűsi tölgy körül nem a párán, hanem a poron szóródik a fény. 

Dombságunkban. Hőség, tikkasztó aszály. Csak késő délután megyünk ki az erdőbe alkony felé. Rémisztő, szinte halott csönd. 

Szarvasbogár az út porában. 

Erdei roncs.

Valamiféle kilátás az Almási-völgyre. 

Gyurgyalagok az erdők és szőlők peremén. 

Mostanában ők a legaktívabbak.

Újabb állat az út porában. A Goole Lens aucklandi barlangi szöcskének határozta meg, ami döntő bizonyíték arra, hogy még fejlődnie kell a programnak. 

Roncsok 2. 

A Borkút mélyén még lehet a sarat nyalogatni. Szomjas őzek, dámok ugrálnak szerteszét a jöttünkre.  

Alkonyi fények.

Magyar színjátszólepke. Igazi nagyágyú. Natura 2000-es faj, a Vörös Könyvben és a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer programjában szereplő faj.

Ezt már a Dunánál fényképezem, nem dombsági faj.

Szinte csak itt, a Duna árterében látok gombákat. 

Vajon mit szívogat? 

Megcsobbanok. 

Felröppen. 

Többen vannak. 

Kinézek Bogyiszlóra is. Tavaly majdnem kiszáradt itt a holtág.

Az idei magasabb Duna és a júniusi hosszabb idejű árhullám jót tett neki. Persze lehet, hogy a holtág közepi nádasok már megmaradnak hosszútávon. Tavaly a "fertőben" viszont gémek sokasága volt most nincs semmi.

Ez már Keselyűs. Messze elhúz egy rétisas. Nagy nagyítással fényképezem. 

A Holt-Sión.

Réti füzény. 

Béka. Nem élvezheti a csaknem mindent elborító moszatpáfrány jelenlétét. 

Konszolidálódott a szúnyoghelyzet. Csak napnyugta környékén lett sok belőlük, ezt a hőséget ők sem bírják. 

A sárosi torony. A Gemenc Zrt. honlapja ennyit ír róla: "A szükségessé vált javítási és karbantartási munkák befejezéséig a torony látogatása veszélyes, ezért TILOS!" Február óta zárva, lépcsője lebontva. A sokszor vízben állt alsó gerendái rohadnak. 

Hangulatosnak szánt képek jönnek a spenótfőzelékes holtágról. 

Szép nagyok már a kicsik hattyúéknál. Van szaporulat. 

A moszatpáfrány szép lassan terjed a Sáros felé is.

Bakcsó. 

A bakcsók nem az akrobatikus ügyességű repülésükről híresültek el. 

Olyan kecsesek nem tudnak lenni mint a szürkegém. 

A holtág  alsó vége meglepő módon mentes a moszatpáfránytól. Ide gyülekeznek a pecások.

A szitakötők meghatározása az egyik legnehezebb műfaj. A Google Lens erre a képre 7 fajt sorol fel lehetségesnek, de egyik sem meggyőző. Úgyhogy addig nem is tippelgetek, várok Horváth Balázsra.
Frissítés: Várakozásom nem volt hiábavaló. A képen  alföldi szitakötő, újabb nevén vörös katona-szitakötő nősténye.

Napnyugta felé megélénkül a rovarrajzás (sajnos a szúnyogokat is beleértve.) Ez csalogathatja ide dombságunkból a gyurgyalagokat, akik nagyobb csapatokba verődve a vonuláshoz készülődnek. Nyilván nem a fák közt cikáznak, hanem a fecskékkel együtt a tarvágások felett kavarognak. 

Bevetés. 

Az Ásás-Dunában már nincs víz. 

De dagonyának még megteszi. 

Sok gém napközben kijár a környező halastavakra, pockos mezőkre, estefelé meg behúznak az itteni fészkeikre. 

Nagy kócsagok. 

A vadkacsák is elhúznak valamerre. 

Az alkony percei a holtágon. 

A szúnyogcsapkodás közt szakítsunk pillanatokat a romantikázásra! 

 

Tiszadob

 

Rövid bükki nyaralásunk záróakkordjaként némi kerülővel tértünk haza, hogy  megnézzük ezt a szép kastélyt és parkját. Az út nem volt mentes a csalódástól, de haladjunk szép sorjában.  

Romantikus kastély akad még bőven Európában, de közforgalomban rendszeresített pontonhíd állítólag csak nálunk van még használatban, mindkettő a Tiszán, ez egyik itt Tiszadobnál. 

A kastély 2009-2015 közt újult meg  1,7 milliárdnyi EU-s pénzből. Tavaly egy rövid időre ismét bezárt, de most már jóideje ismét fogadja a látogatókat. 

Id. Andrássy Gyula  építette 1880-85 közt az akkoriban az arisztokrácia által  kedveltnek számító, de mára kissé elfeledett Arthur Meinig drezdai építésszel, aki nem sokkal a kastély tervezése előtt telepedett le Magyarországon. 

A kastélybelsőkből igyekeztek mindent kihozni két háborús kifosztás és 50 év gyeremekvárosi lét után.  

A lovagterem. 

Rippl-Rónai egy szép üvegablakot is tervezett a konyha bővítésének idején.  Ezt is szépen rekonstruálták. 

Térjünk rá a parkra. A kastély északi oldalán franciás bukszuslabirintus. 

Ezt is 2014-ben rekonstruálták az eredeti tervek szerint.

20-30 éves képeken a kastély előtt még hatalmas tiszafák álltak. Ezeket drasztikusan visszavágták. 

Szilek. Még kell nőniük. 

 A parkban Fadrusz "A szabin nők elrablása" c.  szobra áll, aminek címe az  internetes ismertetőkben általában "Leányszöktetéssé" silányul.  Mögöttük két hatalmas tölgy, a bal oldali bőven hatszázas, listás. Elég rossz bőrben van, fele már kiszáradt. 

Ezen a képen jól látszik, hogy éles a "civilizált",  mintegy 3 hektáros terület és az "ősvadon" határa. Az "ősvadon" mai fejlemény, hiszen a park, ami fokozatosan vadasparkba ment át, 150 hektáros volt. Az 1880-as térkép Tölgyesként említi a Tisza és a Holt-Tisza közti részt, ahol ez a 150 hektáros park elterül. Több forrás is szól arról, hogy ezt a "Tölgyesnek" nevezett ártéri erdőt szelídítették  parkká.  Egy nagy nyiladékkal (amit a kertépítészetben vue-nak neveznek) a Tokaji-hegy felé nyíló látványt is megnyitották. Ma már ennek sincs  nyoma. 

A park a holtágig nyúlik le. 

A holtág átellenes parkja igazi tiszai "ősvadon"

Stég. Annak idején csónakház is volt itt, 

Sulyommező.

A látogatás előtti napon letöltöttem mobilra a listás fák térképét. Örömmel nyugtáztam, hogy 7 listás tölgy is fog itt fogadni. Úgy képzeltem el, hogy ezek ma is a kastélypark fő látnivalói közé tartoznak, és kellemes sétával megtekinthetem ezeket. Ennek megfelelő volt  öltözékem is. Itt szembesültem azzal, hogy a már bemutatott, félig kiszáradt tölgyön kívüli másik hat az "ősvadoni" részre esik. Ráadásul a játszótér mögötti legnagyobbak kerítéssel is el vannak zárva. Azért a holtág felöli részen, egy erdei úton betértünk a sűrűbe. Itt valóban láttunk egy hatalmas tölgyet, amit teljesen befutott a borostyán, és "ünnepi ruhában" megközelíthetetlenné tett a dzsuva. 

Nem messze tőle egy kidőlt hatalmas társa. Ennyi idő után azonban két dendromán csapás (csípős rovar, dzsuva ) meghátrálásra késztetett.

Egy harmadik dendromán csapás, a hőség közepette szemléltük már meg az épület előtti részt, ebben talán még ez a kőris érdemli meg  megörökítést. 

A szomszéd falu Tiszadada. Ide a jóhírű csárda miatt érkeztünk, ahol zárult rövid bükki nyaralásunk.