A Sáros nem Balaton, de még a Szálkai-tározó sem az

Ez a rendkívül banális állítás némi magyarázatra szorul. A két tó kapcsolatát csak abból a rendkívül leszűkített szempontból nézem, hogy produkál-e a Sáros is ahhoz hasonló látványos jegesedéseket, amiket az elmúlt napokban a Balaton . 

 

A két tó méretbeli különbségét ismerve nem voltak illúzióim. 

Azért a Sáros is tudott valamit nyújtani. 

Csak keresni kellett.

Következzen akkor néhány kép szöveg nélkül.

Azért a balatoni albumokban kevés a madár, míg a Sároson mindig akad valami. 

A Szálkai-tározó azért már több szempontból összemérhető a Balatonnal. Például fürdési élmény, büfé árak stb. 

Blogomban soha nem törekedtem a természet túlidealizált ábrázolására.  Így a jégbe fagyott patkány megörökítése is helyet követelt magának a "Hattyúk az alkonyi fényben" sorozat mellé. (Lásd később.) 

A tározó partján meglepő módon nem voltak ágakon, nádszálon csüngő jégcsapok. A jég felszíne viszont tele volt kisebb nagyobb jégtábla darabokkal. 

Tipikus

Torlódó jég. 

A nagyobb tározó jelentős része nem fagyott be. 

Tpikus.

A parton rendkívül érdekes lett az árnyékom. Nem a testem lett lyukas, hanem a jégfelületről visszaverődő napfény világította be árnyékom egy jelentős részét. 

Következzék akkor a "Hattyúk az alkonyi fényben." 

Hattyúk az alkonyi fényben 2. 

Alkonyi fények hattyúk nélkül. 

A nap vége.

Az Éles-háton

Listás galagonya ellenfényben.

Vadászok játszótere, turisták útvonala.

Ez maga az Éles-hát. Ritkán szoktuk érinteni, mert semmi érdekes nincs benne. A Szarvas-szurdik felől itt megy át a kéktúra az Óriás-hegy felé.

Az Éles-hát szurdika.

Távoli dombok. 

A Bati-hegy kettős kúpja is gyakori fénykép témám. 

Rét az Éles-háton. 

Az Óriás-hegy rétje...

...és annak részlete. 

Visszaérkezés Gurovicára. 

 

Bejárt utunk. Vasárnap is összejött az eü. 7,5 km. 

Panorámaút Mecseknádasd felett

Ma Mecseknádasdon a Pusztában jártam. Tegnap a Bátaapáti és Mórágy közti panorámautat dicsértem.  A Nádasd feletti út ennél kategóriákkal grandiózusabb és szebb. 

 

Mecseknádasd legnagyobb pincesora  a Trieb, amit újabban Tríbnek is írnak már. A sok új és átépített pince miatt nincs már igazán egységes arculata ennek sem. Nem egy Hajós vagy egy Györköny vagy Villánykövesd. 

De azért elég sok érdekes eleme van még.

Majd egyszer talán a másik blogomban lesz róla egy képsorozat. 

2003-ban, első kis digitális gépemmel egy csomó öreg öreg pincét megörökítettem még. Ilyeneket, mint ez. 

A Trieb pincesora után az ember beér a Pusztába. A Puszta itteni sváb neve Poßte.  Régen itt voltak a nádasdiak kertjei, szőlősei, földjei. 

Egy régi gesztenyés maradványa. 

A gesztenyék itt is betegek. Alattuk sok termés hever még, de mindegyik szúrós burkában csak lapos torzó van igazi gesztenye helyett. 

Voltak itt igaz matuzsálemek is. 

Nem volt nálam fényképező, csak egy egyszerű kis mobil. Ennek nagylátószögű lencséje van, ahogy az a kommersz kisgépeknél szokás. Így minden hegy, domb laposabb. 

Ma főként  erdőtelepítésekkel hasznosítják a területet egy részét, illetve vadászok "játszótere." 

Vagy egyszerűen csak sorsára hagyják. 

A Templom-hegy.

Ma a térképek Schraub-keresztnek írják ezt a talapzaton lévő adományozó neve alapján,  de az igazi neve  Pauschehannes-kereszt. 

A domb gerincének neve Posteheh. (Puszatető)

A Puszta mögötti rész neve Sárkányjárás. Ez már Váraljához tartozik. 

Visszafelé haladva feltűnik a távolban Hidas és a bonyhádi Óhegy is. 

A Ratzekippl (Ráchegy). Jó kimagaslik a dombtetőn a nemrégiben általam is felkeresett Videcz-fa. 

Természetesen GPS sem volt nálam, így itthon a műholdkép alapján rekonstruáltam útvonalam. Kb. 4,5 km mehettem.