Ebben lesz a Monte Rosa. (Idegen tollak 2.)

Kisebb lányom Milanóban tanul. Gépe éppen ereszkedik lefelé a Garda-tó felett. 

A neves Bocconi egyetem  fogadta be, és tanulmányai mellett főként a környék kulturális látniavalóit (és ételeit)  falja -mint itt éppen Como városát-, de azért természeti látnivalókat is érint. 

Például fürdőzik szeptember végén  a Comoi-tóban. 

A milánóiak házi tava ez.

Ez egy strand. 

Ez meg a tó egy hajóról.

Parkok, villák, elegáns vidék lehet. 

Látványos kis utcák végében nagy hegyek. 

Az egyetesmisták ülnek a tóparton. 

Némileg megfertőződött lányom a dendromániával is. 

Elugrott a híres Cinque Terre-be is. 

Öt tengerparti falut foglaltak itt Itália legkisebb nemzeti parkjába Genova és Pisa közt félúton. 

Így nagyjából sikerült itt megőrizni az egy évszázaddal előtti látványt. 

Festői falvak, hegyek...

...és  tenger. 

És akkor elérkeztünk a Monte Rosahoz, Európa második legmagasabb hegyhez, ami uralja a látványt a Lago Maggiore felett. Nyilván ha nem egy kis mobil van nála, hanem valami normális kamera, még jobb képek készülhettek volna. 

A Campo dei Fiori hegyre tettek kirándulást lányomék, ami egy természetvédelem alatt álló, kb. 1200 magas hegy, ahonnét szép kilátás van a tóvidékre...

... meg a környék városaira. 

Túraútvonal. 

Kilátás a Lago Maggiorera és a környék kisebb tavaira...

... és hegyeire. 

 

Ez már majdnem a Monte Rosa: A Liptói-havasok. (Idegen tollak 1.)

Nagyobbik lányom képei következnek a Liptói-havasokból, szeptember végéről. A képek mobillal készültek, ráadásul Messengeren lettek megosztva, így nagyfokú tömörítésen is átestek, emiatt nagyban nem fognak már túl jól mutatni, de talán így is visszaadnak valamit a terület szépségéből.  

Lányomék első útja a Rohács-völgybe vezetett. A völgy elején autók elől lezárt úton kell haladni egy 1063 m magasan lévő parkolóból indulva.  A képek egy szeptember végi hidegbetörés utáni kitisztúlt időben készültek. A 2000m körüli csúcsokon megmaradt a hó. 

 

Az aszfaltos utat elhegyva jól kitaposott hegyi ösvényen fenyők közt vezet az út. 

Első látványos elem a Rohács-vízesés. 

Jól kiépített turistautakon vagy 700m szitkülönbséget kell leküzdeni. 

A magasság növekedésével egyre szebb a látvány.

Légyőlő galóca. 

Négy nagyobbacska tó a Rohács-völgy legszebb látnivalója.

Elég fantáziátlanul egyszerű sorszámokkal képezték nevüket. 

Nem valószínű, hogy helyes sorrendben raktam ki ezeket. 

A völgyet 2000-es csúcsok határolják. 

Az utolsó eljegesedés idején egy 9 km hosszú jégár töltötte ki a völgyet, amely a leghosszabbak egyike volt a Tátrában.

Az egész út kb. 14 km. 

Ez az utolsó tavas kép. 

Másnp lányomék a sípálya mentén indultak el fel a havasokra.

900m-es szintemelkedés után a Brestová 1934m-es csúcsa volt a cél. 

Fenn a csúcson.

Hosszú ereszkedés a völgy felé.

Szép időnek tűnik, de állítólag viharos  hideg szél fújt.

Pazar kilátás a Nyugati-Tátrának is nevezett Liptói-havasok csúcsára. 

Hosszú gerinctúrával ereszkedtek vissza lányomék a völgybe. 

Majd lesz a Monte Rosa is, de most egyelőre csak Keselyűs

Keselyűsben a Holt-Siót erősen visszaduzzasztották. Ezt tavaly is tapsztaltam, de akkor decemberben. Örvendetes viszont, hogy a moszatpáfrány visszahúzódott. 

A nagy tölgy őszi koronája. 

Sokszor leírtam, hogy a gombákat nem ismerem, de újabban tanulom őket. Szerintem ez ragadós bocskorgomba. Nem mérgez, de élvezeti értéke nulla. 

A Sároson semmi érdekes. 

Egy messzi szegletben szürke gém és néhány kárókatona. 

A torony is vízben áll, úgyhogy csak innént vethetek pillantást a Sárosra. Még a múlt héten ugrottam ki ide egy lyukasórámban. 

Szürke gém az ágak közt. 

Kárókatonák. 

Néhányat elbénázok, ez sem lett tökéletes. 

A nagy tölgy. 

A Holt-Sió. 

 

Még ez sem a Monte Rosa, hanem a Mecsek lankái. 

A mecseknádasdi schlossbergi kilátóból készült az előbbi felvétel, ez meg a templomrom. Előtérben méretes nemes cseresznye. Gyerekkoromban, - amikor itt még minden vad dzsumbuj volt, és a romokból is csak két csonk lógott ki, - rendszeresen megdézsmáltuk termését. Akkoriban még sokkal több cseresznyefa állt itt.