2011. november 13., vasárnap

Ismét a Tolnai-Holt-Dunánál

Ma is a Tolnai-Holt-Duna egy eddig még be nem járt részére mentem ki,
természetesen nagy füzekben reménykedve. A kemény fagy segítette az
effajta nádasokon az átkelésemet. A nádasban disznókat riogattam. (Vagy
inkább ők riogattak engem.) A helyszín jellege és hangulat már ismerős.


A nádas közepén találtam a legnagyobb füzet, de ez is csak 550-es volt.

A nádason átvágva egy "szigetre" értem, ahol gyönyörű füzes állt.

Szép 500-as fűz.

Lassan a Nap is magasra hág

Őzsuta

Ezeken a részeken intenzív erdőgazdálkodás folyik a legmélyebb területnek
számító ősfüzes kivételével. A telepített erdőket a holtág partjáig tarra vágják.
Egyetlen egy fűzsor marad csak meg a parton.

A Holt-Duna part pusztuló füzese

Nádas és füzes a felkelő Nap ragyogó fényében

A régi Duna töltésen elindultam Tolna felé. Egyes helyeken igen romantikus
a holtág partja.

Kárókatonák, tőkés récék

Nagy kócsag

Kárókatona

Dér