 |
| A sors Rácalmásra vetett. Ha már itt jártam, kiugrottam a városka mellletti szigetre. A szigetről minden lényeges információt megtalálhatunk Szávoszt-Vass Dániel nagyszerű blogjában. A képen a szigetet a parttól elválasztó Duna-ág. Közepes víznél is markáns a sziget jellege, és mint ilyen ritkaság. |
 |
| Itt mindjárt egy nagy bukó párt láttam búvárkodni. |
 |
| A nőstény. |
 |
| A hím. |
 |
| A sziget tele csillagvirágokkal. |
 |
| A sziget természetvédelmi terület, de ettől még intenzív erdészeti kezelés alatt áll. |
 |
| Egy kisebb beltó, lefűződött öböl. |
 |
| A másik oldalról. |
 |
| A szigeten egy tanösvény vezet körbe, de ez nem érinti a Duna partját. Úgyhogy többször átvágtam a dzsuváson, hogy megnézhessem a nagy Dunát is. |
 |
| Egy kőszórás által megakasztott uszadékok. |
 |
| A Duna. |
 |
| Helyenként van még valami őserdő jellege a szigetnek. |
 |
| A szigetet Baranyai Laci már értéklete- negatívan- dendrológiai szempotból. Ennek ellenére az északi vég felé nagy fákra akadtam, de ezek a fekete nyarak nem biztos, hogy listásak. |
 |
| Mindenesetre impozáns megjelenésűek. |
 |
| A tanösvény mentén két helyen is a madármegfigyelő torony és az esőház nászából született kis építmény áll. Mint látható, túl vannak már a fénykoron. |
 |
| Ismét a parton. |
 |
| Kőszorásos sarkantyú. |
 |
| Megint egy kis őserdős jellegű rész. |
 |
| Nagy nyárfa egy kobolya partján. |
 |
| A kobolya. Persze nem tudom, hogy ezt a sárközi kifejezést itt is használják-e? |
 |
| Hóvirágok tengere. |
 |
| Az Almási- sziget, mint neve is mutatja, régen gyümölcsöseiről volt híres. A régi ártéri haszonélveztetek közül az egyik legjelentősebb a gyümücstermesztés volt. Ez a Sárközben is így volt, de itt már semmi nyoma nem maradt, nem úgy, mint a Rácalmási-szigeten. |
 |
| Rácalmás a löszös magasparton települt. A képen a Rác-templom, felette a számos kisnemesi kúriák sora. |
 |
| A Kis-Duna. A hídpillérek szinte raftingos hangulatot teremtenek a folyóban. |
 |
| A hullámok megtörése sejteti, hogy zátonyok sora van itt a vízben. |
 |
| A kisváros számos kúriája közül a Jankovich-kúria rendezvényhelyszínként látogatható. |
 |
| Parkja jelentéktelen. Még ez japánakác érdemes egy fotóra. |
 |
| A kúria és mellképületei nem tesznek rám nagy hatást, viszont a család temetőben álló kápolnája már megállásra késztetett. |
 |
| Hazafelé a Duna másik oldalán indulok el. Apostagra ugrok be elsőként, ahol a rendszerváltás környékén felújítottak egy szép 19. századi zsinagógát. A zsinagóga melletti elhagyott ház, tele "helytörténeti kacatokkal." Ez volt a rabbi háza, korábban tájházként működött. |
 |
| A zsinagógát nemrégiben ismét szépen felújították. Bemenni persze nem lehet, pedig benntről lenne érdeles inkább. |
 |
| Következő megállóhelyem Harka. A Duna "alföldi kanyarjaként" hírdetik ezt a helyet. |
 |
| A terjedelmes nyaralónyed után jelentős ligeterdő következik. |
 |
| Itt is lemegyek a partra, szemerkélő esőben. |
 |
| Itt is csillagvirágok ezrei. |
 |
| Az itteni erdőket Szél Győző cserkészte be. Pósfai Györggyel kiegészülve emlékezetes fanézést csináltunk itt néhány éve. |
 |
| Egy harkai idegenforgalmi tábla juttatja eszembe, hogy a szomszédos Ordason is áll(t) egy Rákóczi-tölgy. Gondoltam kiugrom megnézni, mi lett a nagy tölgyből. Hát ez. És nem is volt olyan nagy ez a tölgy. |
 |
| Hazafelé még egy szippantásra vágyom Kalocsa nagyszerű barokk levegőjéből. 2018-ban voltam itt, akkor a téren már sok minden kész volt, de a székesegyház alatt megtalált középkori alapfalak még nem voltak konzerválva, és ronda kátránypapír tetők fedték ezeket. A kalocsaiak már akkor is panaszkodtak arra, hogy milyen lassan zajlanak itt az építkezések. Nagy ledöbbenésemre a főtér még mindig nincs kész, még mindig dolgoznak rajta, és a kátránypapír tetős részek is meg vannak még. Ahol már nincs kátránypapír, ott konzerválatlan romok vannak. |
 |
| Ami kész van, az tényleg szép. |
 |
| Hazánk egyik legszebb barokk terére tehát még egy kicsit várni kell. |
