2010. április 7., szerda

A taplósi rét

A Taplósi-Holt-Duna régóta kedvelt úti célunk. A régi honlapomon már bemutattam a környékét. Autóval-kerékpárral fél óra alatt kiérhetünk a partjához. Egy kevésbé zsúfolt napon, mint pl. ma, munka után is érdemes ide kitekerni.A távolabbi végénél még nem jártam, gondoltam ezt a hiányt ma pótolhatom, és a még mai napig is legeltetett réten átvágva kimegyek az alsó végéhez. 
Egy három képből összeállított kép a Taplósi-Duna melletti rétről. 

A rét szélén, közel a töltéshez egy állandónak tekinthető kis tó található.

A rét közepén fekvő fűztetem

A Taplósi-Holt-Duna partján sok öreg fűz áll, de messze vannak a listás mérettől

A holtág alsó vége

Családon belül csak madaras tónak neveztük régebben a holtágat. Nekem úgy tűnik a két közeli autópálya (M6, M9) építésének hatására az állomány megcsappant. Most se sok madarat láttam.

Valami kis féreg mászik a salátaboglárka porzóin

A fűz is barkásodik már


2010. április 6., kedd

A Simon-Duna mentén

A gemenci Marica-fokon tett múltheti látogatásomból két tanulságot vontam le. 1. A fokok még szárazak, jól járhatók. 2. A fokok magas partjai hemzsegnek a méretes fűz és nyárfáktól. Ezen kettős hatására ötlöttem ki azt, hogy végiggyalogolok a Simon -Duna medrében egészen a torkolatig. A teljes út során tehát Baja-Dunafürdőtől Pörbölyig haladok. A Simon-Dunát már érintettem régebben, találtam is méretes nyárfákat a partján. Mórocz Attila természetvédelmi őr is jelezte számomra, hogy a Simon- és Móric-Duna torkolati környékén lehet talán nagy fákat találni. Mindezek hatására úgy gondoltam,  hogy ma nagyszerű fatalálataim lesznek,és fantasztikus napom lesz.
Rosszul gondoltam. Egyrészt végig esett az eső, pedig nem ezt ígérte a meteorológia.  Másrészt a Simon-Duna iszonyúan nehezen járható volt a mély talaj és fahordalékok miatt, nem is gyalogoltam benne hosszan. Helyette jobbára a vele párhuzamos turistautat használtam, sűrű kitérőkkel. Harmadrészt a Simon-Duna partja mentén nem akadtam nagy fára a már ismerteken kívül. Összességében 14 km-et gyalogoltam esőben sárban, emberrel egyáltalán, állattal is alig találkoztam, de gyönyörű helyeket is érintettem, szép utam volt.

A Simon-Duna medre itt még ideális gyalogterepnek tűnik

A januári utam során akadtam ezekre a nagy nyárakra

A Duna felé tartva már komoly víz volt a Simon-Dunában

A Simon -Duna torkolata felé haladva

A Móric-Duna itt találkozik a Hágli-Dunával, hogy aztán a nagy Dunába érjenek. Ez volt utam legszebb része.

Egy nem túl jól sikerült illesztésű hármas panorámakép a Simon- és Móric-Dunáról

A Duna partján egy halásztanyánál

A legkevésbé vonzó gemenci hangulat

A Címer-fokon felkerestem a tavaly novemberben kidőlt gemenci tölgy-király maradványait. Mint látható, a koronája majd egy kályhában fogja végezni.

Az egykor csak "kisebbiknek" nevezett 638 cm-es kerületével jelenleg a Gemenc legvaskosabb élő tölgye. Törzse mohás, belseje odvas, ki tudja meddig bírja még?
Mohaszőnyeges törzsén a repkény esőben is virít
A terület műholdképe

2010. április 4., vasárnap

Keselyüsi fűzfák

A keselyüsi út nyárfasoráról már többször szó volt. Györggyel két részletben itt összesen 10 listás nyárfát és egy füzet  találtunk, ami egyedülálló hazánkban. (Linkek a helyről: lista, első értesítés, közös mérés Györggyel, kiegészítés ) A terület nem védett. Nem része a Duna-Dráva Nemzeti Parknak, és -bár egy éve már kezdeményeztem a város jegyzőjénél-, helyi védettséget sem élvez. Szerencsére a nemzeti park munkatársai azért figyelnek a fasorra - mint  megtudtam Dombi Imre természetvédelmi őrtől-, és megakadályozták már annak vágását. Mert korábban felmerült már a gondolat, hogy a fasor úthoz közeli eperfáit, vagy száradó nyárfáit kivágják. Az kétségtelen, hogy 1879-ben, az út töltésének elkészültekor  nem számolhattak azzal, hogy itt többtonnás, utánfutós kamionok hordják majd a gemenci fákat, és még egy szembejövő busz is el kell, hogy férjen mellettük. Ez indokolja  az út menti eperfák visszavágását, amit a fák -természetükből adódóan- jól tolerálnak. A beljebb álló nyárfáknak azonban odvas, öreg voltuk nem lehet indok elpusztításukra, hiszen a révfalui nemrég talált rét mellett ez hazánk egy kiemelkedő jelentőségű nyárfás területe. Ápolni, gondozni, idegenforgalmilag bemutatni és büszkélkedni kéne vele, nem elpusztításán gondolkodni.
Az idén januárban a töltés árkának távolabbi oldalán, a nádas és bokros rész rejteke mögött néhány öreg fűzre lettem figyelmes. A tavaszi burjánzás beindulása előtt felkerestem és megmértem ezeket a roskatag öreg füzeket.
Ha elfogadjuk azt a logikus feltételezést, hogy ezeket a nyárfákkal együtt ültették, akkor megállapíthatjuk, hogy a füzek  még a nyárfáknál is rövidebb életűek, és csak kevés éri meg a 130 évet. Ezeknek a füzeknek  itt mindegyike odvas, romos megcsonkult torzó csak, amelyeknek szívós élni akarással még egy-egy sarja kizöldül. Azt is igazolni lehetett, hogy nem feltétlenül nő meg minden fűz 6m-esre, mert itt nem akadtam új listás fára.
Egy öreg matuzsálem

Egy másik az árok mélyén

Hatalmas odvak mindegyiken

Egykor bőven listás méretű lehetett ez a fűz, közepén azonban kirohadt, két részre vált. Rövid dilemmázás után  nem fogadtam el listásnak, amúgy sem sok élet van benne, bár kétségtelen, hogy a a két csonk sarjai az idén is ki fognak zöldülni. 

A terület egyetlen listás fűzfája még jól tartja magát.

Érdemes a területre vigyázni, mert történnek azért vágások

2010. április 1., csütörtök

Tavaszi zsongás Szekszárd körül

A szép idő a hét során kétszer is kicsalt  egy kis kutyasétáltatásra Szekszárd határába. Szerencsére hosszabbak már a nappalok,  munka után is ki lehet jutni a "természet lágy ölére" egy-egy kevésbé strapás napon.
Az alábbi képek a Sió-parton és a Szekszárdi-dombság  erdejének egy közel eső részén készültek.

A Fehér-víz nevezetű holtág egy megmaradt képviselője a Sárközben egykoron volt számos holtágnak, folyó oldalágnak.

A Fehér-víz partján


A Fehér-víz mellett egy gondozott kereszt áll a 20.sz. legelejéről.

A kereszt tövénél ibolyák nyílnak

  A Gurovica-hegy lábánál lévő Dr. Hollós László tanösvény a Szekszárd-dombság egyik legszebb része. Tömegesen tenyészik itt a szúrós csodabogyó.

 
 Még  rengeteg az illatos hunyor is

 
A  odvas keltikék színezik a zsenge füveket

 Bogláros szellőrózsa egy tölgy lábánál

Galambvirág

2010. március 27., szombat

A Marica-fok

A Marica-fok a Pörbölyi-erdőben, közel a Dunához található. A területre Mórocz Attila, természetvédelmi őr hívta fel a figyelmemet, mint nagy nyárfás helyre. Nem  kellett csalódnom.
Szombat kora reggel, szemerkélő esőben kerestem fel a vidéket. Három listás fát találtam a fok szerencsére még mindig száraz medre mentén. Egy hármas törzsű 704 cm-est, egy szép sudár egytörzsű 654 cm-est, és egy mindenképpen figyelemreméltó, kettős törzsű csaknem tízméterest. Ezt a meredek partoldalban álló fát először 1004 cm-esnek mértem. Ezzel az ország legnagyobb fái közé került volna, úgyhogy  még szigorúbban állapítom meg kerületét. Végül több méricskélés eredményeképpen a legkisebb értéknek 984 cm-et kaptam. Ezt fogadtam el végső értéknek. Ezzel is ott a helye a legnagyobb nyárfáink közt.
A Marica-fok medre

Időrendeben nézve az első találatom ez hármas 704cm-es nyárfa volt.
(46 11' 21"; 18 55'10")
Hatalmas csomoros törzs, nem láttam még hozzáfoghatót. A 984 cm-es, pár méterre az előzőtől.(46 11' 20"; 18 55'09 ")

Magasba törő, sudár termet. Sok száraz ág, jelentős odvasodás

Szinte eltörpülök a törzs mellett ezen az önkioldóval készült felvételen

A Marica-fok déli végén áll ez a szép egytörzsű nyár

A kerülete 654 cm. 46 11' 01"; 18 55'15"

2010. március 24., szerda

A gerjeni kastélypark

A paksi eredetű Mádi Kovács család feltehetően a 19.sz. század közepén  építette Gerjen határában, a Duna mellett a György-major nevezetű részen a kastélyát. A kastély ma19.század végi képet mutat, és "természetesen" romos és életveszélyes. A család leghíresebb tagja Mádi Kovács György táborszernagy, honvédkerületi parancsnok 1897-es nyugdíjazásakor is ebbe a családi kastélyba vonult vissza, feltehetően ő lett a kastély utolsó átalakítója. Itt is halt meg 1901-ben. Ma a kastélynak lehet valamiféle tulajdonosa, mivel a környéket sűrűn teleragasztották "Magánterület, belépni tilos!" táblákkal. A helyi gerjeni újság egy nem túl régi száma pedig arról tudósít, hogy miután  minden létező dolgot kiloptak a kastélyból, a szarufák lefűrészelése után a kastély életveszélyes állapotba került. A tilalmi táblákat tiszteletben tartva, de korántsem életem féltve, végül is az elkerített részbe nem léptem be. A kastélybelsőről így fényképem nincs. Kénytelen voltam beérni Molnár Zoltán szekszárdi fotóművész fotójával. Természetesen a park is teljesen gondozatlan és elvadult. 

A kastély

A kastélypark legméretesebb fája ez a vadgesztenye

A fa éppen odaérne a lista aljára, 422 cm kerületű.
Koordinátái: 46.46827,18.916700

Van itt minden, ami egy kastélyparkba kell, csak minden kissé elvadult

A park másik éke ez kb. 350-es császárfa

A park két  vérbükkel is rendelkezik, ez a szebbik

Nincsen kastélypark platán nélkül

A szomszédos Duna part is tartogat szép fákat, főként füzeket

2010. március 23., kedd

A Holt-Sárvíz partján

A tavaszias idő mostanában megengedi, hogy munka után "csak úgy" kiugorjon az ember városkájának határába "fázni". Világrengető nagy fákra persze nem kell számítani, de az ébredő természet talán szolgáltat egy-két szépséget, amit alkony felé is érdemes megörökíteni.Elsőként a Holt-Sárvíz partjára látogattam ki.  A területet már korábban bemutattam itt.

A Holt-Sárvíz Szekszárd határában

A legnagyobb fa egy fehér nyár volt, 570 cm-es kerülettel

Egy másik 550-es fehér nyár

Ilyen ez a vidék, a szántőföldek szűk területre szorították vissza a lápos részeket.

Néhány öreg fűz is akad errefelé

A Holt-Sárvíz egyes részein kifejezetten a kommunális szennyvíz bűzét éreztem. Ez nem zavarta a hattyúpárt, és a vadkacsák seregét.

Egy nyúlpár a földeken