 |
| Végéhez közeledik a Gemencben a Forgó-tói-tanösvény kialakítása. A Gemenc Zrt. nagyszerű munkát végzett, és egy látványos tanösvényt hoztak létre. Ennek az a része látható a képen, ami a Forgó-tónál lévő madármegfigyelőhöz vezet. |
 |
| Csendes volt az utóbbi idők nagy esőitől hatalmasra hízott tó. |
 |
| Part menti füzes |
 |
| Nagytotál a tóról |
 |
| Nem kell gumicsizmában caplatni. |
 |
| A fákat ismertető táblácskák még egy-két versidézetet is kaptak, ami külön kedves szívemnek. A fűz versikéje Verlaine-től: A tó dereng , mint mély tükör, S mélybe reng vén fűzfa törzs. |
 |
| Rucaöröm is akad... |
 |
| ...és sulyom is |
 |
| Újabb kanyargós hidacska egy fok fölött. Még egy ismertető tábla felragasztása és a jelek felfestése van vissza. |
 |
| Még egy hosszabb híd vezet át egy vizenyős árkon. |
 |
| Nagy örömmel nyugtáztam, hogy itt megadják Pósfai György Dendromániájának a kellő tiszteletet |
 |
| A Duna part legnagyobb tölgye |
 |
| Jön a Duna. Reméljük, közelgő árhullám nem tesz majd kárt a létesítményekben. |
 |
| A legszebb listás tölgy. |
 | |
| A négy nagy tölgy.(Na jó, csak három látszik.) A tanösvény innen, a kisvasút Duna parti megállójától indul. Jó lenne, ha a tanösvény nemcsak innen, hanem a Vonal-úton is megközelíthető lenne, gyalogosan. A tölgyek is kaptak egy ismertető táblát. Erről nem csak azt tudjuk meg, hogy korábban itt fás legelő volt, és hogy kettő fa is rajta van a Pósfai-féle listán, hanem a tábla emléket állít Hódi István erdész tettének is, aki 1960-as években azt az utasítást kapta, hogy a rakodó bővítése miatt a fákat vágassa ki. Ő ezt megtagadta, a bővítésből amúgy meg nem lett semmi, a fák pedig megmaradtak. A tölgyek egy Tóth Árpád versikét kaptak: Minden vén tölgy egy víg, élő titán: Emeli barna karját Frissen az áldott égbe, A szent, illatos, teli kékbe, S rengeti fürtjei zöld zivatarját. |
 |
| Vénic szil. A versikéje Illyés Gyulától A Szil és a Szél utolsó versszaka: ...Elült a szél, s a büszke szil úgy állt: legyőzte - mindörökre! - a halált. S hat hét múlva egy őszi szellő szóra minden levelét önként sárba szórta. |
 |
| A fátyolka néválcával próbálkozik. Szinte szentségtörés ennyi nagyszerű vers után, de én is idétlen verseben összefoglalom a mai utam legfőbb tanulságát: Megmondta azt Pósfai György, Duna partján áll nagy tölgy. Ámul rajta férfi s hölgy. Friss: Költészetem nem maradt hatástalan,é s máris megszületett egy teljesítményemet megfelelően értékelő vers is: Elmúlik egy emberöltő, Míg még egyszer testet ölt Ő: A páratlan fűzfaköltő. |
