A Szenes-legelőn

Hazafelé utolsó megállóhelyem a Szenes-legelő. A  déli vég vizes foltjához megyek először. Szitakötőket találok itt. (46.660168, 18.655940) Ez egy védett faj, a pataki szitakötő nősténye. (köszönöm Farkas Sándor segítségét)

Meglepetésemre egy elvirágzott hússzínű ujjaskosborra is lelek még

Tipikus, tengődő akác és eper fák.

Főleg az árvalányhaj miatt jövök. Egy hete itt siklottunk el a busszal, akkor gyönyörű volt a rét. Most már sokkal kevesebb van.

Tipikus

A volt homokbánya falában számos gyurgyalagfészek. Röpködnek is a környéken a madarak, de most már nincs időm lesben állni és várni jöttüket.

Ismét Dégen

Ha már útba esett betértem ismét Dégre. Úgy képzeletem egy itteni árnyas padon fogyasztom majd el délutánba került ebédem. Így is lett.

Kicsit persze körbenéztem, közelebbről megnéztem ezt a nagy fekete fenyőt.

Ezt a listás tölgyet is kihagytam egy hete az osztályommal

A fű frissen nyírva, kellemes szénaillat

A kastély előtti nagy tölgy

Egy második világháborús német emlékmű. A helyszínen csak úgy rutinból, minden különösebb "elemzés" nélkül készítem a felvételt, bár a felirat valahogy "piszkál".  Itthon jövök már rá, honnan olyan ismerős: Ez a Waffen SS jelmondatának parafrázisa, fent az SS és a Hitlerjugend címere.  Némi kutakodás után kiderül , hogy a a környéken megsemmisített SS páncélos hadosztály áldozatainak a tömegsírja volt itt. Az exhumálás után,  1991-ben  készült el ez az emlékmű.  Érdekes, és talán nem véletlen egybeesés, hogy a dégi kastély utolsó tulajdonosa Festetics Sándor  volt, aki az ország ötödik leggazdagabb embereként a magyar nemzeti szocialista mozgalom megalapítója volt. A háború után börtönben volt, majd internálták. 1953-ban szabadult. 

Veszprém: Az Ördögrágta-szikla környéke

Hűsöl a nyáj. Az Ördögrágta-szikla környékét célpontként két okból választottam. Egyrészt közel van Veszprémhez, másrészt a turistatérkép itt 300 éves tölgyeket jelölt. Az már régi tapasztalat, hogy általában dendromán szempontból nem lehet megbízni a turistatérképekben. Most is bejött ez.

Jellegtelen erdők után egy sziklagyephez érkeztem, tele egy csomó olyan virággal, ami a környékükről teljesen ismeretlen.

Tipikus

Hatalmas fejű bókoló bogáncsok

Kellemes meglepetésre árvalányhajat is találok.

Tipikus

Ahol a térkép a 300 éves tölgyeket jelöli szép fás legelő van, de inkább csak juharokkal, de azok se nagyok. És persze egy női cipő maradványa.

Itt is fekete fenyőkkel telepítették be a sziklagyepeket

Kilátás az Ördögrágta-szikláról

AZ Ördögrágta-szikla a szemben lévő szikláról

A Csatár-hegy a veszprémiek szőlőhegye. Oldalában kis barokk kápolna.

Kisasszony szitakötő, hegyvidéki,védett faj

Enying

Enyingen gyakran áthalad az ember, ha autóval a Balaton vagy-  mint én a minap- Veszprém felé halad, de főként csak bosszankodik a reménytelenül lassú araszolgatás miatt. Pedig már régóta kinéztem magamnak itt két látnivalót. Az egyik a volt Batthyányi-kastély parkja. A kissé kopott, jelenleg rendelőintézetnek használt kastély parkjában hamar végett ér a képen látható gondozottság. 

A kerítésekkel felszabdalt és a múlt rendszerben raktárakkal, szabadtéri színpaddal, vízművel beépített parkban egy igen jelentős fára akadtam.  Japánakác

Centi híján a cipőfűzős módszerrel mértem kerületet. 520 cm-nek adódott. Ha nem is túl pontos ez a módszer, az biztos, hogy így is az első tízben van.

Mivel a hely a Mezőföldhöz tartozik, ezért semmi csodálni való nincs benne, hogy a park főként ostorfákkal van tele. Ez a legnagyobb, és biztos, hogy listás méretű.

Ha Enyingen valami igazán európai színvonalú épületet akar nézni az ember, akkor térjen be a Batthyányi Fülöp által építtetett klasszicista r.k. templom előcsarnokába, és vessen egy pillantást a templom belsejébe. Az osztrák másodvonal is tisztes színvonalú templomot épített a mezőföldi uradalmi központba.

A templomkert is gondozott.

Az enyingi lokálpatrióták dicséretére legyen mondva, hogy minden jeles emlékük mellé okos ismertető táblát tettek. Ilyent kapott az egykori uradalmi magtár megmaradt falcsonkja is.

Bati-kör

Tegnap bővítettük a "délutáni órácskás séta" repertoárunkat. A hagyományos Gombászösvény, Óriás-hegy,  Sárosi-torony, Bárányfok  keret most már kiegészülhet egy ötödikkel is, amit a továbbiakban csak Bati-körnek fogok nevezni. A kiinduló pontja a házunktól mintegy 7-8 perces autózással érhető el. Fő attrakciója természetesen a Bati-kereszti kilátó, ahonnét mindig szép a kilátás 

A Szekszárdi-dombság nem egy Mecsek, ahol az ember ritka, védett szépségek közt szaladgálhat. Itt be kell érni olyan attraktív gazokkal, mint pl. fürtös gyöngyike. 

Pihenő a Bati-keresztnél

A Szarvas-szurdikban 

Még tovább a szurdikban

Hegyi len 

Selymes zanót

Valami harangvilág-féle

Nagy bakszakáll 

Csavargások Pósfai Györggyel

A Kossuth Zsuzsanna Egészségügyi Szakközépiskola diákjaival a Turnackerschgrabe szikláinál. Ezen a túrán Gyuri mint a "tanárnő férje", én mint a ""tanárnő férjének barátja" vettem részt, aki ráadásul nagy sárba kalauzolta a fiatalokat.

A szurdok kis vízesése

A Gelsenkippl gesztenyésében Gyuri elegáns mozdulattal méri meg a környék legnagyobb fáját. 

A környék gesztenyéivel ellentétben ez egészen egészséges 

Ugrás Pécsre, ahol Gyurinak néhány új fát jelentettek. Ez egy belvárosi belső udvarban álló, egészen
impozáns bálványfa. Rögtön a szabatonpusztai mögé került az országos rangsorban.

Egy másik listás bálványfa az egykori várfalak tövében.

Az egykori aszfaltrést is szétfeszítette ez a minden bizonnyal erőteljesen növekvő fa. 

Tovább  Kozármislenybe. Sajátos fogadtatás közben 481 cm-nek mérjük ezt az ezüsthársat.

Kiskassán fejezzük be a fanézést. Hosszan gyalogolunk a szántóföldek közt ezért az eperfáért. Még néhány centi kell listához.

Innen nincs messze a Szársomlyó.