2019. november 9., szombat

Újra a löszszurdik tanösvényen

A tegnapi gumicsizmás- dzsuvaharcos- ronggyá ázós túrám után ma városi "lakkcipős egészségügyi sétára" mentünk a szekszárdi szurdikokba, a kontrasztok világába. 

A nagyobbik szekszárdi löszszurdik tanösvényt jártuk végig, rég jártunk erre, de nem kell mindig messze menni egy kis látnivalóért. A szurdiktúra az egykori barlanglakásoknál indul.
Itt szembesültünk először azzal, hogy sajnos az elhagyott, ma már pincének sem használt barlanglakások szemétlerakó helyek lettek.
A Benedek- szurdik és a Szücsény-szurdik találkozása.


Indulás a Szücsény-szurdikon felfelé.

A Borzsák utcából szép kilátás van a Remete felé.

A Szücsény-szurdik meredek falai.

Kétségtelenül ez a szekszárdi szurdikok leglátványosabb szakasza.

Ma már nem mélyül tovább, lebetonozták.

A helyi idegenforgalmi vállalkozások is felfedezték a szurdikok világát. Land Roveres kirándulásokat hirdet több  turisztikával is foglalkozó borász. Mi is találkoztunk két ilyen Land Roverrel, amiből kiszálltak a "városi népek", kicsit körbenézni.

Az enyhén ködös időben nem volt szép kilátás a Cserhát-tetőről.

Egy Land Roverből talán nem annyira feltűnő, gyalogosan gyakran zavaró, hogy a szőlőhegyi "folklórnak" szinte része a szemét  erdő alján, szurdok mélyén történő elhelyezése.

A tehetősebb szekszárdi polgártársak a villaépítészet különböző fajtáival próbálkoznak.

Szerencsére vannak olyanok is, akik a régi házakban is látnak fantáziát.

És hát persze hol látensen, hol nyilvánvalóan, mindenhol ott a bor.