Alföldi pillanatok

Rövid, családi jellegű látogatásról hazafelé tartva néhány perces megálló a Mórahalom melletti Nagyszéksós-tó partján. A délutáni, szinte tömeges  látogatóhad ellenére a tavon élénk madárélet. Csodálkoztam is, ha én feltűnök a Sáros partján, akkor minden madár már 700 m-ről elrepül a fenébe, itt meg csomó ordibáló-rohangáló kisgyerek ellenére a stég végénél röpködnek a madarak. Ez például fattyúszerkő, és azt hiszem, most láttam életemben először ilyent. 

Gólyatöcs.

Szárcsák nagy csapata bibicekkel

Búbos vöcsök

Nagy kócsag szárcsákkal

A Tompa határában álló egykori Redl-birtokközpont az  ámulatra méltó Szt. Anna templommal. Jellemző, hogy miként akadtam rá erre a templomra: Nézegetem a Kalocsai  Érseki Kincstárat bemutató anyagokat, itt látom, hogy a gyűjtemény csúcsának számító Dél-Német késő gótikus  faszobrok (és még sok-sok minden) innen kerültek nemrégiben a kincstár tulajdonába.

A templom mögött feketefenyők, egyikük tekintélyes méretű.

A kastély ma pszichiátriai intézet. Egyik lakójának, némi kis "kávépénzt" remélő, bőbeszédű, de nem túl szakavatott kalauzolását élvezzük/szenvedjük. Ezt a fát száz éves tölgyként kommentálja, de valójában ez egy - minden bizonnyal listás méretű- ostorfa.  A kastély parkjába nem jutunk be, annak megtekintésére az igazgatónő adhat engedélyt, aki nyilván pünkösd délután nem tartózkodik itt. A kastélyparkot 50 ha-os arborétumként  emlegetik, ahol pávák sétálnak. Néhány képet átnézve róla a neten, listás fára nem akadtam, de ki tudja mi lehet még itt? A parkot az 1860-as évektől kezdődően alakították ki.

Igényes részletek. A templom 1904-re lett kész. Tompa város ismertetője szerint Wágner Károly tervezte, de ilyen  nevű építész valószínűleg nem létezett.  A Wágner-család sok-sok építész tagja közül Ferenc foglalkozott historizáló jellegű templomok tervezésével, valószínűleg ő tervezhette ezt is.

Állítólag olasz szobrászok dolgoztak itt.

Impozáns és szép

Nemrég felújították. 

Bonyhád környéki tavaknál

Bonyhád felé autózva először a paradicsompusztai tőzegtavaknál álltam meg.

Itt mindig rengeteg szitakötőt látni. Ez széleslábú szitakötő. (köszönöm Farkas Sándor segítségét)

A védett mocsári szitakötőből tucatnyi rajzott mindenfelé

Közelről

Vízityúk a bokrok alján

Bakcsó a levegőben

Réti kakukkfű  

Tipikus

Hazafelé már szinte sötétben a széptölgyesi tavaknál élénk madárélet fogad

Újdonság számomra egy kanalasgém errefelé

Kakasd felett

A hét elején, még ragyogó napfényes időben tettem egy kb. 10 km-es utat Kakasd környékén. Ez a kis, szinte jelentéktelen Szekszárdi-dombság, a maga mindössze 150 km2-es területével,  több mint kétszáz, itteni  séta és túra után még mindig tud meglepően új élményeket nyújtani. Ezek vártak engem a Belaci-völgyben

Még nem is a túrához kapcsolódóan, jöjjön  egy-két kép a Sötét-völgy bejárata közeli vizenyős rétekről. Megritkultak a fehér gólyák, mindig öröm eggyel találkozni.

Közönséges tűzlepke

Kis tűzlepke

A május virágos rétek szépségével nehéz vetélkedni.

Közönséges tarkalepke

Ugyanebből több.

A Sötét-völgyből indítottam túrámat, de már az elején elhatároztam, hogy a rendelkezésemre álló kb. két órában pillanatnyi benyomásaimnak engedve fogok csapongani. Első utam a Kakasd feletti- sokszor felkeresett - kilátópontra vezetett, ahonnan a Mecsek felé tárul fel a táj. A képen a Belaci-völgy elejét látjuk, legelésző marhákkal

A Belaci-völgy, háttérben a Mecsek. A völgy elején itt régen szőlők, gyümölcsösök voltak. Ennek nyomai még ma is látszanak a tájban. A felső vége azonban legelő volt régóta. Itt kaptam ihletett, hogy az erdőn keresztül el kéne mennem a völgy felső végéhez.

Aztán 3-4 km-t gyalogoltam az akácosban. Ezt végigszenvedve a völgy felső végénél megkezdetem a leereszkedést. Ennek a völgynek a nevét az Első Katonai Felmérés így említi:  "Belatzer grund" .Én is Belaci-völgynek fogom nevezni,mert ez sokkal kifejezőbb, mint a Telekhegyi-dűlő, ahogy néhány térkép említi. 

A völgy közepén egy fasor húzódik egy ideiglenes vízfolyás mentén. Mindenféle fák vannak itt, amihez a legelésző állatok gyakran dörgölőznek. Ez éppen egy fűz.

A sorban a legmarkánsabb fák  az eperfák.

Ez az eperfa is listás is lehetne, de olyan öreg és korhadt már, hogy a törzse kettényílt.

A völgy felső végén a tehénlepények szolgáltak annak bizonyítékául, hogy erre is eljár nagy ritkán a gulya, de ez  a rész azért inkább már a vadászok birodalma.

A völgy után irány az erdő. Ez a nap sem telik el kosborok nélkül, de csak egy madárfészek kosbor kerül elém. De ez legalább fajának szép példánya. 

Aztán a Fekete-kút völgyén ereszkedem tovább, nagy sárban és elvirágzott medvehagymák még mindig erős illatától kísérve.

 A Fekete-kút környékén visszatérek a már sokszor járt szakaszaimhoz. 

Paks: Ürgemező

Tulajdonképpen már régóta készültem ide, mert ez egy híres hely. A nemzeti park egyik tanösvénye is itt vezet, ami nem fukarkodik a látnivalók beígérésévél. Abban biztos voltam, hogy ürgét nem fogok látni. De titkon bíztam benne, hogy még lesz nőszirom és talán már valami kosbor is. A még -már pár helyett a se-se jött be. Az agárkosborokban meg egészen biztos voltam. Első ránézésre olyan volt, mint a nagydorogi Szenes-legelő.

Fürtős pacsirtafű az volt

Meg rengeteg báránypirosító...

...és árvalányhaj

A legmagasabb homokbuckáról ilyen a mező. Abban azért markánsan különbözik a Szenes-legelőtől, hogy sokkal buckásabb itt a terep.

Ebnyelvfű

Fára nem nagyon számította, de egy tisztes eper azért az utamba akadt.

Agárkosborból ennyi, egy koszlott, lenyílt példány.

Megjöttek viszont a gyurgyalagok és itt laknak is.

A legnagyobb fogás, farkasalma lepke

Megint árvalányhaj

Ez a lepke komoly fejtörést okozott

Aztán rájöttem, hogy mind két fecskefarka csonka, és a jellegzetes piros folt is megvan, csak kicsit összezárja szárnyait.

A terület északi része átmegy szánalmas akácosba, fenyvesbe. Az itten legszürreálisabb látnivaló egy gondozott Krisztus-szobor a semmi közepén.

Az Ürgemező északi részén a Cseresnyési-láprétek vannak. Ez se nyűgözött le.

Aztán többé-kevésbé pusztuló fekete fenyvesek. Összességében az Ürgemező csalódás volt nekem. Nem mondom, ha paksi lennék, lehet hogy kétnaponta kijárnék ide. De mivel Paks eleve az "akciórádiuszom" szélén fekszik, könnyen elképzelhető, hogy utoljára voltam itt, mert ha homokpusztára vágyom -ami azért ritka dolog-, akkor inkább a Szenes-legelő lenne az.